A keddi jógás cikkhez kapcsolódva, ma könyvet is ebből a témából választottam. Alapvetően két opció volt, az egyik a Jóga szútrák Patanjalitól, a másik pedig Iyengar mester leghíresebb könyve a Jóga új megvilágításban. Nos olyan 1600 év telet el a két mű keletkezése között, de végül is nem ezalapján választottam. Mindkettő alapmű annak, aki jógával szeretne foglalkozni, de azért a szútrák az már egy keményebb dió. Ott nem ászanák (pózok) vannak bemutatva, hanem a filozófiát írja le, míg Iyengar is foglalkozik a filozófiával, de azért az ő könyve jóval gyakorlatiasabb. Nincs jóga oktató képzés, ahol ne ezzel a két könyvvel indítanának, ha még is, akkor nagyon rossz helyen vagytok. Szóval akit nagyon érdekel a jóga szellemisége az vágjon bele nyugodtan a szútrákba, aki "csak" egy könyvet szeretne, amiben hitelesen van leírva a pózok kivitelezése, annak a kék Iyengar könyvet javaslom.

Van benne többek között 600 fénykép, ami bemutatja a testtartásokat, egy 300 hetes jóga tanfolyam programja, ír a lelki nyugalom kialakításának technikáiról, amit főleg légzés technikákkal ér el és még rengeteg dologról. Szóval az a lényeg, hogy nullától egészen nagyon haladó szintig leír mindent és részletesen be is mutatja képekkel. Iyengar könyvét én is forgatom, pedig elkötelezett ashtangás vagyok, ami kb olyan mintha zenében csak rockot szeretnék, de azért a Beatlesre elismerően csettintenék egyet, és örülnék ha megszólalna valahol. Kevesen tudják, de Sri K. Pattabhi Jois (az ashtanga megalkotója) és Iyengar együtt kezdték a saját irányzat kifejlesztését, de innentől ködös a történet és csak az biztos, hogy egy ponton szétváltak. Az elmúlt évszázad két legnagyobb jóga guruja együtt kezdett valami korszakalkotó dolog megalkotásába, hogy aztán egy helyett két irányzatot is kitaláljanak. 

Több ilyen sztorit is ismerek, ahol egy csoport ahova elméletileg tök "átlagos" (senki sem átlagos:P) gyerekek, felnőttek jelentkeztek, végül kitermel 2-3-4 korszakalkotóan új szellemiséget. Ilyenkor lehetne azt mondani, hogy hát nyilván nagyon jó volt a tanár, na de akkor a többi évfolyamból miért nem lesz egy sem? Miért van az, hogy a világklasszisok nagyon sokszor együtt kezdenek el valamit tanulni? Vagy lehet, ha egy valaki őstehetség az felhúzza a többit is? Nem hiszem. Szerintem roppant egyszerű a magyarázat. A hasonló a hasonlót vonzza, mert ez az élet rendje. Ha mi boldogok vagyunk és pozitívak, akkor sok jó élményt, kedves embert és pozitív történéseket fogunk bevonzani. Ha mi negatívak vagyunk, akkor éjjel nappal rossz dolgok fognak történni velünk, hogy aztán még igazolni is tudjuk a hozzáállásunkat. Mindenkinek van olyan ismerőse, akinek minden megoldásra van egy problémája. Hihetetlen de még a legpozitívabb képhez is oda tudnak kommentálni valami negatívot. És mi történik velük éjjel nappal? Valaki vagy átveri, vagy megcsalja, kibeszéli, őket. A negatív mindig a negatívot fogja vonzani a pozitív hozzáállás pedig mindig a kedvességet és a gyógyulást. Szerintem semmi más nem történt a két jóga mester esetében, minthogy volt két nagyon elkötelezett férfi, akik elhatározták, hogy ők megtanulják ezt a jóga dolgot, de nem csak úgy eléggé, és nem is csak kilencven százalékra, hanem száztízre. Itt nincs tehetség, a jóga az mindösszesen kitartás és gyakorlás. Ők pedig éjjel nappal gyakoroltak és ennyi. Ezután már törvényszerű volt a találkozásuk, hiszen mindig a velünk nagyjából egy szinten álló ember tud ösztönözni a legjobban és hát a hasonló a hasonlót húzza be, ugyebár. 

