Iszonyat nehéz leszokni. És sokkoló mikor rájössz, hogy mennyire mert elég sokáig nem ismered be magadnak sem. "Áh én szeretek cigizni", meg "amúgy nem szívok sokat", én "csak bulikban cigizem, bármikor leteszem".. aha. Kurvára nem. Ha szívod a függője vagy, mert imádod azt az érzést, hogy a mostban vagy vele. Abban az egy másodpercben mikor kifújod a füstöt mindig a mostban vagy. Nincs múltad így nincsenek problémáid és nincs jövőd így nincsenek félelmeid. Minden cigiszünet jó kifogás egy kis menekülésre de felhasználható a zavar oldására is. Zavarban vagy ha új társaságba kerülsz, zavarban vagy ha állsz és nem tudsz mit kezdeni a kezeddel és zavarban vagy azelőtt aki tetszik is. Ez van szerintem ha részeg vagy akkor is, zavarban vagy csak olyankor még nem is tudsz róla. A zavarodottság viszont ott van benned legbelül az alkoholnak köszönhetően de annyira mesteri ez a folyadék, hogy tökéletesen elfedi. Szex után imádsz a mostban lenni, a múlttal egyáltalán nem, a jövővel meg még úgyse akarsz foglalkozni, ezért szeretnek az emberek szex után annyira cigizni. Könnyű vele kapcsolatot teremteni és azonnal közös témákról beszélgetni de könnyű egy kis "én időt" is csinálni amikor azon gondolkozhatsz amin csak akarsz.

Tényleg sok az előnyös tulajdonsága meg kell hagyni, de százszor több a káros és azok sokkal alattomosabban támadnak. Egy ideig csak az zavar, hogy büdös vagy. Büdös a szád, büdösek a kezeid, ha nem is cigizel otthon akkor is sokszor keveredsz olyan helyre ahol bent lehet cigizni, így büdös a felsőd is. Büdös vagy, na. Annak aki nem cigizik biztosan. De ezen egyébként úgy könnyen túlteszed magad mert amint a barátaid, a pasid vagy a csajod is cigizik szinte minden probléma megoldva. Onnantól úgy vagy vele, hogy kb te lennél hátrányos helyzetben ha nem cigiznél így a legnagyobb lelki nyugalommal szívod tovább és aztán mikor újra pár keresésére adod a fejed, mit ad Isten, megint egy dohányzó mellett kötsz ki. Na nézd már, ki érti? Szóval ezen a büdösségen könnyen túl lehet lendülni, a következő ami zavar az, hogy a függője vagy. Ezt elég sokáig nem ismeri be magának az ember és minél jobban igen annál nyomasztóbb. 2018-ban utálunk függeni. Nem jó érzés. Na de mikor 10 év cigizés után elkezded az első ráncokat meglátni (simán benne van, hogy amúgy is lenne de biztos vagy benne, hogy a cigitől van) tudni, hogy a bőröd sokkal puhább is lehetne, tudni, hogy az ízek sokkal intenzívebbek is lehetnének, szemmel látod ahogy sárgulnak a fogaid és közben ráeszmélsz, hogy az egészből már full nem tudsz kiszállni, na az szar érzés. Fokozza az élményt, hogy minden betegség után két hétig úgy érzed felköhögöd a fél tüdődet. Meg persze az is elég kiábrándító amikor egy randin két mondat között majdnem megfulladsz. De a legszarabb érzés, mikor valaki neked marhára bejönne és esélyed sincs nála mert ő nem dohányzik. 

Szóval így vagy úgy, mindenki más indok miatt de elkezdünk megpróbálni le-le szokogatni aztán persze ennek sok változata van. Hosszabb rövidebb idők, kevesebbet szívunk, hogy aztán sokkal többet szívjunk, vagy klasszik pl a saját cigit nem szívni de mindenki másét a legnagyobb nyugalommal. Szóval mikor rájössz, hogy nem megy, újra beletemetkezel az "áh én szeretek cigizni"-be, meg a "nem is szívok olyan sokat"-ba de az, hogy "bármikor leteszem" az a mondat már nincs ott. Kész elfogadtad, függő vagy, ennyi. Úgy vagy vele, hogy mindenkinek van rossz szokása akkor ez lesz a tiéd majd máshol ügyesebb leszel. Nem küzdesz, nem szenvedsz csak szépen csendesen cigizgetsz. Aztán mindenkinek eljön egy újabb löket mikor megpróbálja úgy nagyon de sokszor teljesen hiába. Sokszor rossz a motiváció és sokszor belebukunk.

