Egy időre befejeztem az alap önismereti módszerek ismertetését, nem azért mert akár közel teljes lenne a tárház, szimplán ezek voltak azok, amik bárkinek könnyen befogadhatóak és nem igényelnek holisztikusabb látásmódot. Most egy pár hétig vallásokkal szeretnék foglalkozni. Ezt úgy gondoltam, hogy minden héten feldolgozok egyet, a hozzá tartozó könyvvel és filmmel együtt. Ma viszont még általában írnék a spiritualizmusról és a hitről. 

Mit is jelent spirituálisnak lenni? 

Szerintem pont ennyit, mint a fentebbi kép mutatja. Nem attól vagy spirituális, hogy szellemeket idézel, médiumhoz jársz, meg úgy általába véve minden társaságban ömlenek belőled az elvont szavak. (Csakra, ötödik dimenzió, vízöntő kor stb.) Számomra akkor vagy spirituális, ha minél jobban ismered saját magad és azért egy kicsit tudod irányítani a gondolataidat, vagy legalább próbálkozol. Ha mélyen érted a lényeget, akkor sose fogod a másik felfogására azt mondani, hogy ez hülyeség. Mindig tiszteletbe tartod, hogy ő egy másik nézőpontból nézi az életet, szóval biztos, hogy nem pont ugyanazt látja, amit te. Tele vagyok ateista barátokkal és soha nem jut eszembe lenézni őket. Tiszteletben tartom, hogy ők még nem tartanak itt és nem próbálom meg minden áron lenyomni a hitet a torkukon. Más témákról beszélgetek velük, egyszerűbben fűzöm fel a mondani valómat  és kínosan ügyelek rá, hogy ne sértsem meg a világnézetüket, de cserébe ezt visszafele is elvárom. 

A vallás egy idős az emberiséggel azért ezt szögezzük le. Mióta élünk hiszünk. Na de miben? Hát ez nagyon változatos, most elképzelhetetlennek tartod, hogy ne patriarchális társadalomban éljünk, pedig nem volt ez mindig így. A nagy kataklizma előtt matriarchális volt a társadalmi berendezkedés, azaz nők irányítottak. Nagy kataklizma alatt azt értjük, amikor felrobbant a Naprendszerünk ötödik bolygója és több millió kis asztreoidára esett szét. Ezek persze óriási erővel kezdtek el száguldozni mindenfele és hát igen, jó páran a Földbe is belecsapódtak. Így keletkeztek a kontinensek, olyan 13.000 évvel ezelőtt. Ha ezt most nem hiszed el nekem, akkor írd be a Google-be, hogy aszteroida öv és rögtön látni fogod, hogy így van, de itt egy kép az egyszerűség kedvéért. 

Szóval miután az a rengeteg aszteroida becsapódott, elég sok minden megváltozott erre felé. Például azóta van a Földnek ez az öt fokos tengely ferdülése, ami az évszakokat eredményezi. Előtte örök tavasz volt és nem kellett spórolni, félretenni mindig volt mindenből bőségesen elegendő. Na ezután, nem hogy bőség nem volt, igazából ötletünk sincs hogyan maradhattunk fent. Az egész Föld több száz évig kietlenség volt valószínűleg, ahol csak nagy viszontakságok árán menekülhettünk meg. És bizony a matriarchális vezetés is oda lett, ugyanis a férfi a nőt hibáztatta mindenért. Nem tehettünk róla, de valahol megérdemeltük. Mert egyik berendezkedési forma sem optimális, se a matriarchális se a patriarchális. Miért mondhatták, hogy a mi hibánk volt? Mert elnyomtuk őket és nekik semmibe nem volt valószínűleg beleszólásuk, így bármilyen kialakult helyzetért mi voltunk a felelősek. Ez olyan, minthogy a világháborúk kialakulásért is a férfiak a felelősek. Ezt ki lehet jelenteni és pont. De miért? Azért mert ugyan hány nőnek volt abba beleszólása? Hány nőnek volt a kezében döntés úgy bármiről abban az időben? A Földön kialakult jelenlegi helyzetért a férfiak a felelősek. Az országok és a nagyobb cégcsoportok vezetőinek 99%-a férfi, szóval bármi van ez az ő saruk. Nehogy már mi legyünk a hibásak, akik szavazni is csak kicsit több mint 100 éve szavazhatnak. És akkor itt be is fejeztem a férfiak sarazását, mert abszolút nem ez volt a célom, csupán rá szeretnék világítani, hogy a vezetésnek középen kell állnia, egyik irányba se tolódhat el. Épp annyi női vezetőre van szükség, mint férfira. Se a matriarchális se a patriarchális berendezkedés nem opció! Az már régen rossz, ha valaki egy másik valaki fölé helyezi magát az élet bármely területén. 