Szóval tényleg érdemes megvenni a könyvet, nem véletlen esküszik rá az egész világ. Mindkét jóga mester valami olyasmit alkotott az előző században, amit valószínűleg 80-90 év alatt sem fogunk megugrani. Végezetül pedig álljon itt egy-két idézet Iyengar mestertől:

A test a templomod. Tartsd tisztán, hogy a lélek méltóképpen lakhasson benne.

 

A jóga az egyéni önvaló összekapcsolása az univerzális önvalóval.

 

A kifinomult, érett elme felülemelkedik a határokon és így túllép a hétköznapi látásmódon.

 

A tanítás művészetének kulcsa a tolerancia, a tanulás művészetének az alázat.

 

Az ászanák gyakorlása megtisztítja a testet a szennyeződésektől, erőt, szilárdságot, nyugalmat és tiszta elmét ad.

 

Az intellektuális elme, amely nincs kapcsolatban a szívvel – kultiválatlan elme.

 

Csak akkor tudunk a korlátaink fölé emelkedni, ha felismerjük őket.

 

A jóga az arany kulcs, amivel kinyithatjuk a békéhez, nyugalomhoz és örömhöz vezető utat.

 

A jóga egy tükör, amelyben belülről megpillanthatjuk önmagunkat.

 

Tartsd az elmédet nyugalomban és csendben, a testedet pedig aktívan.

Az ászanák elősegítik a személyiség átalakulását, azáltal, hogy a tudatosságot a testről a lélek felé viszik.

A testünk az íj és az ászanák a nyilak, amellyel elérjük a célt – a lelket.

Mi is az a Yoga és miért jó ha csináljuk? A yoga szó szerint azt jelenti, hogy az elme igába hajtása. Na és ez mit jelent? Azt, hogy az illető tud uralkodni az elméjén. Ő irányítja a gondolatait, kontrollálni tudja az érzéseit és ki tudja kapcsolni az egész rendszert bárhol, bármikor. Na valami ilyesmi lenne a yoga célja. A yoga igazából megtanít minket meditálni. Azért találták ki, hogy bárki testét fel lehessen készíteni akár 12 óra ülésre is. Szóval ennyi volt a yoga lényege a kezdetekben, hogy megadja azt a fizikumot, amivel egy hosszabb meditációt végig lehet csinálni. Ha valakinek nem tiszta, hogy ez miért olyan nehéz, az próbáljon meg egyenes háttal törökülésben ülni csak 15 percet, nagyon hamar meg fogja érteni.

Aztán eltelt pár ezer év, bejött nyugatra is és mi ötven év alatt teljesen a magunk képére formáltuk. Ami most a yoga, azon a régi indiai mesterek sírnának, mondja egy-két elkötelezett tradicionális oktató. Szerintem meg nem, mert más? Igen. Mert felhígult? Igen. Mint minden, ami nagyon széles körben elterjed. De mi is mások vagyunk, könyörgöm. Az én életem vajnyi kevéssé hasonlít egy háromezer évvel ezelőtti, barlangba visszavonult indiai yogihoz. És sorry, de nekünk jelenleg hatszázszor nehezebb. Erről később még sokat fogok írni, hogy miért most a legnehezebb a Földön élni ever, de ha lehet most csak fogadjátok el tőlem. Szóval van ez a büdös nagy differencia az életek között és mit ad Isten? Hát a yogánk is más. Ez szerintem nem jó vagy rossz, hanem törvényszerű. A probléma ott kezdődik amikor megjelenik a sör yoga például. Na az már mondjuk nálam is kiveri a biztosítékot, de azt is lehet úgy nézni, hogy és ha valakit csak az fog meg? És ha valaki ott kezdi, fél évig odajár, majd áttér a hatha yogára, akkor nem megérte elindítani azt a sör yoga kurzust? Én a leggagyibb oktatóra is azt mondom, hogy valakihez biztos csak ő tud szólni, akkor meg miért ne? 

Szerintem yoga tanárból addig nincs elég a Földön, amíg egyetlen ember is van, aki nem gyakorol. Ez a sok felhígult yoga óra arra teljesen jó, hogy elindítsa az embert az úton, aztán majd mindenki megtalálja a saját ösvényét, de semmi probléma nem lesz, ha ez csak egy-két vagy akár tíz éven belül történik meg. Popper Péternek van egy videója, amiben beszél a yogáról egy két mondatot, sajnos nincs annyi időm most, hogy kikeressem, így emlékezetből fogom felidézni, bocsánat a pontatlanságért. 

