Szóval blog. Méghozzá életmódváltás.. nagy szavak! Hogy miért is kezdem el ezt az egészet? Mert érzem, hogy kell, egyszerűen szükségem van az írásra és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy igazán jó ügyet is szolgálhatok vele, ugyanis adománygyűjtő nagykövete lettem egy jótékonysági szervezetnek, az Indahousenak.  A programot olyan másfél-két éve ismerem de egy ideig csak lelkes Fb likeoló voltam majd egyszer találkoztam Fruzsival a program vezetőjével és azóta tudom, hogy ez a szervezet valahogy nekem is szívügyem. Nem voltam még lent Perén önkénteskedni (ha összejön a pénz biztos, hogy lemegyek) én nem igazán tudtam eddig kivenni a részem ebből az egészből de most valami olyat csinálhatok amiben jó vagyok és ezzel rengeteget segíthetek. Sosem volt még talán ennyire szükség a pénzre náluk így mindenkit arra szeretnék ösztönözni, hogy csak egy minimális dologról mondjon le az életében egyszer és azt adja nekünk.

Én azért vagyok a szervezet szerelmese mert egyszerűen nem tudom nem nem látni, hogy mennyire jó az amit csinálnak. Az Indahouse minden hétvégén összepakolta a kis motyóját beült a 9 fős buszukba és elment Perére ami egy Budapesttől 212 km-re levő falu és három évig működtetett ott egy tanodát. A végére 90 lurkóval foglalkoztak és már több környező kis településről is jártak át a gyerekek hétvégén tanulni. Akik a fővárosban vagy megyeszékhelyeken nőttek fel el se tudják képzelni mi van az ilyen pár száz fős falvakban, vagyis inkább hogy mi nincs, mert játszótér például nincs. A normálisan megfizetett munkát az emberek nem nagyon ismerik mert nincs mit dolgozni, általában véve el lehet mondani, hogy mindenki közmunkából él. A közmunka meg sokszor kifejezetten szivatós, negyven fokban, mínuszokban kint lenni az utcán, a földeken és dolgozni, miközben a főnök visszaél a hatalmával, hát nem egy leányálom. A gyerekeknél olyan szintű lemaradások vannak, hogy az embernek könny szökik a szemébe és nem hiszi el, hogy ez 2018-ban, az Unióban van és nem valahol Dél-Afrikában vagy Kambodzsában. Az önkéntesek szabad idejüket feláldozva hétvégén lent tanítanak angolt, értő olvasást és matekot, de járnak már ki csecsemős lakásokhoz is játszani és van egyéni illetve csoportos foglalkozás is.

Ám az élet így sem fenékig tejfel Perén ugyanis valakinek borzasztóan szúrták a szemét és megpróbálta minden lehetséges eszközzel ellehetetleníteni a működésüket. Ki lehet az akit egy tanoda ennyire zavar? De most komolyan ki az akinek annyira mélyről jövően gonosz a lelkivilága, hogy a legszegényebb rétegtől akitől már a világon semmilyen materiális javat nem tud elvenni, akinek már régen semmije nincs csak ez az egy: lehetősége, és ő még ezt is elvenné tőle. Mert a tudás az lehetőség, lehetőség egy jobb életre, lehetőség a költözésre, lehetőség a boldogságra és lehetőség a lázadásra is. Ki az akit zavar ha lehetősége és reménye van az emberek kezében? Ne találgassatok tovább mert úgysem jöttök rá szóval elmondom: a polgármestert. 

Hát így. Elég hosszú a tanoda kálváriája Perén, nem untatnálak titeket vele de az lett a vége, hogy tavaly el kellett jönniük onnan.. egyszerűen nem kapták meg többet a régi iskola épületet amit addig ingyen használhattak márpedig ha nincs hol tanítani egy tanoda nehézkesen marad fent. Fruzsi az ország egyik legbátrabb embere talán, ő nem adta fel az egészet és ment el egy sokkal kényelmesebb életet élni, hanem gondolt egy nagyot és belevágott az építkezésbe. Nem Perén hanem Hernádszentandráson nem 90 gyereknek hanem reméljük később jóval többnek, nem egyedül hanem egy fantasztikus csapattal és reméljük veletek. Mert ezt már nem tudja egyedül megcsinálni, ezt már össze kell dobnunk! Nekem, neked, nekünk, senkinek nem kell a fél karját beletenni, ha egy minimálisat hozzáteszünk az már rengeteget számít! 

Szóval itt tartunk most: gyűjtünk hogy építkezhessünk és egy ilyen ház megépítésének az összköltsége olyan 20 millió Ft. Jó nagy fába vágtuk a fejszénket mi? Már összejött 6 millió forintnyi téglafelajánlás, van 2 millió összegyűjtött pénz és talán jön még 2 millió egy pályázatból de a legjobb esetben is legalább 10 millió forintra van szükség. És itt jönnek képbe a lelkes adománygyűjtő nagykövetek mint én. Mindenkinek van saját célja és megszabott ideje, hogy mennyi idő alatt szed össze, mennyi pénzt. Az én célom, hogy 21 napig minden nap vezetem az életmódváltás blogomat ezzel is szórakoztatva titeket és ezen idő alatt 210.000 Ft-ot szeretnék legalább összegyűjteni. Nem kevés de azért nem is olyan sok szerintem. Nem kell azt gondolni, hogy csak az segíthet akinek minimum 3 kilós nettó fizuja van.. ez egy tényleg olyan ügy amibe bárki beletehet egy kicsit.

