Gyakran lehet olvasni különböző feminista oldalakon, hogy milyen jó lenne, ha a világot nem 95%-ban férfiak, hanem többségében nők vezetnék. Pozitív indoknak szokták felhozni, hogy a nők emocionálisan sokkal érettebbek, szociálisan sokkal érzékenyebbek és hogy úgy általában véve jobban tudnak szívből dönteni, így egy általuk vezetett világ valami rémesen utópikus nirvanaként szokott lenni ábrázolva. Hát nem tudom. Én sose értettem ezzel a kijelentéssel olyan nagyon egyértelműen egyet, de igazán megcáfolni se tudtam. Úgy voltam vele, hogy puding próbája az evés, mindenképpen ki kéne próbálni. Elbizonytalanodtam. Talán kipróbálni se kéne. Pár nappal ezelőtt részem volt egy 90%-ban nők által uralt morális vitában, ahol végülis a legtöbb kérdésben teljesen egyedül maradtam a véleményemmel. Győzött az a vélemény, hogy ne segíts senkin, a hülye haljon meg és mindenki a saját szerencsének a kovácsa. Így leszűrhettem azt a konklúziót, hogy semmilyen különbség nincs férfiak és nők terén szociális érzékenységben, különbség emberek között van, nem nemek között.

De kezdjük ez elején. Iskolai nap volt, a tanárral együtt tízen vagyunk bent a teremben, mindenki nő, kivéve egy osztálytársam, aki férfi. Feljött témába Harry herceg szíve választottja (Meghan Markle), mégpedig olyan kontextusban, hogy a tanár kijelentette milyen igaza van II. Erzsébetnek, hogy morgolódik a házasságon, mikor a legkisebb unokája elvett egymajmot. Először azt hittem viccel. Visszakérdeztem, hogy nem értem, mi a baj azzal a nővel? (Yogazik jótékonykodik, intelligens, gyönyörű, igazából én egy rossz szót nem tudok rá mondani.) Erre a tanár visszalöki a labdát azzal, hogy hát mi lenne? A bőrszíne! „Gyerekek ezt jól jegyezzétek meg, az ember színe az fehér!” Ez volt a második mondat, ami teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Hogy a jó kurva életbe vagy ennyire korlátoltra, de most komolyan?! Nyilván ennek a véleményemnek nem adhattam különösebben hangot, ám csendben maradni se tudtam.

Próbáltam átvezetni a témát azzal, hogy én lejárok önkénteskedni kisebbségi falvakba és nekem nem tűnik úgy mintha ott bárki is genetikailag hülye lenne, sokkal inkább lehet a szokásokat és a nevelést hibáztatni. Higgyétek el nekem amelyik gyerekkel lent foglalkoznak az épp oly szellemi szinten áll, mint egy átlagos budai, luxus körülmények között nevelt kis manó. Viszont, ha egy gyerekkel nem foglalkoznak, értsd: nem engedik iskolába, nem tanulnak vele, vagy mondjuk az első 2-3 évben csak azért veszik kis a kis ágyból, hogy napi egyszer tisztába tegyék, az születhetett bármilyen árja genetikával bárhova, soha semmi nem lesz belőle semmi. Nem, én se gondolnám, hogy bárkiből fel lehet a következő Albert Einstenit nevelni, de abban biztos vagyok, hogy nem a bőrszín dönti el ki lesz genius. Cigó genetikájú gyerekek között épp annyi esély van megtalálni a következő zsenit, mint fehér emberek között. Vegyük már észre, hogy ezek a lezüllött, tanulatlan romák, nem lezüllött tanulatlan, romáknak születtek, hanem a társadalmunk tette azzá őket. Szomorú kimondani, de a szüleiket kell okolni érte. Mert nem látták be, hogy 11 évesen nem kukoricát lopni kell vinni a gyereket egész nap, hanem iskolába küldeni. Nem látták be, hogy azzal, hogy egész nap csúfolták mert leckét ír, nem sokat segítettek abban, hogy érettségihez jusson. Nem látták be, hogy azzal sem segítenek, ha 14 éves korától mást nem kérdeznek tőle, csak hogy mikor leszel már terhes? És nyilván az se sokat segített dolgon, hogy apa esténként tök részegen hülyére veri az egész családot.