"Az a baj a nyugati yogával, hogy azért mert egy kis lány a nyakába tudja tenni a lábát, egyből azt hiszi ő  a yogában már tart valahol."

Akkorát felnevettem mikor hallottam, hogy még most is emlékszem rá. Mert nagyon igaz és sok ismerősöm eszembe jutott. Ami ennél szomorúbb, hogy sok ilyen kis lány nem csak azt gondolja, hogy ő tart valahol, hanem azt is, hogy  aki nem tudja ezt megcsinálni, "csak" napi két órát meditál mondjuk, az hozzá képest le van maradva. Na itt már tényleg vannak bajok. Szóval még egyszer leírom, a yoga az elme igába hajtásáról szól, teljesen mindegy, hogy ezt te közben lótusz vagy törökülésben teszed meg. Nem rosszabb vagy jobb az egyik a másiknál, de ha a te életed csak annyit változott mióta gyakorolsz, hogy a lábad a nyakadba tudod tenni, akkor jobb ha tőlem tudod meg, pont ugyanott tartasz a yogában mint mikor elkezdted. Engem egy három hetes kurzus teljesen leszoktatott az alkoholról. Hozzá teszem úgy, hogy semmi ilyen szándékom nem volt. Egyszerűen alap volt, hogy a három hét alatt nem iszom és utána meg már ránézni se tudtam. Nyílván tettem azóta egy-két próbát, de mind totális kudarcba fulladt. Szerintem én már soha nem fogok inni. Na és ezek a felbecsülhetetlen dolgok a yogában, nem az, hogy a lábujjammal meg tudom simogatni a hátam közepét. 

Szóval összefoglalva, nincs jó vagy rossz yoga, amíg azt tartjuk a szemünk előtt, hogy a fejlődést nem gimnasztikában mérjük. És mondanom se kell, hogy soha, de soha nem viszonyítunk. Attól mert a másik meg tud csinálni valamit amit mi nem, na attól egy csepp rossz érzés se legyen bennünk. Lehet nekünk ott sokkal erősebb blokkjaink vannak és sokkal több munkát kell beletennünk, hogy ugyanott tartsunk. A teknős és a nyúl futóversenyében se egyenlő feltételekkel indulnak, hiszen a teknős sokkal nagyobb blokkokat cipel magával, a különbség annyi, hogy az ott tényleg egy verseny volt, itt viszont csak saját magunkhoz mérhetjük a teljesítményünket. Sose az érdekeljen mi történik a másik ember szőnyegén. Mindig az legyen a szemünk előtt, hogy mi történt a miénken tegnap, és mi történt ma? Ezt a két dolgot kell tudnunk összehasonlítani, semmi mást. Szerintem mindenkinek érdemes elkezdenie gyakorolnia és az ne riasszon vissza senkit, hogy ő már volt egy vagy két órán és nem tetszett neki, mert még úgy ezerfajtát tud kipróbálni. Egyet biztosan tudok: a yoga az egyik legkiválóbb és legegyszerűbb önismereti módszer, de ebbe is időt és energiát kell fektetni, mint mindenbe. Lesz még egy cikk majd egyszer a yoga fajtákról az én szemszögömből, mert azt most már nem sűrítem ebbe bele, de addig is jó gyakorlást kívánok mindenkinek! :)

Tat Tvam Asi - Egyek vagyunk, de nem ugyanazok

Szánom bánom, de ez a vasárnapi bejegyzés eléggé elmaradt. Tanultam belőle és innentől, ha hétvégén suliban vagyok előre beállítom a filmes cikket, mert kár azt gondolni, hogy este még lesz erre energiám. Másfelől nem tudtam eldönteni melyik film illik jobban a heti témához, de végül azt hiszem sikerült egy nagyon jót találni. 

Nehéz a csendhez filmet választani, de a Baraka végül is azt hiszem pont ezt szeretné mondani. Nincsenek benne párbeszédek és cselekmény se, egyszerűen megismerhetjük belőle a világnak sok kicsi szegletét a maga teljes valójában, klisék nélkül. Bárhányszor újra lehet nézni és mindig adni fog valami újat. Minél jobb felbontásban érdemes elindítani, mert tényleg mindenhova elrepít a Földön és nem csak megmutatja mi van máshol, hanem gondolkozásra is késztet. Kortól és nemtől függetlenül egy jó választás lehet bármelyik este.

