Írtam már, hogy minden vallásnak van egy Bibliája, a hinduzimusét úgy hívják, hogy Bhagavad-gítá. Számtalan fordítása létezik, így néha egy-kettőnél úgy érzi az ember, hogy köszönő viszonyban sincsenek egymással. Ennek azaz oka, hogy a Gítá szanszkritul maradt fent több ezer éven át, és ezt a nyelvet nagyon könnyű félreértelmezni. Tanultam egy rövid ideig, így pont annyit tudok, hogy belássam: semmit nem tudok, de annyit igen, hogy minden szónak sok jelentése lehet, egymás mellett pedig még újabb alakokat vehetnek fel, így könnyen jönnek létre fordítási anomáliák. Én személy szerint a Bakos Attila féle kiadást kedvelem, de meg fogom még venni a Baktay Ervinét is. A Gíta egy erkölcsi útvezető szeretne lenni, akárcsak a Tao Te King, kezeljük is úgy. Nem egy sok szereplős romantikus történet, inkább egy fiús háborús olvasmány a keretsztori. Még nyugaton is olyan nagy nevek tanulmányozták és méltatták mint, Albert Einstein, Carl Gustav Jung, vagy Gandhi, aki eképpen írt róla:

„Amikor kétségek kísértenek, ha csalódások érnek, és a szemem nem lát már reménysugarat a horizonton, a Bhagavad-gítához fordulok, amelyben találok egy verset, hogy megvigasztaljon engem, és én azonnal elkezdek mosolyogni a nyomasztó szomorúság közepette. Életem tele volt különös tragédiákkal, és ha ezeknek nem mutatkozott rajtam semmilyen látható vagy láthatatlan hatása, azt a Bhagavad-gíta tanításainak köszönhetem.”

Mikor én is sokat forgattam, akkor kiemeltem belőle részeket (néha duplán aláhúzva), jelezvén, hogy milyen fontosnak tartom őket, ezeket szeretném most megosztani veletek. 

"Akit a szenvedések közepette sem gyötör aggodalom, akit nem csábít a gyönyör, aki mentes a vonzódástól, a félelemtől, s a haragtól, az ilyen embert hívják szilárd elméjű bölcsnek." B.G. 2.56.

"A tanult ne zavarja meg az anyagi tettekhez ragaszkodó tudatlanok elméjét. A jógával összekapcsolódott, önmagán uralmat nyert bölcs, inkább tanítsa számukra az odaadó szellemű munkát, tétlenség helyett." B.G. 3.26.

"Sokkal jobb személyes Dharmánkat végezni tökéletlenül, mint másokét hibátlanul. Jobb ha saját kötelességünk teljesítése közben ér minket a halál, mintha más feladatát végeznénk, mások Dharmáját követni veszélyes." B.G. 3.35.

"Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést lát, az bölcs az emberek között, összekapcsolódott a jógával és tökéletesen hajtja végre tetteit." B.G. 4.18.

"Aki lemond minden ragaszkodásról, mely a tettekhez és azok gyümölcseihez fűzi, mindig elégedett, független, mert menedéket külsőségekben nem keres, az nem tesz semmit, mégha számtalan módon cselekszik is." B.G. 4.20.

"Aki elégedett az önként kínálkozó nyereséggel, megszabadult a kettősségektől, nem irigy, kiegyensúlyozott sikerekben és kudarcokban egyaránt, habár cselekszik, őt mégsem kötik le a tettek." B.G. 4.22.

"A munka gyümölcsét feladó rendíthetetlen Karma-jógi tökéletes békét ér el. De aki nincs jógában, s akit ezért az önzés vezérel, az ragaszkodik munkája gyümölcseinek élvezetéhez, s tettei megkötik." B.G. 5.12.

"Ó Pándu fia! Tudnod kell, hogy amit lemondásnak neveznek, az maga a jóga, mert addig senki sem lehet jógi, míg le nem mond világi vágyairól." B.G. 6.2.