Miután rávilágítottam valamelyest erre a tényre, a tanárom elmesélt egy történetet, amiben megsajnált egy hajléktalant, akinek csak egy kisebb összeg hiányzott, ahhoz, hogy ki tudjon venni egy lakást és munkára tudjon jelentkezni. A tanárom végül pár nap gondolkodás után odaadta a pénzt, majd kitalálhatjuk a sztori végét, a pasi elitta és nem ment el egy állás interjúra sem. Nem teljesen értettem, hogy ez, hogy kapcsolódik ide, mondom, higgyétek el a fehérek között is lehet olyat találni, aki el fogja inni a pénzt, sajnos a szenvedélybetegségek így működnek. Mi a sztori konklúziója? Kiderült, hogy ez egy fehér ember volt és a sztori tanulsága nem az, hogy ne segíts a cigányoknak, hanem, hogy ne segíts senkinek! Mert senki nem érdemli meg! És hogy én hülye vagyok mert lejárok kis gyerekeket tanítani, hiszen soha nem lesz belőlük semmi és csak az időmet vesztegetem és a saját lelkemet nyugtatom meg, de teljességgel hasztalan, amit csinálok. Valaki hozzátette, hogy jó, ha tízből egynél elérek majd valamit, de a tanár kijavította arra, hogy milyen tízből? Százból jó, ha egy viszi majd valamire, de ahhoz nekem semmi közöm nem lesz, mert az magától is kikaparta volna a saját gesztenyéjét. Aztán elmesélte a tanárom, hogy az afrikai népeknek milyen szegényes a szókincsük és az is csak indulat szavakból áll, (Ami wtf?! hogy jön ide?!) majd egy két osztálytársam megpendítette azt a vonalat, hogy nem véletlen lettek a feketék rabszolgák! És hogy a cigányok csak a segélyt tudják felvenni, másban nem is jók.

Na azt hiszem valahol itt omlottam össze teljesen. Szégyelltem magam. Szégyelltem magam első sorban, mint ember és csak másod sorban, mint nő. Szégyelltem magam helyettük is, mert látszott, hogy ők semennyire nem szégyellik. A szégyenük azóta beleégett az agyamba és egyszerűen nem tudom kiverni onnan. Mélységesen elszomorított, hogy ezek az ő belső gondolataik. Szóval minden gondolatuk, szavuk és tettük ezeken az alapokon nyugszik, hogy az ember színe fehér, ne segíts a világban senkinek, mert úgyse fogják meghálálni és hogy akinek jó módban kell élnie az jó módba szüleitek le, nem véletlen, hogy ők azt kapták, amit. Így kell őket hagyni, hiszen nem véletlen, hogy 600 éve nem tudnak hozzánk beintegrálódni. Ezek így mind elhangoztak, ezekkel a szavakkal. 