Aki figyelemmel kísérte a blogomat az elmúlt egy hónapban, az biztos észrevette, hogy csütörtökön lett cikk kitéve, vasárnap hozzá film és kedden könyv. Ezt mostantól megcserélem és kedden lesz cikk, csütörtökön hozzá könyv és vasárnap marad a film. Logikusabb így, mert ami egy témán belül van, az egy héten belül is lesz posztolva. Szóval ezen a héten a csenddel szeretnék foglalkozni. 

Írtam már róla a TAO könyves cikkben (ami képzeljétek az index címlapon is kint volt), de azért itt még bőven van miről beszélni. Én is az a tipikus eset voltam vagy 26 évig, aki sosincs csendben. De hogy soha. Aki ismer tudja, hogy szeretek beszélni, ha egyedül voltam, akkor pedig mindig muszáj volt hallgatnom valamit. Amikor haza értem már kapcsoltam is be a zenét, lefekvéshez betettem egy filmet a gépen, sétálás közben is zenét hallgattam stb. Ez alól két kivétel van egyébként, a rádió és tv csatornák. Ez a kettő sose tudott megfertőzni és ettől úgy éreztem, hogy én minőségi dolgokat hallgatok, szóval konfirmálva van ez a rengeteg zaj. Hát nincsen. Mindegy milyen minőségi előadásokat teszel be éjjel nappal, ha nem vagy csendben sose arra nincs mentség. 

Lefekvés

Ez a legkárosabb. Elalvás előtt egy órával már semmilyen zaj forrásnak nem kéne érintkeznie a fülünkkel. Én ehhez képest régen csak valami sorozatra tudtam elaludni és konkrétan hajnalig néztem a plafont, ha nagy ritkán úgy hozta a sors, hogy semmit nem tudtam betenni. (Zárójelben megjegyzem, hogy ehhez tuti sokat hozzá segített a kis kori gyerek szobámban található tv, amit én személy szerint egy kis gyerek szobába se javaslok.) Nem tud az agyunk töltődni és pihenni éjszaka, ha nem biztosítjuk a megfelelő feltételeket. Meg kell mindenkinek tanulnia ellazítani magát, ha az ágyba kerül és egyből nem lesz gondja az elalvással. Rengeteg dologra jó a meditáció, de erre kiváló. Az a sok feszültség, stressz és aggodalom amit napközben beviszünk az agyunkba, ilyenkor éjszaka ki kéne, hogy oldódjon, de valamiért nem tud ha nem alszunk mélyen. Én se értem mi összefüggés van ezzel a lefekvés előtti egy órás csenddel, de biztos vagyok benne, hogy igaz. Köztes megoldás lehet, ha valakinek ezzel óriási problémái vannak, hogy valami elalvást segítő meditációt tesz be youtuberól mondjuk huszonegy napig minden nap és így próbál meg elaludni. A huszonegy nap után viszont mindenképpen meg kéne próbálni önállóan megoldani ezt a feladatot, mert az csak egy másik csapda lesz, ha innentől csak a youtubera tud elszenderedni.

Munka után

Na ez meg a legveszélyesebb. Ugyan ki ne szeretne egy hosszú fárasztó munka nap után csak a tv előtt ülni és bambulni? (Felmerül a kérdés, hogy miért leszívva és energia nélkül jön valaki haza munkából, de ebbe most nem mennék bele.) Itt a tv csatornákról fogok beszélni, de a filmezés is csak egyetlen fokkal jobb. Haza jössz leülsz és nézed. Nézed ahogy átmossák az agyadat. Egy átlagos reklám blokk biztos tartalmazza, hogy én tuti nem vagyok elég jó nő, de majd ettől és ettől a krémtől meg haj festéktől az leszek. Biztos hallunk egy gyógyszer reklámot, hiszen mi más megoldás lenne arra, ha szar az életem, mint egy fájdalomcsillapító? Megtudhatjuk, hogy gagyi az autónk és mindenki más sokkal jobbat vezet, illetve egyszer-kétszer biztos minden film között felcsendül a kedvencem: a hitel reklám. Ezt tiltani kéne, de komolyan. Azt hisszük csak azért senki nem fog hitelt felvenni mert azt reklámozzák, de sajnos nem így van. Gondoljatok bele, ha valaki egész nap azt hallja mindenhol, hogy neki még ennyi meg ennyi mindenre szüksége van, a gyerek is kér még száz féle teljesen irreális dolgot és ő tényleg csak egy jó családapa szeretne lenni, akkor mikor ezredjére meghallja, hogy 0%os THM-el kap most pénzt ha betelefonál, akkor az illető egy idő után be fog telefonálni. Ez bármire igaz: ha túl sokat halljuk egy idő után elhisszük. Szomorú, de így van.

