Múlt héten is erről a könyvről volt szó, de mint mondtam egyszerűen annyi jó része van, hogy kár lenne egy bejegyzésnél megállni. Két részletet fogok kimásolni, akinek tetszett, az olvassa el az első részt is, vagy esetleg vegye meg a könyvet.

Rólunk magyarokról

Mindig érdeklődéssel és kétkedve figyeltem azokat, akik itthon arról beszélnek, hogy itt minden milyen gáz, és a magyar mentalitást hozzák fel példaként szinte mindenre, ami káros kicsiny hazánkban. Ugyanakkor az is sokszor megütötte már a fülemet, hogy például a magyar népzenén és a keresztény, magyar erkölcsön kívül nincs más üdvözítő út. Mi is van itt tehát? Szerintem az egyik legegyszerűbb és legjobb módszer, amennyiben ráfűzünk a történelem ciklikus eseményeire, és ebből vonunk le következtetéseket. Mi görcsösen próbálunk európainak látszani, és minden hivatkozási alapunkat az "európai gondolkozásra" próbáljuk visszavezetni. Pedig mi magyarok kurvára nem vagyunk európaiak! Minden atomi memóriánk kifejezetten keleti működésű. Miért? Mert eleink onnan jöttek, hozták az összes ősi beidegződésünket, és valljuk be, eddig több ideig voltunk keleti arcok mint keresztény európaiak. Itt kb. ezer éve dekkolunk, de ott több ezer éves múltunk van. Hogyan is történtek a dolgok? Lássuk végre tisztán és egyszerűen.  

Őseink keletről kalandoztak Európa különböző szegleteibe, és nyugodtan emlékezzünk vissza, olyan erőt képviseltünk a kalandozások korában, hogy mindenki körbefosta a bokáját. Bölcs Leó császár külön írt erről a művében a 9. század elején - nézz utána ha nem hiszed. Népünk rendszere "faszájos" volt, mert szinte senki nem bírt velünk, és atom stabilak voltunk, mert szaporodtunk mint a huzat. Ma a nagy szentnek tartott I. István királyunkat tekintjük államalapítónak, és rá gondolunk augusztus 20-án, amikor nagyokat durrantunk a Duna-parton. István apukája, Géza volt a hazai óriás programíró. Ő volt az, aki elküldte fiát, Vajkot (Istvánt), hogy tanuljon a kisfiú nyugaton, s legyen hithű keresztény. Istvánnak ez annyira jól sikerült, hogy végül egy szuper csajt is hozott magával a hátán.

A történetírók többsége viszont elfelejti, hogy ez a nő, Gizella sok ezer páncélos katonával érkezett. Már több elméletet hallottam erről, és el is hiszem, hogy állítólag a trónörököst - a legidősebb férfit, Koppányt - pont ezek a német zsoldosok, Gizella katonái ölték meg, amikor 997-ben Géza fejedelem temetésre ment. Azért is hiszem el, mert nézzük meg, milyen szopás programot kaptunk a bajor udvartól István és Gizella közös szüleményeként. Ettől kezdődően ugyanis Magyarország lett Európa védőbástyája. Akárki akart betörni a germán-szász területre, mi mindig hősiesen megvédtük, vagy próbálkozunk utolsó erönkig, és mindig kaptunk a pofánkra. 1241 Muhi, mongolok, Batu kán, 1526 Mohács törökök. Ez azért is érdekes, mert Szulejmán szultán előre szólt, hogy engedjük át. Nagy részben önállóak maradhattunk volna, mert az ő célja a nyugati terület elérése volt. Tudomásom szerint a politikának elvileg arról kellene szólni, hogy ha nem vagy elég erős, hogy érvényesítsd az akaratodat, akkor kösd meg a legjobb kompromisszumot. De mit tettünk mi? A nyugatért és a kereszténységért utolsó vérünkkel úgy, de úgy megvédtük őket, hogy mindenünk odalett. Utána ez a drága német-osztrák sógor, mert ugye ma is így hívjuk, elfoglalt bennünket hálából, majd monarchizált. De akár az első, akár a második világháborút nézzük, megint ott voltunk az oldalukon, mint az igazi hülyék. Ezer éve ez megy és mindig, de mindig rohadtul mi veszítettünk.