 Számtalan próbálkozás és kisebb nagyobb kihagyások után nálam végül egyetlen mondat működött: "Engedd meg magadnak." Egy jóga óra után mondta az oktatóm és igaza van, ez ennyi. Igazából semmi másról nincs szó. Nem engedjük meg magunknak, hogy leszokjunk. Nem engedjük meg mert nem merjük. Félünk a zavartól, félünk a múlttol és a jövőtől, félünk elhagyni a régi szokásinkat és úgy általában véve nehezen változtatunk ilyen régóta velünk lévő dolgokon. Meg kell engedni, hogy letegyük a cigit. Meg kell engedni az "én időket", meg kell engedni a munkahelyi szüneteket cigi nélkül is és meg kell engednünk magunknak, hogy szóba elegyedjünk idegenekkel anélkül a mondat nélkül is, hogy "kérhetek tüzet?". Nem teljesen értem, hogyan működött de én ott akkor jóga után megértettem ezt a mondatot. Haza jöttem, elszívtam barátnőmmel az utolsó pár szálat és azóta nem gyújtottam rá. Átkapcsolt valamit az agyamon és nem is kívánom azóta a cigit. Szívhatják mellettem százan én akkor se érzek nagyobb késztetést. Van még egy könyv is egyébként: Allen Car - Leszokni a dohányzásról? Így könnyű. Bár csak az első 20 oldalt olvastam úgy érzem ott ugyanez van hosszabban kifejtve. Annak akinek már tényleg egy utolsó lökés hiányzik a leszokáshoz nagyon jó lehet a könyv, de ha ettől várod a csodát nem fog működni. Ismerd be, hogy függő vagy, zavarjon minden rossz tulajdonsága egyesével és először próbálkozz önállóan abba hagyni utána vedd a kezedbe a könyvet. 

A legalattomosabb rossz hatásáról még nem beszéltem, mert nem voltam benne biztos, hogy akarok de nem tudom ezt a blogot nyugodt szívvel úgy kiadni a kezemből, hogy nem írom bele. Egy dolog nem tudatosul a húszas, harmincas éveikben járó dohányosokban, mégpedig a betegségtől való félelem. Mind közül a leggecibb és neked fogalmad sincs róla. Fogalmad sincs róla, hogy éppen a tüdőrákot alapozod meg minden rohadt szállal és hogy minden elszívott szál egy elrabolt perc az unokáidtól. Ezt még a büdösségnél is könnyebb elkenni azzal, hogy áh akkor már úgyse akarok élni. Meg valamibe meg kell halni. Meg ki akar hetven évesen is élni? Tudod ki? Kurvára te. Mert most iszonyú távolinak tűnik, de pikk pakk eljön azaz idő és akkor egyáltalán nem fogod magad olyan öregnek érezni, hirtelen. Nekem az apukám tüdőrákban halt meg 61 évesen. Akkor már majdnem 30 (érted harminc!) éve nem cigizett, heti kétszer focizott és kétszer teniszezett. Nem ivott alkoholt különösebben és soha nem volt táppénzen. Komolyan egyszerűen soha nem volt beteg. Ereje teljében levő férfi volt aki egy tízest bármikor letagadhatott, két húszon éves fiatal gyerekkel, legnagyobb 60. szülinapi banzáj után 5 nappal, amikor is tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Itt jön egy év elmondhatatlan kálvária, iszonyat fájdalom, szörnyű leépülés és te csak ülsz, de már nem tehetsz semmit. Mert már kurva késő. Mert húszon évesen azt mondtad hogy "Ki akar ennyi idősen élni?" "Ki akar megöregedni?" Nincs az öregségnél szebb dolog egyébként. Hidd el nekem ha hatvan évesen megkérdeznek majd te sem akarod inkább elengedni itt ezt az egészet, élni akarsz! Látni akarod a gyerekeidet felnőttként, anyaként, üzletemberként, az oltárhoz akarod kísérni majd a lányodat, beszélgetni akarsz velük az élet nagy kérdéseiről de tudod, hogy fel kell még nőniük hozzá. Látni akarod az unokádat megtanulni járni, hallani akarod majd az első szavát, mellette akarsz lenni az első szerelmi bánatánál és ott akarsz lenni a diploma osztóján. Világ végéig ragozhatnám, hogy mennyi mindent akarsz majd hatvan éves korod után is csinálni de meghalni biztos nem. Így meg aztán ziher, hogy nem. Iszonyú ez a betegség. Tényleg adjon hálát a sorsnak mindenki akinek nem kellett közelről végig néznie a lefolyást. Megmérgezi nem csak a saját minden napjaidat, de mindenki másét is körülötted és a végén már te magad kívánod a halált. 

Azt hiszem mindent leírtam amit akartam a témával kapcsolatban. Még az lehet egy jó tipp ha felveszel a cigizés helyett egy új szokást. Én a Rubik-kockát akartam megtanulni kirakni minden egyes "menjünk ki cigizninél", de egyáltalán semmi szükség nem volt rá végül. Tényleg szimplán nem akarok rágyújtani és nem is értem ez, hogy nem esett le hamarabb. Szóval ha éppen le szeretnéd tenni a cigit mert már nagyon zavar és úgy érzed már csak motivációra van szükséged, tessék: ne gyújts rá holnaptól és minden megtakarított ezrest utalj át nekünk egy hónapig. (Ezt itt tudod megtenni.) Mi lehetne annál szebb, minthogy leszoktam egy iskoláért? De komolyan. Két legyet egy csapásra, nem csak magadat mented meg hanem közben több száz gyerek jövőjét is. Aki még nem tudja, hogy miért is kéne nekünk adományt utalni az itt tudja elolvasni: Első-Zéró idő. Aki pedig esetleg a cigizés helyett új szokásnak a sportolást venné fel az itt talál hozzá egy kis motivációt: Sport. Legyen ragyogó és nagyon sok boldogsággal teli hétvégétek!