Nekem rengeteg bajom van ezekkel az állításokkal, amelyeket sorban szeretnék most feldolgozni. Kezdjük ezzel az integrálódás dologgal, mert ezen sokat lovagoltak. Mi az, hogy 600 éve nem tudnak beintegrálódni? Mi ugyan mit tettünk ezért? Ha valaki azt, hiszi, hogy a cigányok Magyarországon ugyanolyan oktatásban részesülnek, mint a fehérek, azt ki kell, hogy ábrándítsam, mert nagyon nem. Semmilyen módon nem hasonlítanak az esélyeik a mienkhez, mert nem ugyanazokkal a feltételekkel indulnak. Ő nem tudja megtanítani a gyerekét olvasni, mert őt se tanította meg senki. Ő nem látja be, hogy milyen káros 15 évesen gyereket szülni, mert még soha nem találkozott senkivel, aki nem szült ennyi évesen. Ő nem tudja megtanítani a gyerekét tisztességesen élni, mert még soha nem is látott ilyet közelről. Az, hogy a szomszéd faluban tíz éve valakinek egyszer sikerült, most ne számítson már. Mit teszünk mi azért, hogy ezek az értékek átmenjenek nekik? Ki az, aki nem menne be a suliba, ha a gyereke mellé cigány kis fiú ülne? Ki az, aki egy vállalkozáshoz szívesen venne fel roma családból valakit dolgozni? Ki az, aki szól a kormánynak, hogy nagyon nincs rendben ez a szegregálás? Ez így kényelmes mindenkinek. Vannak cigány és fehér iskolák, ami egy tökéletes alapot teremt ahhoz, hogy utána legyenek cigány és fehér életek. Nekem eszem ágában sincs azt gondolni, hogy azért vagyok okos, mert egy óriási, árja genetikai csoda vagyok. Nem. Azért vagyok okos, mert a szüleim foglalkoztak velem, mert megtanították nekem a helyes értékeket, mert seggbe rúgtak, ha nem írtam házit, mert a hét minden napján más külön tanárhoz járattak, mert anya nem kocsmába vitt hétvégén, hanem a könyvtárba (amit azért tudott megtenni, mert ő se kocsmába járt, hanem könyvtárba), mert kis koromban a pöttyös és csíkos könyveket olvastam, 12 évesen a Harry Pottert, 18 évesen pedig már Teller Ede értekezéseket az atom létjogosultságáról a világban. De én ezt nem magamnak, hanem a szüleimnek köszönhetem. Hogy várjuk el egy velem egy korú (28) cigány lánytól, hogy ugyanilyen hozzáállása legyen a világhoz, amikor őt mondjuk nem engedték csak minden második nap iskolába, mert otthon kellett segíteni? Hogy várhatjuk el, hogy tisztességesen felneveljen egy gyereket, amikor még az életében nem látott ilyet? Hogy várhatjuk el, hogy ne igyon minden nap alkoholt, amikor a környezetében mindenki iszik? Hogy várhatjuk el, hogy egy ilyen idős fiú ne lopásból éljen, amikor az apukája kis kora óta a különböző ajtófeltörési módokra tanítja kizárólag? Az én szomszédom, aki egy nagyon kedves cigány kis fiú, elsőben nem mehetett be angol órára a többiekkel, mert a tanár szerint neki arra úgyse lesz semmi szüksége. És ez Budapest, nem egy világvégi falu. Elvárjuk tőlük, hogy ugyanúgy viselkedjenek, mint mi, csak éppen ehhez még csak hasonló alapot se kapnak.  Őszintén úgy gondolom, hogy a szegregációt kis korban kell felszámolni, mert egyszerűen máshol nem lehet. Meg kell őket tanítani gyereket nevelni és a helyes értékek átadására. Azzal, hogy én veszem a fáradságot és lejárok időnként beszélgetni velük, azzal például már egy olyan példát mutatok nekik, ami később egy opció lesz a jövőképükbe. Nagyon sokszor mindegyik kis gyerekkel lejátszódik a következő beszélgetés:

 - Emese néni te hány éves vagy?

- 28 vagyok, lassan már 29.

- Az nem lehet!

- Na miért nem lehet, mesélj?

- Mert anya csak 25 és neki már négy gyereke van! Neked miért nincs gyereked?

Nem tudom lejön-e a sztoriból, hogy nekik egyszerűen nincs benne a jövőképükbe az, hogy mondjuk 20 évesek és még egy gyerekük sincs. Mert még nem láttak ilyet közelről soha! Én vagyok az első, aki el tudja mondani, hogy azért nem haltam meg attól, hogy még nem szültem, sőt igazából ezért sokkal több lehetőségem van most boldogulni az életben. Nekik el kell magyarázni, hogy a kis gyereket ki kell venni bizony az ágyból, hagyni jönni-menni, mászni, mert így fogják ingerek érni és így fog szépen fejlődni hétről-hétre az agya. A szexualitástól kezdve mindent el kéne nekik magyarázni, de mi baszunk rá és ennyit tudunk felböfögni, hogy 600 éve nem megy nekik! Hát gratulálok, ezen az alapon 100 év múlva pedig tudjuk majd mondani, hogy na, mostmár 700 éve nem megy nekik, mondtam én! Ez egy 20-30 éves program lenne, ahol évről évre egyre több kis gyereket tanítunk meg a helyes értékekre. A csapból is ez folyik, hogy Magyarországon tanár hiány van és mindenkinek milyen szar tanár néni jut. Hát pedig valószínűleg ez még csak az igazán jó része, amit mi látunk, mert egy szegregált suliban még ilyen sincs. Oda jelenleg már tényleg csak az megy, aki semmi másból nem tud pénzt csinálni és nem különösebben akar ezeknek a kis gyerekeknek a jövőjével foglalkozni. Más magyarázatot nem találok arra, hogy húsz 12 éves kicsiből miért csak 3 tud olvasni? Miért csak tovább rugdossuk őket minden év végén, hogy ne kelljen velük foglalkozni? Na mindegy a cigányság integrálása ennél nyilván egy sokkal komolyabb és összetettebb téma, de foglalkozni kell vele. Egy darab szakmunkás nincs már ebben az országban talán, ha őket nem kirugdosnánk 14 éves a suliból, akkor belőlük lehetne vízvezeték szerelő vagy szobafestő. De igen, ehhez kéne egy átfogó program, ami sok időbe, pénzbe és energiába kerülne. Megérné? Hosszú távon biztosan. Négy év alatt lenne érdemi változás? Nem túl valószínű. Így fog vele valaki valaha foglalkozni? Durva kimondani, de talán soha. És így lesz a 600-ból, 700, 800, 900 majd ezer év... és akkor aztán lehet azt mondani, hogy na én megmondtam.

