Azért így utólag átgondolva nem kis fába vágtam a fejszémet ezzel a vallás dologgal, de most már mindegy, lássuk. Nem egy ilyen wikipédia szerű bemutatást szeretnék írni, hogy melyik mikor keletkezett, ki volt a vezetője, hogyan terjeszkedett stb, hanem mindig az én érzésemet szeretném összefoglalni az adott vallással kapcsolatban. Gondoltam kezdjük a taoizmussal mert nekem az a kedvencem.

A Taoizmus lényege

Az egyensúly. A tao semmi mást nem szeretne megtanítani nekünk, az egyensúlyon kívül. Poláris világban élünk, ahol mindennek van ellentéte. Férfi-nő, világosság-sötétség, hideg-meleg, boldogság-szomorúság, aktív időtöltés-passzív időtöltés, de azt hiszem értitek. A mi világunk végtelenül el van tolódva az egyik irányba. A nők férfiasan viselkednek és ebbe semmi kivetni valót nem látunk, a világosságot sokkal többre becsüljük. mint a sötétséget, pedig az univerzum sötét. Ha azt mondom egész nap dolgoztam, voltam edzeni, aztán bevásároltam, megfőztem és a nap végén még tanultam is egy órát, azt gondolod úr isten egy super hero vagyok és de jó nekem. Ha azt mondom reggel felkeltem, majd leültem meditálni, utána szundítottam egy kicsit, este pedig a környéken sétáltam a kutyámmal, azt fogod mondani, hogy jójó, ma megtehettem, de holnap már biztos csinálni kéne valamit. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy a második nap kevésbé volt hasznos bármilyen szempontból. Az én személyes nézőpontomból például biztos hasznosabb, mint az első nap.

Az aktivitást mindig a passzivitás felé helyezzük, pedig ez nem törvényszerű. Kis korunk óta nyomás alatt élünk, hogy menjél, csináld, csináld jobban mint a többi, legyenek jobbak a jegyeid, keress több pénzt és éjjel-nappal csak azt érezzük, hogy nem elég. Hogy ma sem voltam elég dolgos, ma sem kerestem elég pénzt, ma sem mentem edzeni stb. Meg kéne tanulnunk egyensúlyt teremteni az életünkben és máris egy csomó betegség eltűnne. Ezzel a 0-24-es stressz faktorral egy-két évtized alatt teljesen kicsináljuk a szervezetünket és ami a rosszabb, hogy letérünk az utunkról. Mert nagyon nehéz azt csinálni, amiben jók vagyunk és amit szeretnénk, ha közben éjjel nappal ott lebeg azaz elvárás a fejünk fölött, hogy medencés házat akarok, hogy minden évben akarok óceán partot látni, hogy egy nagy mercit szeretnék vezetni stb. Mi van ha valakinek azaz élete küldetése, hogy gyönyörű virág csokrokat kössön? Vagy, hogy baglyokat mentsen? Iszonyat sok olyan társadalmilag hasznos munka van, ami szinte semennyi pénzt nem fizet. Mármint egy mulithoz képest semmit. Szóval szinte mindenki ott áll, hogy most a pénzt vagy a boldogságot válasszam? De sajnos ez sokszor nem is olyan egyértelmű, senki nem készít fel, hogy mi lesz ha a multit választom. Mi lesz velem húsz év múlva? Hogy fogom bírni azt a rengeteg túl órát? Mennyire leszek jelen a családom életében? Hogy fog rám hatni a konstans stressz? 

Nagyon könnyen letérünk az utunkról. Az én elméletem szerint a lakosság 95%-a teljesen mást dolgozik, mint amit a lelke szeretne. És órában pedig biztos, hogy dupla annyit, mint ami elvárható. Mindig is sokra becsültem az olyan embereket, akik be merték vállalni, hogy szociális munkások lesznek, hogy ápoló nőnek tanulnak, vagy például idősek otthonában dolgoznak. Most ne azokra gondoljunk, akik ezt lelketlenül végzik azért a kevés pénzért, hanem akik tényleg eltökélten, hivatás tudatból állnak bele ezekbe az állásokba. Miért nem ezeket a munkákat fizetjük meg? Miért nem ezt tekintjük értéknek és nem az új iphonet? A világot nem a bankok és a multik tartják fent, hanem az édesanyák és édesapák, az ápolónők, a tanár nénik, a gyógyítók, a segítők, szóval a lelkiismeretes emberek, mégsem őket tartjuk sokra sajnos. Az osztályban nem az lesz a menő gyerek, akinek az anyukája két állásban gürizik mert mondjuk nappal fogyatékos gyerekeknek segít, este meg időseket gondoz, hanem akinek az anyukája három céget vezet, BMW-vel jár és már első osztályba okos telefonnal küldi a gyereket. Már itt 6-7 évesen elkezdődik a szelektálás, ami nagyon para. A mi felelősségünk megtanítani a gyerekeket a helyes értékítéletre és egyszerűen nem lehet elég korán elkezdeni. 