Nekünk 1500 Ft az egy lap gipszkarton, 5000 Ft az egy kanna festék, 10.000 Ft az egy csaptelep, 20.000 Ft egy ablak, 30 ezer forintból veszünk egy egész ajtót. Te mit veszel 1500 forintból? Hányszor tűnik el tízes úgy a tárcádból, hogy szinte észre se vetted? Hányszor költesz el egy húszast hülyeségre? Nem akarok itt lelkiismeretfurdalást kelteni senkiben félre ne értsétek csak azt szeretném érzékeltetni, hogy nekünk jelenleg bárki tud segíteni. A legegyszerűbb ha küldesz egy kis pénzt és utána éled tovább gondtalan világodat, de ezen kívül lehet jönni segíteni az építkezésre, lehet felajánlani alapanyagot és lehet megosztani a bejegyzésemet is. 

Támogatást itt tudtok utalni nekünk: Jougyekert.hu  De ha valaki túl macerásnak találja, vagy nem szeret a kártyáján pénzt tartani, nyugodtan írjatok rám a Facebookon szívesen elmegyek érte és majd én ráteszem külön összegként, hogy ugyanúgy nyomon követhető legyen.

És akkor kanyarodjunk vissza az életmódváltás bloghoz, mivel már így is elég terjengős az első bejegyzésem a maradék karakter számban tényleg csak a rajtvonalat szeretném bemutatni, egy amolyan állapotfelmérést, a zéró időt.

Sport

Semmi. 0. Ezer éve.. olyan 8-9 éve nem sportolok rendszeresen. Néha hébe-hóba jártam jógázni, talán egyszer 2 hónapig is eltartott, de mindig feladtam. Nem volt ott az ideje akkor azt hiszem, egy minimális felesleg sincs rajtam mert 48 kg vagyok és 167 cm, szóval a kimondottan vékony testalkatom megengedte azt a luxust, hogy 27 éves koromig ignoráljam a sportot. Viszont most több mint két hónapja minden megváltozott.. egyszerűen elkaptam a fonalat. Heti kétszer járok fixen, szépek az eredményeim, nem hagytam ki egy edzést se és imádok járni. Imádom a jógát, mióta elmentem az első edzésemre tudtam, hogy egész életemben csinálni fogom de össze kellett csiszolódnunk. Több termet és sok jóga tanárt kipróbáltam de eddig sose éreztem azt mint most, hogy egyszerűen a lételememmé vált a jóga. Ennek apropóján kezdtem el a blogot szóval a következő bejegyzést ennek szentelem mert hihetetlen mennyi változás állt be a testembe ilyen rövid idő alatt.  

Dohányzás

10 éve. Legalább... Változó, szívtam napi dobozt, szívtam napi 4 szálakat évekig, szívtam hónapokig mások cigijét, volt hogy rövidebb időszakokra le is szoktam de egy valami sose változott, a függője voltam. Imádok cigizni az a baj. Imádok a whiskykólám mellé rágyújtani, imádok egy fullos reggeli után fekete teát inni és rágyújtani, imádok szex után cigizni és persze munka közben kimenni egy cigi szünetre és az egészet kicsit elengedni. Egy hónapja  nem cigizem. Nem mondom, hogy egyszerű de azért nem is olyan vészesen nehéz, az ennek szentelt bejegyzésben részletesebben kifejtem majd nekem végül hogy sikerült. 

Alkohol

Ebbe viszont azt hiszem példaértékű a hozzá állásom már régóta. Öt év masszív alkoholizmus után egyszer csak rájöttem hogy ez sehova nem vezet. Nagyon ritkán iszom, igazából csak ha táncolni megyek a barátnőimmel. Nincs olyan szokásom, hogy gyere üljünk be egy sörre, nem járok házi bulikba illetve úgy általában semmilyen eseményhez nem kapcsolódik nálam az alkohol. Borzasztó jó fajta élet, csak ajánlani tudom mindenkinek. Én forró csokizni, limonádézni, ebédelni és vacsorázni találkozok a barátaimmal, elég sűrűn. Imádok étteremben enni és kávézókban sütizni szerintem ez az élet habos oldala, nem az hogy heti háromszor jól bebaszok olyan emberekkel akikkel józanul semmiről nem tudnék beszélgetni...

Ennél nyílván jóval több minden tartozik az életmódhoz, de azt hiszem itt befejezném a zéró idő összegzését mert a többi témát már csak hosszabban egy blogban tudnám kifejteni. Szóval innen indulunk, semmi sport, folyamatos dohányzás jó nagy bebaszásokkal megfűszerezve. Ennél lejjebb nem nagyon lehet lenni szóval ha nekem menni fog bárkinek sikerülhet. :)