Az Önismeret Útján

Arról, mi az élet igazi lényege

 

Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmetes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak az élményt kerestem az életben.

 

/Márai Sándor/

   Régóta tudom, hogy ezzel az idézettel szeretném kezdeni az első blog bejegyzésemet. Márai nagyon szépen összefoglalja, hogy járhatsz a világon ezer fele, sosem fogod sehol megtalálni a helyedet, amíg saját magad nem ismered. Erre, most nagyjából az emberek 90%-a rávágja, hogy ugyan miről beszél ez, hát magamat csak ismerem?! Ki ha én nem? De sajnos nem, vagy csak éppen alig-alig. Erről egyébként egyáltalán nem tehetünk, így szocializálódunk, így nevelnek minket a szüleink, ilyen az iskolarendszer stb. Nagyon hosszú a lista, hogy miért alakul ki ez, de végeredményben sokszor csak a halálos ágyunkon jövünk rá, hogy mennyire eltékozoltuk az életünket. Mennyire nem azt csináltuk, ami egyébként boldoggá tett volna minket és milyen sok hülyeségre pazaroltuk el azt a drága időt. Mert minden embernek egyetlen kincse van és az bizony az ideje. Nem az arany, vagy a nyomtatott papír ér sokat, ezeket mi ruházzuk fel látszatjelentéssel, aminek tényleges és univerzális érteke van bárki számára azaz idő. A halálos ágyán senki nem több pénzt szeretne, vagy még egy pár cipőt, egyetlen dolgot kér mindenki és az bizony az idő. 

megall-az-ido.png

   Mi vezet vajon oda, hogy ennyire elkótyavetyéljük az időnket? Miért van az, hogy ha visszanézed életed filmjét akkor átlagosan talán az 5-10%-ában sikerült boldogságot megélned? A válasz egyszerű, szinte már kiböki a szemünket.. nem tudjuk mikor vagyunk boldogok. Mert minden szart megtanítanak az iskolában, betéve kell tudni 8329449 évszámot, tudnod kell több ismeretlenes egyenleteket megoldani, de az, hogy hogyan legyél boldog, vagy hogy találd meg önmagadat, na arról, nemhogy egy büdös szó nem esik, igazából még el is nyomják. Már az óvodában elkezdődik, de az iskolában csúcsosodik ki az egyéniség teljes letörése, meggyalázása és leszabályozása. Van az a nagyon klasszik kép, amit most nem vágok ide mert mindenki ismeri, de tudjátok mikor ott áll a tanár előtt az oroszlán, a majom, a hal meg mondjuk egy sas és akkor a következő a feladat: Na gyerekek, ki tud fára mászni? Hát anyád, mondja a sas, mert lehet, hogy nem tudok fára mászni de több száz méter magasra felrepülök. Vagy mit szóljon a csóró kis hal? Aki biztos, hogy egész életében nem fog egy métert se felmenni, de gond nélkül átúszik több száz kilométert. Ezeket az érdemeket a mi iskolarendszerünk nem díjazza. Mert aki nem tud sokat ülni egy helyben és adatokat bemagolni az hülye lesz. A tanárok le fogják nézni és alapból úgy fognak hozzáállni a gyerekhez. Mintha mindenkinek pont ugyanazokban kéne jeleskedni az egész világon. Hát milyen unalmas lenne már?

   Mi mindannyian teljesen független, önálló és megismételhetetlen egyéni individuumok vagyunk. Te is, én is, mindenki. Nem vagy az édesapád mása, nem vagy az édesanyád mása, de még a legjobb barátodé sem. Mégis mintha folyamat ugyanolyanok akarnánk lenni, mindenki ugyanazt akarja: óriási ház, sok pénz, hírnév. Ahhoz, hogy ezeket elérjük, nagyjából bármit képesek vagyunk tűzre dobni. De szó szerint bármit. Tűzre vetjük a fiatalságunkat, a gyerekeink fiatalságát, a szabad időnket és persze a boldogságunkat is bedobjuk. 

  Hogy is néz ki egy élet út? Egyetemen nem vagy boldog, mert folyton valami olyat tanulsz amit utálsz egyébként, de hát mit lehet tenni ha később ezzel lehet sok pénzt keresni? Bekerülsz az első munkahelyedre, ahol örülsz, hogy multi mert hát nyilván ott a sok lóvé, juhuuu. Utána az, hogy alig van időd a párodra és a gyerekedre az tök normális hiszen a másiknak sincs több. Tök alap, hogy lemaradunk az egész életünkről, mert folyamat dolgoztunk és pénzt kerestünk. Azt hisszük, hogy a gyerekeink 4-5 évesen egy Audi miniatűr mására vágynak. (True story, csak mondom.) Nem, erre egy gyerek sem vágyik, az időnkre és a szeretetünkre vágynak, semmi másra. 

Az életnek a kiteljesedéséhez nem tökéletességre, hanem teljességre van szüksége. Ehhez hozzátartozik a testbe fúródó tövis, tökéletlenségünk megszenvedése, amely nélkül nincs út sem előre, sem vissza.

/Carl Gustav Jung/

   Jaj nagyon elkanyarodtam attól amit ebben a cikkben ki szerettem volna fejteni, de most már nem törlöm ki. A lényeg az lett volna, hogy minél jobban ismered önmagad annál többször fogsz boldogságot is megélni. Az önismeret útján járni egyáltalán nem egyszerű inkább mondanám nagyon nehéznek, de busásan kifizetődő az biztos. Minden héten írni szeretnék egy cikket, ami egy-egy önismereti módszert fog az elején feldolgozni, ajánlani szeretnék egy filmet illetve bemutatni egy könyvet,  Ezt a heti 3 témát tűztem ki célul, aztán majd meglátjuk. Főleg egyébként magamnak írom a blogot, de nagyon örülök ha ti is olvassátok. A kedvenc szanszkrit kifejezésemmel fogok minden bejegyzést lezárni és ez pedig a:

Tat Tvam Asi azaz magyarul: Te is az vagy.