Múlt héten írtam már egy bejegyzést ezzel a címmel (A Boldogság Keresése I.) de akkor is éreztem, hogy erről ennél jóval több mondanivalóm van csak észrevettem, hogy sokan nem szeretik a hosszú cikkeket. Ez nekem világéletemben problémám volt, hogy beleférjenek a gondolataim egy adott keretbe, sokat beszélek és írni is sokat szeretek, de majd igyekszem szétbontani akkor több részre. 

Szóval előzőleg inkább a munka volt a középpontban, ma úgy érzem a pénzköltésről kell írnom. Van az instámon egy kép amit szeretek, mert szerintem nagyon igaz.

De most komolyan, valaki el tudja képzelni, hogy ez megtörténik? Biztos, hogy nem. Vagy ha a halálos ágyán fekszik valaki, akkor vajon gondol arra, hogy na sebaj legalább jó sok drága ruhám van és mindig a Starbucksban ittam a kávét. Ezek egyszerűen nem számítanak, sőt ennél jóval nagyobb dolgok se. Most azt hiszed, hogy azért vagy boldogtalan, mert egy negyven négyzetméteres lakásban éltek ketten és ha egy büdös nagy villában lennétek akkor minden teljesen más lenne. Aztán amikor úgy hozza a sors, hogy beköltözhetsz egy ilyenbe (mert 10 éve minden filléredet erre spórolod és 20 éves futamidejű hitelt vettél fel) akkor X ideig tényleg valószínűleg boldogabban kelsz fel, de ezek elhalványuló örömök. Olyan mint a ruhavásárlás, amikor megveszed nagyon boldog vagy, ugye? Na és egy nap múlva meg egy hét múlva? Akkor is? Hát nem, simán benne van, hogy nem is emlékszel rá. Na ugyanez a nagy ház, a drága kocsi, de ha jobban belegondolsz a pénzköltéseink háromnegyede igazából. A tegnapi Regina Brettes cikkemből egy tanulság nagyon szépen ideillik.

"Végül csak az számít, hogy szerettél."

Mert tényleg csak ennyi. Nem fog számítani, hogy mit dolgoztál, hogy hol éltél, hogy miket ettél, az meg végkép nem, hogy mennyit fogyasztottál. Ez az egy mérce lesz, hogy mennyit szerettél. Talán soha még olyan távol nem állt generáció a boldogságtól mint mi. Teljesen máshol keressük mint ahol valójában van, ennél talán egy vak kisgyerek tábor is ügyesebben számháborúzik. Azt hisszük ezek a pillanatnyi örömök és a minél több fogyasztás majd boldoggá tesz minket, de valójában csak egyre távolabb kerülünk tőle. Ne aggódj nem tudsz annyi pénzt birtokolni, hogy valakinek ne legyen nálad mindig több és ha abban méred a boldogságot, hogy miben vagy jobb másoknál akkor hamar rájössz, hogy megint mások meg nálad jobbak.

Ne hasonlítgasd az életed a barátaidéhoz, idegenekhez meg végkép ne. Ne kövess instán celebeket, mert nagyon hamar végtelenül torz önképed lesz. Nem természetes ahogy élnek és más dolguk sincs mint a természetellenes életüket az arcodba nyomni. Nehogy azt hidd, hogy ők mindig úgy néznek ki mint a képeken, mert abban sokszor napi három óra munka, olyan 100-150 kép, meg egy erre fotózás címén, elköltött százezer forint van, hogy aztán az egész úgy legyen tálalva mintha éppen takarításközben csak felnézett volna a kamerába. Ne legyen bűntudatod mert koszos pólóban és izzadtan takarítasz. Edzés közben se néz ki senki jól. Nem ciki ha kidagad egy ér a homlokodon, nekik is lehet kidagad csak azt sose látod. Ők is szomorúak sokszor és bár sok ember van körülöttük, ennek elhanyagolható százaléka igazán tartalmas kapcsolat. Több mint valószínű, hogy neked több igaz barátod van mint neki és több tartalmas beszélgetésben van részed mint neki és ha ebből a szögből nézzük akkor vajon ki a gazdagabb? Biztos, hogy ő?

A boldogság nem egy új ruhában, meg egy új kocsiban van hanem a mindennapokban. Óriási közhely, de a mindennapok boldogsága az igazi boldogság. Ha tudsz örülni egy finom forró csokinak (amit lehet, hogy a piacon kértél), egy jó beszélgetésnek akár a villamoson egy idegennel, akár egy ismerőssel otthon, a szeretteid öröme is a te boldogságod és szeretni azt mondják annyi mint együtt érezni valakivel. Minél több emberrel tudsz együtt érezni annál jobban tudsz szeretni és annál boldogabb leszel. Jó érzés magunkkal valami jót tenni, utána jó érzés a hozzánk közel állókkal jót cselekedni, de a legjobb érzés idegenekkel mgtenni. Nehéz ezt elmagyarázni igazából ki kell próbálni. 

A másokon való segítés boldogsága azt hiszem az a fajta boldogság, ami örökké velünk marad. Ezt nem veheti már el senki és ez nem az a fajta egyszerű öröm ami hipsz-hopsz elszáll. Ehhez mindig vissza lehet nyúlni és örökké táplálkozni lehet belőle. Szeretek segíteni másokon és azt hiszem ezért csinálom ezt az egészet. Ha sikerült egy minimálisan is átadnom valamit az érzésből, akkor már megérte megírnom ezt a cikket. Ha sikerül rávennem téged, hogy a holnapi ebéded árát utald át azzal a világon a legboldogabbá tudnál tenni, de nem csak engem, mellé még vagy 100 gyereket is. Iskolára gyűjteni úgy gondolom nemes feladat, adakozni is nemes gesztus, iskolának adakozni talán a legnemesebb. Én 20.000 forinttal tudok ebbe a hónapba, beszállni mert ez az az összeg amiről úgy tudok lemondani, hogy észre se veszem. Nem kell, hogy adj egy húszast, elég ha egy ötöst elutalsz, az már egy vödör festék, 1500 forint egy gipszkarton. Légyszíves fogadjatok örökbe egy gipszkartont az épülő tanodánkban. Ha érdekel, hogy mi ez és miért írom ezt a blogot akkor olvasd el ezt: Társadalmi felelősségvállalás, vagy ezt: Első - A Zéró Idő, ha pedig adományozni szeretnél akkor azt itt tudod megtenni: Én is segíteni szeretnék. Már csak kevesebb mint egy hét van a végéig, nagyon nagyon szépen köszönjük az eddigi adományokat, a pénz fele mindjárt megvan és higgyétek el minden egyes értesítő emailnél még most is kicsit bekönnyezik a szemem. Köszönöm!