A Csend Művészete

Aki figyelemmel kísérte a blogomat az elmúlt egy hónapban, az biztos észrevette, hogy csütörtökön lett cikk kitéve, vasárnap hozzá film és kedden könyv. Ezt mostantól megcserélem és kedden lesz cikk, csütörtökön hozzá könyv és vasárnap marad a film. Logikusabb így, mert ami egy témán belül van, az egy héten belül is lesz posztolva. Szóval ezen a héten a csenddel szeretnék foglalkozni. 

Írtam már róla a TAO könyves cikkben (ami képzeljétek az index címlapon is kint volt), de azért itt még bőven van miről beszélni. Én is az a tipikus eset voltam vagy 26 évig, aki sosincs csendben. De hogy soha. Aki ismer tudja, hogy szeretek beszélni, ha egyedül voltam, akkor pedig mindig muszáj volt hallgatnom valamit. Amikor haza értem már kapcsoltam is be a zenét, lefekvéshez betettem egy filmet a gépen, sétálás közben is zenét hallgattam stb. Ez alól két kivétel van egyébként, a rádió és tv csatornák. Ez a kettő sose tudott megfertőzni és ettől úgy éreztem, hogy én minőségi dolgokat hallgatok, szóval konfirmálva van ez a rengeteg zaj. Hát nincsen. Mindegy milyen minőségi előadásokat teszel be éjjel nappal, ha nem vagy csendben sose arra nincs mentség. 

funny-tv-square-brain-factory1.jpg

Lefekvés

Ez a legkárosabb. Elalvás előtt egy órával már semmilyen zaj forrásnak nem kéne érintkeznie a fülünkkel. Én ehhez képest régen csak valami sorozatra tudtam elaludni és konkrétan hajnalig néztem a plafont, ha nagy ritkán úgy hozta a sors, hogy semmit nem tudtam betenni. (Zárójelben megjegyzem, hogy ehhez tuti sokat hozzá segített a kis kori gyerek szobámban található tv, amit én személy szerint egy kis gyerek szobába se javaslok.) Nem tud az agyunk töltődni és pihenni éjszaka, ha nem biztosítjuk a megfelelő feltételeket. Meg kell mindenkinek tanulnia ellazítani magát, ha az ágyba kerül és egyből nem lesz gondja az elalvással. Rengeteg dologra jó a meditáció, de erre kiváló. Az a sok feszültség, stressz és aggodalom amit napközben beviszünk az agyunkba, ilyenkor éjszaka ki kéne, hogy oldódjon, de valamiért nem tud ha nem alszunk mélyen. Én se értem mi összefüggés van ezzel a lefekvés előtti egy órás csenddel, de biztos vagyok benne, hogy igaz. Köztes megoldás lehet, ha valakinek ezzel óriási problémái vannak, hogy valami elalvást segítő meditációt tesz be youtuberól mondjuk huszonegy napig minden nap és így próbál meg elaludni. A huszonegy nap után viszont mindenképpen meg kéne próbálni önállóan megoldani ezt a feladatot, mert az csak egy másik csapda lesz, ha innentől csak a youtubera tud elszenderedni.

img_0065-1.jpg

Munka után

Na ez meg a legveszélyesebb. Ugyan ki ne szeretne egy hosszú fárasztó munka nap után csak a tv előtt ülni és bambulni? (Felmerül a kérdés, hogy miért leszívva és energia nélkül jön valaki haza munkából, de ebbe most nem mennék bele.) Itt a tv csatornákról fogok beszélni, de a filmezés is csak egyetlen fokkal jobb. Haza jössz leülsz és nézed. Nézed ahogy átmossák az agyadat. Egy átlagos reklám blokk biztos tartalmazza, hogy én tuti nem vagyok elég jó nő, de majd ettől és ettől a krémtől meg haj festéktől az leszek. Biztos hallunk egy gyógyszer reklámot, hiszen mi más megoldás lenne arra, ha szar az életem, mint egy fájdalomcsillapító? Megtudhatjuk, hogy gagyi az autónk és mindenki más sokkal jobbat vezet, illetve egyszer-kétszer biztos minden film között felcsendül a kedvencem: a hitel reklám. Ezt tiltani kéne, de komolyan. Azt hisszük csak azért senki nem fog hitelt felvenni mert azt reklámozzák, de sajnos nem így van. Gondoljatok bele, ha valaki egész nap azt hallja mindenhol, hogy neki még ennyi meg ennyi mindenre szüksége van, a gyerek is kér még száz féle teljesen irreális dolgot és ő tényleg csak egy jó családapa szeretne lenni, akkor mikor ezredjére meghallja, hogy 0%os THM-el kap most pénzt ha betelefonál, akkor az illető egy idő után be fog telefonálni. Ez bármire igaz: ha túl sokat halljuk egy idő után elhisszük. Szomorú, de így van.

52929412_2414767781881005_2935296657153064960_o.jpg

Munka után nem a tv előtt kéne ülni és bambulni, hanem olvasni, elintézni valamit, vacsorázni menni, sétálni egy nagyot, meglátogatni a nagyit stb. Iszonyat hosszú a lista, hogy mennyi jobb program van a tvnél mi mégis 90%ban ezt választjuk és utána éjjel nappal azon sírunk, hogy semmire nincs időnk. Munka után filmezni (és most a reklám nélküli filmezésre gondolok) lehet jó ötletnek tűnik, de minden nap? Két hetente egy nap bőven elég lenne rá. Illetve ez az idő délután, amit kihasználhatunk és jól magunknak adhatjuk. Csináljunk semmit, lustizzuk el az egész délutánt, de mindenképpen csendben. Meditáljunk, yogázzunk, sportoljunk valamit egy a lényeg: tisztítsuk az agyunkat, ne még több hülye sorozattal terheljük. Csináljunk számunkra relaxáló dolgokat, bármi is az és ennek nagyon rövid távon meglesz az eredménye.  

Vezetés közben

Nagyon sokat ülünk az autóban, ami nyilván elég unalmasnak tűnik csendben, pedig egy jó teszt. Miért nem tudok egyedül csendben lenni és vezetni? Mi az a gondolat, amit ennyire el kell nyomnom? Biztos van valami gikszer az életemben, ha nem tudok csak magammal lenni. Tudom ez most nagyon gonoszul hangzik és én is dúltam fúltam mikor először hallottam, de egy kis idő elteltével be kellett látnom, hogy teljesen igaz. Utáltam az életemet abban az időben csak még magamnak se mertem bevallani. Szóval próbáljuk ki, minél többet kísérletezünk és hagyjuk el a komfort zónánkat annál jobb. Először csak a kis utakra ne kapcsoljunk be semmit a kocsiban, nézzük meg milyen és utána próbáljuk meg a hosszabb esetekben is alkalmazni.

51920750_2374489725908811_5210051237084397568_n.jpg 

Szóval összefoglalva, nincs két ugyanolyan ember így mindenkinek saját magának kell behangolnia a napját, ezek csak nagyon alap tippek hozzá. Azt viszont el lehet mondani, hogy ott van a csendre a legnagyobb szükséged, ahol a legnehezebben engeded meg magadnak. Próbálj ki minden féle időtöltést innentől csendben csinálni és ami nagyon nem megy azt erőltesd. Tudom ez megint gonoszul hangzik, de tényleg nagyon hamar észre lehet venni a pozitív következményeit. 

Tat Tvam Asi - Egyek vagyunk, de nem ugyanazok