Munka után nem a tv előtt kéne ülni és bambulni, hanem olvasni, elintézni valamit, vacsorázni menni, sétálni egy nagyot, meglátogatni a nagyit stb. Iszonyat hosszú a lista, hogy mennyi jobb program van a tvnél mi mégis 90%ban ezt választjuk és utána éjjel nappal azon sírunk, hogy semmire nincs időnk. Munka után filmezni (és most a reklám nélküli filmezésre gondolok) lehet jó ötletnek tűnik, de minden nap? Két hetente egy nap bőven elég lenne rá. Illetve ez az idő délután, amit kihasználhatunk és jól magunknak adhatjuk. Csináljunk semmit, lustizzuk el az egész délutánt, de mindenképpen csendben. Meditáljunk, yogázzunk, sportoljunk valamit egy a lényeg: tisztítsuk az agyunkat, ne még több hülye sorozattal terheljük. Csináljunk számunkra relaxáló dolgokat, bármi is az és ennek nagyon rövid távon meglesz az eredménye.  

Vezetés közben

Nagyon sokat ülünk az autóban, ami nyilván elég unalmasnak tűnik csendben, pedig egy jó teszt. Miért nem tudok egyedül csendben lenni és vezetni? Mi az a gondolat, amit ennyire el kell nyomnom? Biztos van valami gikszer az életemben, ha nem tudok csak magammal lenni. Tudom ez most nagyon gonoszul hangzik és én is dúltam fúltam mikor először hallottam, de egy kis idő elteltével be kellett látnom, hogy teljesen igaz. Utáltam az életemet abban az időben csak még magamnak se mertem bevallani. Szóval próbáljuk ki, minél többet kísérletezünk és hagyjuk el a komfort zónánkat annál jobb. Először csak a kis utakra ne kapcsoljunk be semmit a kocsiban, nézzük meg milyen és utána próbáljuk meg a hosszabb esetekben is alkalmazni.

Szóval összefoglalva, nincs két ugyanolyan ember így mindenkinek saját magának kell behangolnia a napját, ezek csak nagyon alap tippek hozzá. Azt viszont el lehet mondani, hogy ott van a csendre a legnagyobb szükséged, ahol a legnehezebben engeded meg magadnak. Próbálj ki minden féle időtöltést innentől csendben csinálni és ami nagyon nem megy azt erőltesd. Tudom ez megint gonoszul hangzik, de tényleg nagyon hamar észre lehet venni a pozitív következményeit. 

Tat Tvam Asi - Egyek vagyunk, de nem ugyanazok

A keddi minőségi ételes cikkhez kapcsolódva, gondoltam ma írok a Mcdonald's filmről. Jó nagyon, nem akarok poénokat lelőni, de szépen kidomborítja, hogy minek indult a meki és mivé lett. A film nélkül is tudja mindenki, hogy a mekiben minden mű, na erre kapunk némi magyarázatot, illetve tényleg érdekes a történet. Jó vasárnap esti progi! :)

Szörnyen táplálkozunk. Dehogy szinte mindenki. Igazából szerintem az iskolai menzán (vagyis inkább ovi) kezdődik el a mélyrepülés és utána ebből nincs kiút. Iszonyat minőségtelen a sulis étkeztetés. Egy szégyen. Többszörös elítélt bűnözőknek se szabadna adni azt a kaját, nemhogy fejlődésben lévő ártatlan kis gyerekeknek. És akkor jön otthonról, hogy ha nem eszed meg, nincs desszert, ha nem eszed meg nincs játék stb. Belegondolunk ez a világ legrosszabb programja, amit beletehetünk egy kis gyerek fejébe. Válogatás nélkül egyen meg mindent, amit elé tesznek és pont. Eltelik húsz év, mi meg nem értjük, hogy miért McDonalds függő, miért van elhízva, miért eszik szemetebbnél szemetebb kaját, azaz miért nem tud válogatni?

