Nagyon jó könyvet hoztam a hétre, kapcsolódva a csütörtöki önismereti cikkhez, egy amolyan "Ki is vagy te valójában?" kérdést körbejáró és megdöbbentően pontos válaszokat adó olvasmányt. Félre értés ne essék, nem fogja nekünk elmondani, hogy kik vagyunk és miért születtünk a Földre, de mindenképpen érdekes kérdéseket feszeget és nyomást gyakorol az olvasóra, hogy elgondolkozzon a saját válaszain. 

A Tao szó a taoizmusra utal benne, amit nem tudom ki mennyire ismer, de nekem a kedvenc vallásom. Tao azt jelenti út, a taoizmus megmutatja, hogy hogyan ne térjünk le az utunkról. Ha a taoizmust nem is, a flow élményt biztos többen hallották, na ez kb. ugyanaz csak egy életre levetítve nem pedig egy két órára. Mert flowban lenni max egy-két óráig szoktunk, míg ha a taoizmust követjük akkor egy életre is a helyes útra kerülhetünk.

Az életem egy olyan szakaszában került a kezembe ez a könyv, amikor nagyon sok mindent kellett újra gondolnom és teljesen új alapokra helyeznem (munka, hobbi, barátok, tanulás szóval tényleg mindent). Rengeteget tanultam belőle és sokszor felnevettem az olvasás közben, hogy jézusom ezt tényleg teljesen így csinálom, pedig nagyon nem így kéne. Nem egy szépirodalmi nyelven megírott mű, sok csúnya szó is tarkítja, de szókimondó a végtelenségig és tényleg jókor ad jó méretű pofont. Mert váltani sosem késő, új alapokra helyezni az életet mindig lehet és tényleg csak elkezdeni nehéz utána már folyik magától. Na ez a könyv tipikusan a nulladik lépés, én mindenkivel elolvastatnám, higgyétek el már nem itt tartanánk. Nem akarok hosszan írogatni róla mert rengeteg idézetet hoztam belőle, de tényleg javaslom mindenkinek megvásárolni mert, ha tíz bejegyzést írnék róla, még akkor is bőven tartogatna meglepetéseket. 

Jelenben levés

"Most pedig nézzük a másik fő problémás helyzetet, a jövőn való görcsölést, azaz amikor figyelmünket teljesen a jövő köti le. Miért is gáz ez? Hiszen talán első ránézésre nem tűnik nagy problematikának. Olyan mintha ez a jellemvonás a gondos, előre látó ember sajátossága lenne. Azonban gondoljunk bele, hogy aki a jövőben él, mivel szembesül nap mint nap. De először lássunk egy sablonos napot a múltból. Reggel felkeltem. Fogmosás közben nem a fogmosásra, hanem a nap többi problémájára vagy éppen az orromon levő pattanásra koncentráltam. Ezáltal a fogmosást elnagyoltam. Reggeli közben nem az evésre, hanem sok minden másra figyeltem. Ezért kapkodva étkeztem. Vezetés közben nem a vezetésre, hanem arra koncentráltam, hogy mit kell venni a boltban. Ezért figyelmetlenül, veszélyesen vezettem. A boltban viszont már szintén másra gondoltam. Ezért sok mindent elfelejtettem megvenni, míg sok más baromságot megvettem. Munka közben már a munka utáni napirendemet terveztem. Ezért a munkában hibáztam, emiatt meg folyton feszült voltam. A pihenőidőmben viszont a munkára koncentráltam, így a kikapcsolódás nem volt pihentető. Aludni mentem, de mivel minden más járt a fejemben, nem tudtam ellazulni és rosszul aludtam. 

Ha megnézzük ezt az egy napos körforgást, láthatjuk az eredményeket: büdös száj, rossz emésztés, magas vérnyomás, gépjárművek, eszközök gyors elhasználása, állandó otthoni készlethiány, sok felesleges dolog egyidejű jelenléte mellett, idegesség, munkahelyi problémák, rossz kapcsolatok és kialvatlanság. Talán így már érthető, hogy amennyiben nem a jelent éljük meg, úgy tényleg komoly problémákkal kell szembesülnünk. Ráadásul nem véletlen (lásd ERROR fejezet), hogy a jövőre koncentrálás testi tüneteket is generált. Ilyenkor kialakul a nagy mértékű túlsúly, az egyre magasabb vérnyomás és a távollátás. Azaz például a szem az agyi működésen keresztül, tökéletesen idomul a viselkedéshez, és így természetesen gyorsan megjelenik a konkrét betegség is. 

