Úgy nem figyelünk arra, hogy kifolyik a kezünkből az idő. Annyi hülyeséget csinálunk, mást se várunk minden nap csak az 5 órát, hogy vége legyen a munkának, ha ez megvan lehet várni, hogy hétvége legyen, ha hétvége van mi már csak a nyarat várjuk és ha nyár van akkor pedig túl meleg van éppen a 25 fokot várjuk. Ilyen nincs. Az év 365 napjának elenyészően kevés részét töltjük úgy, hogy éppen semmi dolgunk, meleg van de nem túl meleg és ráérünk a világon semmit se csinálni. Nem ezekben a percekben kell keresni a boldogságot mert így az időnk nagy része kárba vész. 

Külön bejegyzést szeretnék szentelni annak, hogyan kezdjük el szelektálni a naponta tonna számra ránk zúdoló mocskot, de itt is meg szeretném már említeni, hogy ülni és bámulni a tévét, meg pörgetni a Facebook hírfolyamát az nem minőségi idő. Semmivel nem leszel vele több, jó kevesebb sem azt aláírom, de a rengeteg instázás komoly komplexusokhoz vezethet. Saját magamon vettem észre amikor motiváció gyanánt egy rakat fitneszes meg model csajt bekövettem, hogy milyen rohadt lehúzó volt a saját életem utána. Kurva jó életem van! Dehogy nagyon! Mégis mikor azt láttam, hogy ők 0-24 szelfiznek a tenger parton, hogy minden ruhájuk nagyon márkás designer darab, hogy folyamat Michelin csillagos helyeken esznek és mindezt még éjjel nappal közvetítik is, hát ki ne keseredne el? Mikor fogom én azt csinálni amit ők? Soha. Fontosabb kérdés számomra, hogy na és ha éjjel nappal azt csinálnám amit ők akkor boldog lennék? Tényleg ez engem kielégítene, hogy egész nap gyúrom a seggem, eszek valami fullos helyen és minden beszélgetésem legmagasabb pontja megáll ott hogy inkább khaki zöld vagy pasztell rózsaszín átmenetei kabátot kéne venni tavaszra? Nem , nem elégítene ki. Egyre jobban kezdek rájönni, hogy nekem mi a boldogság forrásom és hál isten nem ez. 

A boldogságforrása egyébként szerintem mindenkinek másban van, de csak nagyon kevesen látják, hogy az övék micsoda. Sokan vannak azok is akik full tudják mégis csak hobbiként töltik így az idejüket, mert félnek. Félnek főállásban azt csinálni amitől boldogok, hiszen hajtani kell a mókuskereket, pénzt kell keresni, meg kell felelni és úgy általában ki mer ekkora döntéseket csak úgy egyedül meghozni? Mi lesz ha fél évig nem keresek havi 3 kilót? Hát ki fog tankolni? Hogy fogok szórakozni járni? Stb, stb. Jóval komplexebb a szitu amikor már gyerek is van de ott szinte érthető is, ezért kell az ilyen lépéseket húszon évesen megtenni. Nem jó ha a munkádat csak pénzért csinálod. Tudom tudom erre mindenki rávágja azonnal, hogy én szeretem amit csinálok mert egyből az jut eszébe, hogy mennyi mindent nem szeret amit csinálni lehetne és ahhoz képest ez még milyen jó. De biztos szereted? Tényleg boldoggá tesz? Szerintem ezt elég egyszerű lemérni, ugyanis ha tényleg ez álmaid munkája akkor nem fáradsz el benne. Ha te este 6kor mikor vége még képes vagy elmenni bevásárolni, beugrasz a konditerembe edzeni egyet és utána még 9-re van asztal foglalásod a barátnőddel akkor nagyon jó helyen vagy. Igazán elégedett lehetsz az életeddel, mert valószínűleg azt csinálod amit szeretsz. Ha viszont munka utána csak hulla fáradtan haza tudsz menni és beesni az ágyadba, ha kínszenvedés utána bármilyen program, ha folyamat túlórázol mert napközben ott linkeskedtél ahol csak lehetett, akkor valószínűleg nem ez álmaid munkája. 

Igazából tök nem erről akartam írni. Én se tudom, hogy jött, de most már nincs kedvem elkanyarodni az eredeti téma felé azt majd egy másik alkalommal. Ha érdekel, hogy miért vezetem ezt a blogot akkor olvasd el ezt a bejegyzést: Első - A Zéró Idő, vagy ezt: Társadalmi felelősségvállalás, ha pedig utalni szeretnél pénzt az iskolának, akkor azt itt tudod megtenni: Király arc akarok lenni! Nagyon szépen köszönjük! :*