Kicsit elkanyarodtam a témától, de ezt muszáj volt kifejtenem. A lényegi kérdés viszont továbbra is ez, tényleg biztos, hogy a nők annyival jobb világ vezetők lennének? Tényleg szociálisan annyira érzékenyek? Az én 40-50 közötti osztálytársaim biztosan nem. Legnagyobb érvük az volt, hogy miért látom így, most figyeljetek, mert még nem szültem gyereket! A varázs mondat, ami persze párhuzamba jött azzal, hogy még fiatal vagyok, majd benő a fejem lágya. Adódik a kérdés, hogy vajon tényleg csak ezért ilyen szomorúak a meglátásaik? Mert kinyomtak egy gyereket? Én ezt nem hiszem el! A szülés csodája nem tehet ilyenné és pont. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy belül előtte is hajszálpontosan ilyen gondolatok kavarogtak a fejükben, csak ennyi éves korukra találták meg a közeget, ahol ezeket nyíltan ki lehet mondani. A giga-mega önbizalomhiányodat és frusztrációdat mindig könnyebb egy külső ellenségre levetíteni, vagy a napi három pohár piádba beletölteni, mintsem megoldani. Lett köztük egy karizmatikus vezető, aki „releváns tényeket” (PestiSrácok) tud felhozni, a közös elméletük táplálására. És kész is a recept a világ leggyűlölködőbb elegyének a megkreálására. Ezt már úgyse fogjátok elhinni, de slussz poén, hogy én egy olyan iskolába járok, ahol segítőket képeznének ki. Szóval értiteket, embereket, akik segítenek másokon. :’D AsdAsdAsd... Az, aki szerint a feketék azért lettek rabszolgák, mert megérdemelték és az ember színe az fehér! OMG! Szóval, hogy ha az én „válogatott” csoporttásaim még itt tartanak, akkor mit lehet várni másoktól? Vagy ne induljak ki ebből a 9 emberből és higgyek továbbra is a nőkben? Hát az nehéz lesz, de talán nem ugyanazt a hibát követném el, ha nem így teszek, mint a tanárom, aki azért nem segít senkin, mert egyszer mikor megtette nem térült meg? Ha én most levonom azt a konklúziót, hogy nő gyerek szülés után ne lehessen politikus, mert valami rém ostoba anya tigrissé változik át, akkor nem pont ugyanakkora hibát követek el, mint a tanárom? Erre a kérdésre azt hiszem csak az idő fog tudni felelni. Én innentől egyáltalán nem fogok női kvóta mellett érvelni és nem vázolom fel, hogy milyen utópikusan cool lenne egy nők által vezetett világ, mert finoman szólva nem vagyok róla meggyőződve. Amiről meg vagyok, az mindösszesen annyi, hogy a nők is át tudnak változni egy pitiáner, elvek nélküli, végtelenül lekorlátolt, seggnyalóvá, ha a körülmények azt kívánják. Na ez számomra ennek a hétvégnek a tanulsága.

És hogy mit tehetünk ilyen helyzetben? Azt, hogy felállunk. Hogy nemet mondunk a gyűlölködésre és kivonulunk. Minden ilyen szituációban morálisan ez az egyetlen helyes lépés. Soha többet, semmilyen körülmények között, nem veszek részt ennek a tanárnak az óráján, mert egyszerűen méltatlan! Méltatlan hozzám és az elveimhez. Elmondtam az észérveimet, talán még valakire hatott is, de ennél többet nem vagyok köteles tenni. Nem hunyászkodhatok meg és mehetek be a következő órára kussolni, mert azzal egyszerűen legitimizálom ezt az egész (finoman szólva) gyűlöletkeltést reálisabban fogalmazva: nácizmust. És pont. Ennél többet nem tehetek, ennél kevesebbet viszont nem tudok. A végén pedig álljon itt egy szerintem nagyon idevágó idézet:

Egy bizonyos szint fölött, nem süllyedünk egy bizonyos szint alá! Esterházy Péter