Forrás: https://index.hu/belfold/2014/05/24/az_orszag_legundoritobb_menzakajai/

Kis korban kéne megtanítani őket, hogy meg tudják különböztetni a minőségi ételt a hitványtól, de mi ebben nemhogy nem segítünk, még büntetést is kapnak sokszor a tanár nénitől, ha nem esznek meg mindent a tányérról. Szerintem a világháborúk óta van bennünk ez a program, hogy amíg van kaja azt tömni kell, mert lehet holnap nem lesz. Mérhetetlen sok probléma fakad ebből, ha úgy nézzük, hogy az elhízás hány betegségért felelős. Az a baj, hogy minden szülő úgy van vele, hogy ő is túl élte valahogy. Pedig csak ha minden ötödik iskolás korú gyerek anyukája, apukája fellázadna, vajon milyen gyorsan lehet változást elérni? Miért nem szól senki semmit? A kórházi kaja nyilván ugyanez egyébként, de ott abból a szempontból jobb a helyzet, hogy jó esetben csak pár napot kell kibírni és a rokonok hoznak be mindenfélét. (Bár elgondolkodtató, hogy akkor kapod a legminőségtelenebb szart, amikor a legnagyobb szükséged volna vitaminokra, de ebbe most ne menjünk bele.)

Ez egy japán kórház ebéd menüje. 

Szerencsés vagyok, mert lázadó kis gyerekként én már 12 évesen kikerültem ebből a körből, de hány gyerek nem tud? Hány gyereknek épül fel a teljes szervezete azokból az agyon zsírozott, tápérték nélküli moslékokból? Az én szüleimnek nem nagyon volt választása, mert megmondtam, hogy semmi baj, de én ezt nem eszem meg. Amúgy is cérnának hívtak kis koromban, gondolhatjátok, hogy néztem ki, mikor még éhség strikeba is kezdtem. Minőségi ételeket bevinni a szervezünkbe nagyon fontos. Az vagy amit megeszel, tartja a közmondás, amit agyon ismételgetünk, de valahogy mégse fogunk fel. Az összes sejtünk lecserélődik hét évente, ha jól tudom és újra felépül abból, amit mi beviszünk. Na most, ha mi minden nap krumplit és húst eszünk, akkor azok a kis sejtek csak abból tudnak felépülni, ez ilyen egyszerű. 

Nem gondolnám, hogy étkezésben jó bármelyik szélsőséget képviselni. Tiszteletben tartom a vegánokat és azt hiszem teljes mértékben meg is értem, de tőlem az még elég távol áll. Én mérsékelt vegetáriánusnak hívom magam, mert hetente egyszer, max kétszer eszem húst. Huszonegy étkezésből maximum kettő, de csak akkor ha megkívánom. Szeretem magam megfigyelni hús evés közben és utána. Hozzátartozik a történethez, hogy Békéscsabán nőttem fel, ami végül is semmi másról nem híres csak a húsokról, nálunk a csirke tényleg csak köret. Szóval én a napi háromszori húsos étkezésből lettem ilyen mérsékelt vega. Furcsa, hogy ami régen ennyire természetes volt, ma hogy megterheli a szervezetemet. Semmi nagyon fontosat nem tudok csinálni pl hús evés után, régen meg enélkül nem tudtam. Ebből is látszik, hogy mennyire szokás kérdése minden. 

A Kanada által javasolt ételek fajtája és aránya. 

Szerintem a legnagyobb baj felnőtt korban ott van, hogy az ember sajnálja magától a minőségi ételeket. Úgy érezzük pénz kidobás, ha az olcsóbbal is jól lakunk, pedig ez egy befektetés, mégpedig magunkba. Évekbe telt mire megértettem a családommal, hogy nem flancolásból hagyok ott annyi pénzt éttermekben és hogy nem azért sétálok fél órát egy helyre mert kilóméter hiányom van. Szerintük a 800 forintos kifőzdés kaja is pont olyan jó, mint a többi és úgy gondolták csak a design miatt szeretek többet fizetni. Pedig egyáltalán nem erről van szó. A minőségi ételre egyszerűen áldozni kell. Az sose lesz 600 forint sajnos, mert ha igen ott valami el van csalva. De nem csak a kész ételeknél kéne válogatni, hanem az alapanyagoknál is. Szóval ilyen, hogy párizsi, tömlős sajt stb. ezek totál felejtők. Akkor három szelet helyett tegyél inkább egy minőégi szeletet a kenyeredre. Bevásárlásnál az járjon a fejünkben, hogy megérdemlem, és ez ne azt jelentse, hogy na ma mindent bepakolok hanem, hogy megérdemlem a friss, minőségi (jobb esetben bio) alapanyagokat, mert én ezekké fogok válni. Amit ma megveszek holnap az leszek, ez ilyen egyszerű. Ne akarjak már mindent bele virsli és ki tudja miből van mekis krumpli lenni. 

