Minden vallásnak van egy saját "Bibliája", csak máshogy hívják. A Tao Te King a taoizmus number one könyve, amit Lao-Ce írt időszámításunk előtt olyan hatszáz körül. Igazából innentől datáljuk a taoizmus létezését úgy egyáltalán. Minden további mű vagy ebből merít, vagy Lao-Ce egy-egy tanítványának az írásából. Számos értelmezése kering a világon, de szerintem Weöres Sándor fordítása a legkultiváltabb, és én is ezt kedvelem eddig a legjobban. Az Út és Az Erény könyvét nem lehet elégszer elolvasni, mert egyszerre úgyis mindig csak pár sora szól hozzánk. Volt hogy meg voltam róla győződve, hogy új verset találtam ami eddig valahogy elkerülte a figyelmemet, majd rájöttem, hogy még az instámon is kint van. Teljesen máshogy tudjuk értelmezni az olvasottakat, az idő elteltével. Szóval pár verset szeretnék idemásolni, de aki saját maga szeretne böngészni az könnyen megteheti, ugyanis fent van a MEK oldalán. Ha ide kattintotok be is jön. 

13

Dicsőség, szégyen: egyforma félelem.
A rang: az élet legnagyobb csapása.
Dicsőség, szégyen: mért csak félelem?
Mert a dicsőséget a közemberek
szorongva nyerik el,
szorongva vesztik el.
A dicsőség is, szégyen is, csak puszta félelem.
A rang mért az élet csapása?
Mert legnagyobb csapás
az önszeretet.
Ha nincs bennem önszeretet,
ugyan mi bajom lehet?
Ezért:
a világért élő kiválóságra
bízható a világ;
és a világért élő jóságra
építhet a világ.

A dicsőség és szégyen: félelem. Az előkelőség: nagy csapás, (mely) mintha csak testünket érné. Miért mondjuk, hogy a dicsőség és szégyen félelem? Mert a dicsőség olyan az alattvalók (hszia) számára, hogy amikor megszerzik, félnek, és amikor elveszítik, ugyancsak félnek. Ezért mondjuk, hogy a dicsőség és szégyen: félelem. S miért mondjuk, hogy az előkelőség nagy szerencsétlenség az életben? Mert éppen akkor lesz osztályrészem nagy szerencsétlenség, ha számomra csak saját énem létezik. Ha azonban elérem, hogy ne (csak) saját énem létezzék a számomra, akkor miféle szerencsétlenségben lehetne részem? Ezért: az égalattit csak arra lehet rábízni, aki úgy előkelő [tölti be hivatalát], hogy saját énje egy az égalattival, és az égalattit csak arra lehet ráhagyni, aki úgy tudja szeretni, hogy saját énje egy az égalattival.

18

Mikor a nagy út-at semmibe dobták,
megjelent az erkölcs és méltányosság.
Mikor kezdődött az okoskodás,
megjelent a nagy hazudozás.
Mikor a hat rokon összeveszett,
megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet.
Mikor zavaros az ország,
megjelennek a hűséges szolgák.

Mikor a nagy tao-t pusztulni hagyták, megjelent az emberség (zsen) és az igazságosság (ji). Mikor pedig elkezdődött a bölcselkedés, megjelent a nagy képmutatás. Mikor a hat rokon nem tudott többé békében megférni egymással, megjelent a gyermeki kegyelet (hsziao) és a szülői szeretet (ce). Mióta a fejedelemséget és családjait (kuo-csia) felfordulás borítja homályba, azóta megjelentek a "hűséges alattvalók".

26

A nehéz a könnyű alapja,
a nyugalom a mozgás apja.
Ezért a bölcs
naphosszat munkálkodva,
szekere terhét el nem hagyja.
Ragyogót nem remél,
teljes békében, veszteg él.
Aki tízezer szekér gazdája,
néz a világba, nem lát önmagába.
Aki könnyelmű, elveszti alapját,
aki nyugtalan, elveszti apját.

A nehéz a könnyű gyökere [alapja], a nyugalom a mozgás ura (csün). Ezért "a bölcs ember ha egész nap utazik is, nem hagyja el kocsija nehezét" [terhét]. S legyen bármily ragyogó látvány a szeme előtt, ül tovább nyugodtan, vágyaktól mentesen. Vajon megengedhetné-e magának tízezer hadiszekér ura, hogy könnyű [könnyelmű] legyen az égalatti (kormányzásában)? Ha könnyelmű, elveszíti az alapot; ha folyton mozog, elveszíti az "urat".

33

Okos, aki érti az embereket;
aki önmagát érti: ihletett.
Hatalmas, aki másokat legyőz;
aki önmagát legyőzi: erős.
Aki törekszik: nincs híján akaratnak;
aki megelégszik: gazdag.
Aki nem veszti természetét: hosszúéletű;
aki nem veszti emlékezetét: örökéletű.

