A meditáció az önismereti módszerek Chuck Norrisa. Teljesen mindegy, hogy te jógázni kezdesz el, tantrázol, az alkímia világába mélyedsz el, asztrológiát tanulsz vagy bármilyen önismereti technika elsajátításán munkálkodsz a végén úgyis minden út ide vezet: Meditálj!

Az emberek mégis félnek ettől a szótól valamiért, sokakban zsigeri tiltakozás van ellene pedig egyébként meditálni mindenki szokott. Meditációnak hívunk minden olyan tevékenységet amikor a teljes figyelmed, egyetlen dologra összpontosul. Ha ezt futás, festés, zenélés, filmezés, olvasás vagy bármilyen egyéb tevékenység alatt el tudod érni, akkor ezen idő alatt te végig meditálsz. Hiszen még mondjuk is, hogy megyek futok egyet, muszáj kicsit kikapcsolnom. Abnormális módon van tele az agyunk, úgy tudom egy átlagos ember napi 3000 gondolatot pörget le, de az agyalósabbak szerintem kb dupla ennyit. Végtelen kis százaléka hasznos egyébként és mégse zavar senkit. Milyen érdekes, hogy ha a kezünket vagy a lábunkat nem tudnánk arra irányítani amerre szeretnénk, fejvesztve rohannánk az orvoshoz, hogy úristen csináljon valamit, de most azonnal!!! Így, hogy arról a szervről van szó, ami az egész testünket manageli, mi sem természetesebb a kontroll teljes hiányánál. 

Aki esetleg erre még nem jött rá, az nyugodtan próbálja ki a következőt: gondolj egyetlen percig az anyukádra, vagy a gyerekedre, a szerelmedre mindegy mire a lényeg, hogy egyetlen dologra. (Tárgyat is választhatsz, ha úgy gondolod attól könnyebb lesz.)

Nem tűnik soknak az a hatvan másodperc, de sajnos a reálisan teljesíthető idő az olyan három mp. Ezután már biztos bekúszik valami az anyukád mellé, még három másodperc múlva az anyukád már teljesen eltűnt, fél perc múlva már nem is tudod, hogy min kezdtél el gondolkozni. Az, hogy ebbe a modern kütyüs világban élünk nyilván hatványozottan rontja az esélyeinket. Évről évre egyre több az ADHD-val (hiperaktivitás) küzdő kis gyerek, de felnőtteknél is észre lehet venni a fokozódó figyelemzavart. Nem vagyunk egyszerűen jelen sehol. Munka közben a bevásárlást tervezzük, bevásárlás közben az esti dolgainkat, vacsora közben a holnapi teendőinket nézzük át, stb stb stb. Nagyon ritkán tudunk elmélyülni egy-egy tevékenységben és jellemzően ezeket szeretjük is csinálni. Apa sportol és meccset néz, anya jógázik, csak éppen szegény kis gyereket nem tanítja meg senki, hogy mire figyeljen. Ezek a számítógépes játékok sokak szerint full haza vágják a koncentrációs képességet, én egyébként erről nem vagyok meggyőződve. Ha láttatok már 10 évest játszani bármelyik kedvenc játékával, hát nekem nagyon úgy tűnik, hogy totál egy pontban van a fókusza. (Most abba ne menjünk bele, hogy viszont érzelmileg olyan instabilitást okoz, amit után 40 évesen is nyögni fog, mert ma nem ez a bejegyzés fő témája.)

Szóval igen, minél korábban kéne megtanulnunk a gondolatainkat irányítani, de ha már erről a vonatról lemaradtunk akkor se búsuljunk, mert hál isten sosem késő elkezdeni. Ezt kéne egyébként az iskolában oktatni, mert aki tudja irányítani a gondolatait, az összehasonlíthatatlanul többször fog boldogságot megélni egész életében. Ez egy olyan tudás lenne, amit az élet összes területén tudnánk kamatoztatni, mégse hallunk róla huszonéves korunkig sehol. 

És akkor hogy is kéne neki vágni? A keddi cikkben ajánlani fogok egy nagyon jó könyvet hozzá, de a válasz igazából az, hogy bárhol. Be lehet írni Google-be, hogy meditációs tanfolyam, meg lehet kérdezni a kis spiri ismerősöket, a blog Facebookjára is írjatok nyugodtan, tudok küldeni pár opciót, de tényleg egyszerűen nem lehet elrontani. Ez tipikusan nem olyan, mint a biciklizés, amit egyszer megtanulsz és onnantól örökké megy. Egy életen át tanuljuk és mindig van hova fejlődni. Minél több helyre, minél több tanárhoz kell elmenni és akkor egy idő után lesz egy saját technikád. Én egy éve meditálok és most tartok ott, hogy napi rendszerességgel csinálom. Figyelemzavaros vagyok, ezen szeretnék dolgozni, de észrevettem még, hogy sokkal többet mosolygok mióta csinálom. Otthon egyedül is. Nagyon érdekes még én is figyelem magam közben, de mindenképpen csak ajánlani tudom. Győzd le azt a belső kis ördögöt és vágj bele! Ennél jobb kalandra úgyse tudsz elindulni sehova, soha semmi nem lesz olyan érdekes, mint a saját elméd megismerése. 

Tat Tvam Asi - Egyek vagyunk, de nem ugyanazok