Flow élmény

Erről azt hiszem szinte már mindenki hallott. Egy bizonyos Csíkszentmihályi Mihály nevezte el azt az élethelyzetet amikor teljesen elmerülünk valamiben és a többi gondolatunk kizárásával minden fókuszunkat az adott tevékenységre visszük. Flowban lehetünk főzés közben, munka közben, olvasás közben igazából szinte bármikor, ha mi az adott tevékenységben teljesen el tudunk merülni. Na a flow élmény kiterjesztése, az maga a taoizmus. Egy taoista mindig flowban van. Mert ő már nem csinál semmi olyat, ami nem egyezik meg száz százalékban az értékrendjével. Ő már pontosan tudja neki hol a helye és ezáltal ideje legnagyobb részét flowban tölti. Ha vezet arra figyel, ha könyvet olvas akkor arra koncentrál, ha a főzéshez aprít valamit akkor a fókusza teljesen odairányul. Figyeljük meg mi mikor vagyunk flowban? Mikor tudunk, akár órákig egyetlen dologra összpontosítani? Mert ez a kiinduló alapunk. Ebből lehet építkezni. Keressünk minél több ilyen élményt és aztán próbáljuk összefűzni őket. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy nekünk a munkánk is általában flow élmény, akkor legyünk nagyon hálásak, mert valószínűleg boldogabbak vagyunk, mint az emberek 95%-a. Én például flowban vagyok ha egy jó könyvet olvasok, ezért heti két-három könyvet is lepörgetek akár. Flowban vagyok ha írok, ezért kezdtem el vezetni a blogomat. Flowban vagyok ha a természetben sétálok a barátnőmmel ezért gyakran megyünk sétálni, de flowban vagyok egyébként a komoly zenétől is. Ahány ember annyi féle tevékenység okozhat flow élményt, ne restelkedjünk gyakran csinálni a miénket. Lehet hogy egy top manager, aki mondjuk még férfi is, virág kötés közben tud a legjobban kikapcsolni, akkor ő kössön virágot szabad idejében. De lehet már a kerítés lefestése is teljesen kikapcsol minket. Keresgéljünk és próbálkozzunk, ne a sztereotípiák szerint válogassunk, hanem higgyük el, hogy bármit csinálhatunk és akkor hamar meg lesz. 

Szóval ennyi lenne a taoizmus lényege, az egyensúly és az utunk megtalálása. Tao=út egyébként. Csütörtökön hozok hozzá könyvet vagy könyveket, ezt még nem döntöttem el, mert sok van nekem is, de bátran keresgéljen mindenki. Úgyis mindig az a könyv talál meg minket amire a legjobban szükségünk van. Ezer plusz egy íródott hál isten a témában, szóval van miből válogatni. A taoizmus inkább egy életfelfogás szerintem, amit ha el tudunk sajátítani sokkal könnyebben fogunk boldogulni. Hamar kiderül, hogy minden negatív élethelyzet csak egy terelés, egy válasz reakció valamire. Hogy minden betegség igazából csak útba szeretne igazítani minket, mert kibillentünk az egyensúlyból. A világon nincs jó vagy rossz és semmi sem állandó, mi mégis makacsul ragaszkodunk mindig mindenhez, és nagyon éles határ húzódik a fejünkben arról, hogy mit tartunk elfogadhatónak és mit elképzelhetetlennek. A taoizmus ezt a határt próbálja meg elmosni, néha több, néha kevesebb sikerrel. 

Tat Tvam Asi = Egyek vagyunk, de nem ugyanazok.