"Aki barátokkal, a támogatókkal, a pártatlanokkal, a közvetítőkkel, az irigyekkel, a rokonokkal, az ellenséggel, a szentekkel és a bűnösökkel is ugyanolyan részlehajlás nélküli, békés elmével bánik, az a legkiválóbb." B.G. 6.9.

Eredetileg sokkal többet akartam kimásolni, de most úgy érzem ez is nagyon megterhelő lehet és némi magyarázatra szorul. Sokszor ír erről a tétlenségről, a taoizmus kapcsán már volt erről szó, számunkra végtelen evidens hogy a "menni kell" "csinálni kell" "irány előre" jelmondatok csak pozitívak lehetnek. Nos az indai felfogás szerint pont inkább a tétlenség, a megfigyelés, a magadba fordulás az, ami méltatandó és nem ez az örökös hajszolás amiben élünk. 

Másik sokat emlegetett téma, a vágyak. Hiszen ez a mozgatórugója mindennek, de sajnos abban igazat kell adni az indiai filozófiának, hogy sok rossz dolognak is ez a motorja. Hiszen ezért vagyunk boldogtalanok, mert folyton valami másra vágyunk ahelyett amink már megvan. Ha nem vágynánk semmire valószínűleg hirtelen, nem is tudnánk min kéne most aggódni.

Amikor ezt a kínálkozó nyereséges részt olvastam anno, egyszerűen beleégett az agyamba, ezért is van kiemelve feketével. Szerintem ez a tökéletes megfogalmazása annak az örökdilemmának, hogy hol van a határ az önzés és a túlságos lemondás között. "Légy elégedett az önként kínálkozó nyerséggel." Ezer féle élethelyzetre le lehetne vetíteni, és biztos mindenkinek mást jelent, értelmezzétek a saját kereteiteken belül. 

Sokat ír még a sorsról amúgy az egész könyvben, sőt valahol erre fut ki az egész sztori, ezt szerintem nem kell sokat magyaráznom. Ő is arra a következtetésre jut, hogy a másik sorsa helyett te a sajátodon kéne, hogy munkálkodj, mert azért jöttél ide, hogy azon a témán belül fejlődjön a lelked. Csakhát nehéz ezt megtenni, amikor a világon mindenki pénzből él és bizonyos szakmák jóval jobban fizetnek, mint mások. Mikor 17 évesen először döntést hozol a sorsodról sajnos ezt még nem látod át ilyen komplexen, mint Krisna a Gítában. Ezért is lesz szerintem óriási pozitív ugrás az emberiség történelmében az alapjövedelem, mert onnantól vége ennek dilemmának, hogy gazdag leszek és lelketlen, vagy csóró és önfeláldozó. 

Pár fejezet végén találtam saját jegyzeteket, gondolom amolyan esszenciaként írtam ki őket, megosztom ezeket is, de fogadjátok fenntartásokkal. Ezek az én konklúzióim, másvalaki biztos mást szűrt volna le.

1. Tiszteljük, szeressük, védelmezzük a családunkat és barátainkat, mert nélkülük mit sem ér az élet, végsősoron mindent azért teszünk, hogy velük a legtöbb időt tölthessük. 
2. Semmihez nem lehet ragaszkodni ezen a földön, még a szeretteink anyagi testéhez sem, hisz a halál és a leszületés körforgása állandó. Minden vágyról és érzékről le kell mondani, semmit nem szabad birtokolni, jógába kell kerülni a megvilágosodáshoz.
3. Cselekedj szüntelenül, szenvedély mentesen, önösérdek nélkül. Vedd észre, hogy nem te irányítasz, kövesd a Dharmádat és dobd el a tudást mert az Önvaló felette áll. 
4. Évezredek során az ateizmus időről időre felüti a fejét és ekkor túlsúlyba kerül az igazságtalanság.
5. A tettekről való lemondás és az önzetlen jóga az egy és ugyanaz. El kell engedni a munka gyümölcsét, mert megköti a kezünket a hajszolás. Mindenki egyenlő. Mentesülni kell a vágyaktól, félelemtől és a haragtól.