Aki ismeri az embereket, az okos; aki ismeri önmagát, az bölcs. Aki másokat legyőz, az erős; aki önmagát legyőzi, az hatalmas. Aki tudja, mikor elég, az gazdag. Aki erőszakosan törekszik, az (csupán) becsvágyát birtokolja. De aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él. Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.

57

Egyenesség vezérli az országot,
csak a háború kíván ravaszságot.
Tétlenség hódítja meg a világot.
Mindezt honnan tudom?
Íme:
"Mikor az országban sok a hívság,
szaporodnak a nyomorúságok;
mikor a népnek fegyvere éles,
sokasodnak a lázadások;
mikor sok az ügyes mester,
gyarapodnak a ritkaságok;
mikor sok a parancs, a törvény,
sűrűsödnek a tolvajok, betyárok."
Ezért így szól a bölcs:
"Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép,
ha békés vagyok, megjavul a nép,
ha nem háborgok, gazdagszik a nép,
ha igényem nincsen, egyszerű a nép."

A fejedelemséget egyenességgel [szabályokkal] lehet kormányozni, a háborút pedig ravaszsággal [szabályoktól elrugaszkodva] lehet viselni. Az égalattit meghódítani azonban csak a nem-dolgoztatás (vu-si) útján lehet. Hogy én honnan tudom azt, hogy az égalattiban így van? Hát innen: minél több tilalmas dolog van az égalattiban, annál szegényebb a nép; ha a népnek sok éles fegyvere van, a fejedelemségen és a családokban (kuo csia) felfordulás támad; minél több ember lesz ügyes mester, annál több ritka tárgyat [árut] találnak fel; s minél több a törvény és parancs, annál jobban elszaporodnak a rablók és tolvajok.

Ezért a bölcs ember (seng-zsen) azt mondja: Ha én nem-cselekvő vagyok (vu-vej), akkor a nép magától megváltozik; ha én szeretem a nyugalmat, akkor a nép magától megjavul; ha nekem nincs tevékenységem (vu-si), akkor a nép magától meggazdagodik; s ha nekem nincsenek vágyaim, akkor a nép magától visszatér a faragatlan fa állapotába (pu).

68

A jó hadvezér nem harcias,
a jó harcos nem haragos,
a győzni-tudó nem támad,
a vezetni-tudó alázatos:
ez a nem-küzdő erény,
az irányító erő,
a természet szolgálata,
az ősi vezető.

Az igazán jó tiszt (si) nem vágtat előre (hadiszekerén), az igazán jó harcos nem haragos. Aki igazán győzni tud az ellenség fölött, az nem harcol vele, aki igazán irányítani (jung) tudja embereit, az önmagát alájuk helyezi. Ezt nevezzük a nem-harcolás tö-jének, ezt hívjuk erőnek az emberek irányítására, s erről mondjuk, hogy végső foka a régi időktől fogva létező éggel [természettel] való egyesülésnek.

78

Nincs lágyabb, mint a víz,
mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
A gyenge legyőzi az erőset,
a lágy a keményet:
az ég alatt mindenki tudja,
még sincs, aki valóban felfogja.
Ezért a bölcs azt mondja:
"Aki az ország szégyenét veszi magára,
az lesz az ország királya;
aki az ország nyomorát veszi magára,
az lesz a világ királya."
Az igaz szó: mint önmaga fonákja.

Az égalattiban semmi sem lágyabb és gyengébb, mint a víz, s mégis, ha megtámadja a kemény és erős dolgokat, nincs, ami versenyre tudna kelni vele. És nincs, ami meg tudná változtatni.

Hogy a gyenge mindig legyőzi az erőset, a lágy pedig legyőzi a szilárdat, azt az égalattiban mindenki tudja, de nincs senki, aki meg is tudná valósítani. Ezért a bölcs ember (seng-zsen) azt mondja: "Aki elfogadja a fejedelemség (jelképes) göröngyét, azt nevezik a föld és gabonaistenek (sö-ci) urának (csu); aki pedig elfogadja [magára vállalja] a fejedelemség minden szerencsétlenségét, az az égalatti királya (vang) lesz."

A helyes szavak (cseng-jen) olyanok, mint az ellentétük (fan).

Akik nem olvasták a keddi cikket, azoknak mondom, hogy a heti téma a taoizmus, bár ez gondolom már mindenkinek világos. Akik pedig a múlt hetit sem olvasták, azoknak pedig biztos új lesz, hogy most pár hétig a világvallások lesznek porondon, biztos nem mindegyik, de az általam preferáltak vagy jobban ismertek sorra fognak kerülni. Előre látom, hogy marha kevés lesz az olvasottságuk, de ez semennyire nem zavar, mert fontosnak tartom írni róluk. :)