Nyílvén még oldalakt lehetne írni a helyes táplálkozásról, de most abba hagyom mert tömören azt hiszem összefoglaltam, amit akartam. A vegetáriánizmussal külön fogok foglalkozni, ma tényleg csak a minőségről akartam beszélni, mert azaz origója az egésznek. Szóval, ha jól meg akarjuk ismerni magunkat, részletesen nézzük át miket vittünk be az elmúlt hét évben, vagy esetleg olvassátok el más cikkeimet is a témával kapcsolatban. Jó módszer lehet még a Meditáció, az Önismereti Csoport és az Önkénteskedés is. :))

Tat Tvam Asi - Egyek vagyunk de nem ugyanazok

Múlt héten is erről a könyvről volt szó, de mint mondtam egyszerűen annyi jó része van, hogy kár lenne egy bejegyzésnél megállni. Két részletet fogok kimásolni, akinek tetszett, az olvassa el az első részt is, vagy esetleg vegye meg a könyvet.

Rólunk magyarokról

Mindig érdeklődéssel és kétkedve figyeltem azokat, akik itthon arról beszélnek, hogy itt minden milyen gáz, és a magyar mentalitást hozzák fel példaként szinte mindenre, ami káros kicsiny hazánkban. Ugyanakkor az is sokszor megütötte már a fülemet, hogy például a magyar népzenén és a keresztény, magyar erkölcsön kívül nincs más üdvözítő út. Mi is van itt tehát? Szerintem az egyik legegyszerűbb és legjobb módszer, amennyiben ráfűzünk a történelem ciklikus eseményeire, és ebből vonunk le következtetéseket. Mi görcsösen próbálunk európainak látszani, és minden hivatkozási alapunkat az "európai gondolkozásra" próbáljuk visszavezetni. Pedig mi magyarok kurvára nem vagyunk európaiak! Minden atomi memóriánk kifejezetten keleti működésű. Miért? Mert eleink onnan jöttek, hozták az összes ősi beidegződésünket, és valljuk be, eddig több ideig voltunk keleti arcok mint keresztény európaiak. Itt kb. ezer éve dekkolunk, de ott több ezer éves múltunk van. Hogyan is történtek a dolgok? Lássuk végre tisztán és egyszerűen.  

Őseink keletről kalandoztak Európa különböző szegleteibe, és nyugodtan emlékezzünk vissza, olyan erőt képviseltünk a kalandozások korában, hogy mindenki körbefosta a bokáját. Bölcs Leó császár külön írt erről a művében a 9. század elején - nézz utána ha nem hiszed. Népünk rendszere "faszájos" volt, mert szinte senki nem bírt velünk, és atom stabilak voltunk, mert szaporodtunk mint a huzat. Ma a nagy szentnek tartott I. István királyunkat tekintjük államalapítónak, és rá gondolunk augusztus 20-án, amikor nagyokat durrantunk a Duna-parton. István apukája, Géza volt a hazai óriás programíró. Ő volt az, aki elküldte fiát, Vajkot (Istvánt), hogy tanuljon a kisfiú nyugaton, s legyen hithű keresztény. Istvánnak ez annyira jól sikerült, hogy végül egy szuper csajt is hozott magával a hátán.

A történetírók többsége viszont elfelejti, hogy ez a nő, Gizella sok ezer páncélos katonával érkezett. Már több elméletet hallottam erről, és el is hiszem, hogy állítólag a trónörököst - a legidősebb férfit, Koppányt - pont ezek a német zsoldosok, Gizella katonái ölték meg, amikor 997-ben Géza fejedelem temetésre ment. Azért is hiszem el, mert nézzük meg, milyen szopás programot kaptunk a bajor udvartól István és Gizella közös szüleményeként. Ettől kezdődően ugyanis Magyarország lett Európa védőbástyája. Akárki akart betörni a germán-szász területre, mi mindig hősiesen megvédtük, vagy próbálkozunk utolsó erönkig, és mindig kaptunk a pofánkra. 1241 Muhi, mongolok, Batu kán, 1526 Mohács törökök. Ez azért is érdekes, mert Szulejmán szultán előre szólt, hogy engedjük át. Nagy részben önállóak maradhattunk volna, mert az ő célja a nyugati terület elérése volt. Tudomásom szerint a politikának elvileg arról kellene szólni, hogy ha nem vagy elég erős, hogy érvényesítsd az akaratodat, akkor kösd meg a legjobb kompromisszumot. De mit tettünk mi? A nyugatért és a kereszténységért utolsó vérünkkel úgy, de úgy megvédtük őket, hogy mindenünk odalett. Utána ez a drága német-osztrák sógor, mert ugye ma is így hívjuk, elfoglalt bennünket hálából, majd monarchizált. De akár az első, akár a második világháborút nézzük, megint ott voltunk az oldalukon, mint az igazi hülyék. Ezer éve ez megy és mindig, de mindig rohadtul mi veszítettünk.