Az ilyen jellegű jövőbe merengés megakasztásához számomra az volt a legcélravezetőbb eszköz, hogy figyeltem magam, majd amikor elindult a gondolatfolyamom a jövőbe, azt mondtam határozottan magamban, hogy "Most!" Nekem ez az, ami eredményesen megakasztotta a figyelmemet. Amikor sokszor egy percen belül tízszer-hússzor is megtettem, akkor jöttem rá, hogy mennyire el vagyok távolodva a jelentől. Ez pedig azt jelenti, hogy csak rohantam át az eseményeken anélkül, hogy átéltem volna, azaz élveztem volna az életemet."

Halkítás elve

"A mai embert annyira kurva sok minden zajkeltő dolog veszi körül, hogy nem is veszi észre sem saját magát, sem környezetét. Azaz tulajdonképpen nem is látja a Rendszert. Nem észlel a maga valójában semmit. Ahhoz, hogy ne így legyen, minden lehetséges módon - természetesen a lehetőségekhez mérten, mert ezért nem kell Tibetbe költöznöd- meg kell próbálnod kiiktatni a modern zajkeltő elektronikát. Tehát ne használd random üzemmódban se a tévét, se a tabletedet, se a számítógépedet, se az okostelefonodat. A random üzemmód kiiktatása azt jelenti, hogy nem a gép irányít, hanem Te. A telefonon telefonálsz, a tévén megnézed, amit előre kiválasztottál és a többi eszközön is ugyanígy. Sőt - perverz módon- esetleg inkább fogsz egy könyvet és olvasol. Ugyanez vonatkozik az állandóan szóló rádiócsatornákra is. Az elv eredményességét ugyanis számomra az mutatta a legjobban, hogy míg korábban állandóan ment a rádió az autóban, most főszabály szerint nem megy. És nem erőlködés-kényszerből, hanem azért, mert így sokkal jobb. Hidd el így sem fogsz unatkozni és nem maradsz le semmiről."

Munka végzés elve

"Feltételezhetően dolgozol, vagy tanulsz. De az is lehet, hogy munka nélküli vagy. A napszakodnak ez az a része, amikor olyan dolgokat kellene csinálnod, amihez tehetséged van, azaz ami az életcéloddal (PP) egyezik. Ha nem szereted a munkádat végezni, és szenvedsz tőle folyamatosan, akkor keress más munkát. Látszólag ezt könnyű mondani, de nehezebb megtenni. Ám amennyiben olyan dolgot csinálsz, amit szeretsz, úgy a siker nagyon hamar megtalál. Például lehet, hogy könyvelő vagy (mert azt mondták, az legyél), de utálod a számokat és azt, hogy folyamatosan képezned kell magad az állandó jogszabályi változások miatt és egyébként is rühelled az egészet. Egészen biztos, hogy van olyan terület (pl. rajz, zene, kreatív munka, üzletelés stb.) ami vonz. A vonzás legalább azt jelenti, hogy érdeklődéssel figyeled. Ne keverd össze ezt a vonzást azzal, amikor minden tini popsztár akar lenni, mert a popsztárok híresek és gazdagok. Tehát sose a következményre gondolj, hanem a tevékenységre. Lehetsz akár popsztár is, ha mindened a zene és a szereplés, vagyis nem kizárólag a népszerűség és a pénz motivál. Mint korábban írtam, az általam ismert gazdag emberek nem a pénzt szerették, hanem a pénzszerző tevékenységet (a többségük elég puritánul él és sokszor kevesebbet enged meg magának, mint egy minimálbéres alkalmazott). 

Tehát rá kell jönnöd arra, hogy mit csinálsz legszívesebben. Ez van benned életcélként kódolva. Nem könnyű kibogozni, mert az avatárod esetleg menő ügyvéd, Te meg sokkal inkább a növényeket szereted. Így rögtön gáznak fogod gondolni Te (azaz az EGO-d), hogy földműves paraszt legyél. De az is lehet, hogy a földet túrod a tanyán, de este otthon a fészerben védőbeszédeket tartasz nagy gesztikulációkkal. Ha ilyen helyzetben vagy, próbálkozz párhuzamosan a hobbiddal is foglalkozni. Indíts be olyan folyamatokat, amelyek során a "hobbid" találkozik a jelenlegi munkáddal. Ha pedig minden nap kurva szarul érzed magad a munkahelyeden és végig szenveded az egész napod, akkor villámgyorsan mondj fel."