Elég stabil programot kaptunk tehát Gizella anyánktól és István apánktól. Szerintem annyira nem nehéz észrevenni, hogy a program még ma is ugyanúgy működik. Bevallom, én is mindig a nyugatot majmoltam, és azt mesélgettem, hogy milyen király volt Svájcban, Finnországban vagy a francia Riviérán. Pedig lássuk be, kevés helyen lehet olyan jókat enni, mint itthon. Egy jól összerakott alföldi csárdatál kenterbe veri bármelyik kéksajtban hempergetett, kaviáros, langusztás, kurva anyját jázmin rizzsel. Kevés helyen van ilyen frankó víz, táj és sok minden más. Nézzünk szét, mennyi gyönyörű nő van nálunk. Ezt sok idezarándokoló külföldi egyébként folyamatosan hangoztatja.

Akkor mi a bajunk? Az, hogy a régi rögzült programunkból minden nap megesszük a napi adagunkat. Ha csak meghallgatjuk a himnuszunkat ("megbűnhődte már e nép a múltat és jövendőt.."), máris felvághatjuk az ereinket. (..) Vallom, hogy egy nép zenéje az adott népcsoport belső rezgéseiből eredő megnyilvánulás. Nekem a magyar népzene egy alapvetően dünnyögő, szomorkás, kesergő alapritmusnak és időnként az egekbe gyorsuló tempójú melódiának tűnik. Érdekes, hogy a történelmünk is ilyen. Sok szívás és szenvedés van a magyar történelemben. De tapasztalhattuk, hogy ha felvisít bennünk a vonó, elzavarunk a tarka faszba bárkit. Jöjjön az keletről vagy nyugatról. Tehát szerintem az egyik legfontosabb dolgunk lenne egy lelkesítő és a saját népünket dicsőítő, új célokat megfogalmazó TÖK ÚJ himnusz megalkotása. Szerintem ne felejtsük, hogy a Himnuszt nem Istentől kaptuk, hanem valaki megírta. Elég népszerű volt ahhoz, hogy más kötelezővé tegye, és most azt hisszük, hogy már mindig ez lesz. Pedig a gond nem kicsi, hanem nagy. Kicsit nézzünk rá a közelmúltunk egyik bebetonozott alapkövére, Magyarország Alaptörvényére:

a) "Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát.." - én inkább elképesztő és felesleges önfeláldozásnak és óriás baromságnak tartom. 

b) "Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye, Erkel Ferenc zenéjével." Egyébként elfogadom, hogy az alkotók feltehetően jót akartak, mindenki teszi a dolgát legjobb tudása szerint, nincs jó vagy rossz.

Egyszerűen a Giezlla anyánk programja olyan mélyen benne van a nemzeti gyökereinkben, hogy az outputon ez jön ki. Sajnos. Pedig a legkirályabban élő nemzet lehetnénk az egész világon. Nemcsak hiszem, hanem tudom. Mert aki nehéz körülményekben edződött, az inas, mint Rejtő Jenő Tüskés Vanekja, és ha felismeri, hogy a más szekerének húzása helyett küzdhet saját maga, családja és hazája érdekében is, az olyan lesz, mint Quentin Tarantino Djangoja, ha elszabadul.

A politikáról

Sokan szidják a politikusokat, hogy ilyen meg olyan gané emberek. Azt viszont mindenki elfelejti, hogy minden népnek olyan politikusai vannak, amilyeneket látni szeretne. A nép hozza létre és termeli ki a politikusát, nemcsak választás útján, hanem belőle nő ki, mint egy igény. A magyar nép jelenleg ilyen politikai erőket akar látni, így kár emiatt agyvérzést kapni. Nemrégen az országunk neve is új lett. Magyar Köztársaságból Magyarország lettünk. Pedig ha egzakt nevet akartunk volna, akkor a Mutyiország elnevezés mindenképpen valóságosabb definíció lett volna. Tehát véleményem szerint például a skandináv politikát és jóléti államokat jelenleg tökéletesen felesleges áhítanunk, amennyiben mi magyarok ilyen "urambátyám" szabályok szerint működünk. A "Lehet más a politika?" kérdést az egyik parlamenti párt hivatalos névként használja. Pedig, ha még nem jöttek rá, a válasz egyszerű. Jelenleg nem lehet. Csak akkor lehet más a politika, ha a társadalmat alkotó ember belső programja más lesz. Ugyanis a politika ebből a belső igényből nő ki minden rendszerben. A változtatás lehetősége tehát benned és bennünk van.