Szerintem nem túlzás kijelenteni, hogy ez talán a legismertebb magyar szerző által írt spirituális mű. Sose értettem ezt a beavatás szót ilyen értelemben. Mármint mi az hogy beavat? Hát minden könyv beavat valamibe nem? Na mindaddig amíg el nem olvastam a Vörös Oroszlánt. Mert ez tényleg egy beavatás valamibe. Egyszerűen máshogy gondolkozom azóta. Mások a gondolataim ha ránézek valakire vagy beszélek vele, máshogy ítélek meg helyzeteket és teljesen más véleményt alakítok ki sokszor mint előtte. Na ez egy beavatás szerintem. Sokan kezdtek neki és hagyták abba viszonylag hamar, hát én elkezdtem és két nap alatt elolvastam azt az 500 oldalt. Szerintem nem lehet letenni, utoljára a Harry Potternél éreztem ilyet még 12 évesen pedig a kettő között eltelt tizenöt év és vagy 100-150 könyv. Később nem regényeket szeretnék keddenként bemutatni, de elsőnek azért akartam ezzel kezdeni mert aki eddig ebbe a műfajba mozgott annak ez egy nagyon jó átvezetés, illetve mint mondtam régen nem volt rám ekkora hatással semmi. Szerintem van egy óriási tanulsága az egésznek ami alapjaiba változtatja meg az ember életét de aláírom, hogy nem tudja mindenki elolvasni. Sokszor fájnak egyszerűen az oldalak és nagyon nehéz nem mindent együtt megélned a főszereplővel. A sztori olyan 400 évet ölel fel és az alkímiába vezeti be az olvasót, de erről nem is árulnék el többet inkább még a szerzőről írnék egy kicsit. 

Szepes Mária a huszadik századi Magyarországon olyat vitt véghez ami előtt több száz év múlva is fejet kell tudnunk majd hajtani. Elvitathatatlan tőle azaz érdem, hogy amikor minden kicsit is hittel, kicsit is emberi lélekkel foglalkozó, szóval bármiféle okkult dolog, nemhogy tiltva volt itthon, hanem konkrétan börtön járt érte, ő akkor is heti rendszerességgel tartott előadásokat és írt folyamatosan. Ezrével égették el a könyveket ekkor, de ő nem adta fel, hanem tovább írt a fióknak és tovább tartotta az előadásait immáron a lakásán titokban. Ilyen nevek tanultak nála mint Baktay Ervin, Hamvas Béla, csakhogy a legnagyobbakat említsem. Hitet és reményt adott az embereknek a kommunizmus nehéz éveiben és mindezt úgy, hogy közben a saját bőrét vitte a vásárra. Hiába tiltották be a könyveit és égették el majdnem az összeset, igazából így keltek igazán életre. Érdemes kicsit utána menni az életének, Youtube-on sok interjú van fent vele. A Vörös oroszlánt is le lehet tölteni, meg lehet hallgatni hangos könyvben, de én mindenkinek azt ajánlom, hogy vegye még és üljön neki. Ha 5 év alatt olvassa el akkor öt év alatt, megéri kivárni. Végezetül pedig álljon itt egy két idézet a könyvből amolyan kedvcsináló gyanánt.

Megtanított rá, hogy az emberek cselekvéseinek ne csak két oldalát figyeljem; ne csak hazug, álarcos, fizikai botladozásukat és indulatéletük asztrál sűrűjét mögötte, mert így mindössze megvetni tudom őket, hanem lessek be az átderengő harmadik síkra is, ahol mindennek értelme, megoldása rejtőzik.

 

Az emberek, akik a mulandóság farsangján összeakadnak egymással, maskarát viselnek, és az álarc alatt sokszor nem ismernek rá saját testvérükre sem. Aki azonban tudja, hogy legjobb barátja, rokona, szellemének kedves, régóta nélkülözött társa az, akivel egy idegen test rövid időre felöltött jelmezében találkozott, nem törődik a külsőséggel, és csak a lényeget, az ősi valóságot szolgálja a másikban.

 

A tudomány meg nem alkuvó szolgája, aki becsületesen végigjárja az utat, legfeljebb nagyobb kerülőt tesz, míg elérkezik a felismeréshez, hogy minden út a Teremtő Szellem misztériumához vezet. A hagyományok beavatottja eleve ebből indul ki.

 

Minden szenvedés, kötés, szerelem, rémület, nyomor, betegség és halál csak képzet. Addig van ereje, míg hitünkkel, gondolaterőnkkel anyagot, testet adunk létéhez.

 

Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember.

 

Korát nem tudtam volna megállapítani. Nem volt öreg. Arca keskeny, finom vágású és teljesen ránctalan. De fiatal sem volt. Nem tudom meghatározni, miért, ez a szó egyáltalában nem fejezte ki őt. Inkább időtlen, jelenben lévő állandóság tükröződött róla. (...) Szavaim elől elsiklik a lényeg, amely őt megjeleníthetné. Hogyan fejezzem ki például szemének derűs, átható, ismerős, a szellem legmélyéről visszhangot idéző pillantását?! Egy másodpercig sem volt idegen, anélkül, hogy kapcsolatunk keletkezését és mibenlétét ismertem volna.

 

A gyűlölet a legfélelmetesebb, legmágikusabb hatalom, amely eddig a földön megjelent. Túlszárnyal és lebír minden más emberi gyöngeséget; az egyéni önzést, kényelemvágyat, halálfélelmet. Fehérizzásig korbácsolja a fanatizmust, tömeggé olvasztja az embert, s az a saját pusztulása árán is csak pusztítani akar.