Szóval hit. A tudósok szerint a civilizációnk olyan 15.000 évvel ezelőtt kezdődött. Azóta hiszünk. Hisszük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy nem ennyi a lét, amit kézzel meg tudunk fogni és hogy a halállal nem ér véget semmi. Még a kereszténység is teljesen alapnak tekintette a reinkarnációt a 325-ös niceai zsinatig, ma mégis kellemetlen erről beszélni. Nem csak a reinkarnációról, hanem a hitről általában. Lenéznek miatta és kicsit butának tekintenek, mert meg vannak róla győződve, hogy ők a világ közepe (mármint az ember), csak ebben lehet hinni és a halál után minden véget ér. Ez egy végtelenül veszélyes hozzáállás. Régóta mondogatom a környezetemben, hogy se a társadalmunkra se a Földre nincs annál veszélyesebb, mint hogy ma menő ateistának lenni. Egy olyan ember, aki azt hiszi semmilyen magasabb összefüggés és semmilyen elszámoltatás nem létezik a Földön, az bármit meg fog tenni. Akár beszennyezi a vizeket is, mert hát neki úgyis mindegy nem? Akár megmérgezi a levegőt is, hiszen ő úgyis burokban él. Akár veszélyes hulladékot ás el a Földben, amiről fogalmunk sincs, hogy fog hatni pár száz év múlva, de ez miért is érdekelné őt? Akár rendkívül káros anyagokat éget el és teszi tönkre az atmoszférát, hiszen miért ne? Mi fogja benne megakadályozni? Ami őt közvetlenül nem érinti, ahhoz azt hiszi neki nincs is köze. 

Számomra ennyit jelent vallásosnak lenni, hogy tisztelem a természetet és benne minden élőlényt. Hogy nem tekintem magam egy magasabb szellemi lénynek és nem gondolom, hogy bármi felett is állnék. Nem attól vagyunk okosak, hogy naponta több ezer új dolgot találunk fel. Okosak akkor lennénk, ha ezt be tudnánk illeszteni az ökoszisztémába. Ha nemhogy több száz évre nem okoznánk károkat, még mondjuk háromra sem. Ha használnák a természet csodáit és nem pedig kihasználnánk. Óriási különbség. Szóval szerintem erről szól a spiritualizmus, hogy egy része vagyok az egésznek. De nem nagyobb és semmiképpen nem fontosabb része, mint például egy méhecske. És hogy bármit teszek annak hatása lesz valamire vagy valakire, amiért én száz százalékban vállalom a felelősséget. Marha könnyű mindig csak hárítani, hogy én csak azért vezetek benzines autót, mert nincs más opció, én csak azért eszek napi háromszor húst, mert így szoktam meg, én csak azért nem gyűjtök szelektíven mert szerintem úgyis egy helyre megy. Na ezt kéne befejezni, ezt a folyamatos hárítást! Mindenkinek elég lenne a saját háza tájékát rendbe tenni és máris nem itt tartanánk. Könnyű a vezetőinket hibáztatni, de azért azt ne felejtsük már el, hogy minden országnak pont olyanok a vezetői, mint ő saját maga. Nem azért nem zöld a politikánk mert nem lehetne, hanem egyszerűen most erre nincs sajnos igény. Közhely de ideírom: "Én egyedül nem tehetek semmit." - mondta hét milliárd ember. Ha minden héten csak egy kicsit mozdulnánk előre, már az is több mint amit az elmúlt 100 évben elértünk. Mert jelenleg mi még egy mélyrepülésben vagyunk, ahonnan két irányt lehet venni: vagy behúzzuk a féket és 180 fokosfordulatot veszünk, vagy tovább folytatjuk ezt és akkor megnézhetjük hol nőnek fel a gyerekeink...

 Tat Tvam Asi - Egyek vagyunk, de nem ugyanazok.