Elég stabil programot kaptunk tehát Gizella anyánktól és István apánktól. Szerintem annyira nem nehéz észrevenni, hogy a program még ma is ugyanúgy működik. Bevallom, én is mindig a nyugatot majmoltam, és azt mesélgettem, hogy milyen király volt Svájcban, Finnországban vagy a francia Riviérán. Pedig lássuk be, kevés helyen lehet olyan jókat enni, mint itthon. Egy jól összerakott alföldi csárdatál kenterbe veri bármelyik kéksajtban hempergetett, kaviáros, langusztás, kurva anyját jázmin rizzsel. Kevés helyen van ilyen frankó víz, táj és sok minden más. Nézzünk szét, mennyi gyönyörű nő van nálunk. Ezt sok idezarándokoló külföldi egyébként folyamatosan hangoztatja.

Akkor mi a bajunk? Az, hogy a régi rögzült programunkból minden nap megesszük a napi adagunkat. Ha csak meghallgatjuk a himnuszunkat ("megbűnhődte már e nép a múltat és jövendőt.."), máris felvághatjuk az ereinket. (..) Vallom, hogy egy nép zenéje az adott népcsoport belső rezgéseiből eredő megnyilvánulás. Nekem a magyar népzene egy alapvetően dünnyögő, szomorkás, kesergő alapritmusnak és időnként az egekbe gyorsuló tempójú melódiának tűnik. Érdekes, hogy a történelmünk is ilyen. Sok szívás és szenvedés van a magyar történelemben. De tapasztalhattuk, hogy ha felvisít bennünk a vonó, elzavarunk a tarka faszba bárkit. Jöjjön az keletről vagy nyugatról. Tehát szerintem az egyik legfontosabb dolgunk lenne egy lelkesítő és a saját népünket dicsőítő, új célokat megfogalmazó TÖK ÚJ himnusz megalkotása. Szerintem ne felejtsük, hogy a Himnuszt nem Istentől kaptuk, hanem valaki megírta. Elég népszerű volt ahhoz, hogy más kötelezővé tegye, és most azt hisszük, hogy már mindig ez lesz. Pedig a gond nem kicsi, hanem nagy. Kicsit nézzünk rá a közelmúltunk egyik bebetonozott alapkövére, Magyarország Alaptörvényére:

a) "Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát.." - én inkább elképesztő és felesleges önfeláldozásnak és óriás baromságnak tartom. 

b) "Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye, Erkel Ferenc zenéjével." Egyébként elfogadom, hogy az alkotók feltehetően jót akartak, mindenki teszi a dolgát legjobb tudása szerint, nincs jó vagy rossz.

Egyszerűen a Giezlla anyánk programja olyan mélyen benne van a nemzeti gyökereinkben, hogy az outputon ez jön ki. Sajnos. Pedig a legkirályabban élő nemzet lehetnénk az egész világon. Nemcsak hiszem, hanem tudom. Mert aki nehéz körülményekben edződött, az inas, mint Rejtő Jenő Tüskés Vanekja, és ha felismeri, hogy a más szekerének húzása helyett küzdhet saját maga, családja és hazája érdekében is, az olyan lesz, mint Quentin Tarantino Djangoja, ha elszabadul.

A politikáról

Sokan szidják a politikusokat, hogy ilyen meg olyan gané emberek. Azt viszont mindenki elfelejti, hogy minden népnek olyan politikusai vannak, amilyeneket látni szeretne. A nép hozza létre és termeli ki a politikusát, nemcsak választás útján, hanem belőle nő ki, mint egy igény. A magyar nép jelenleg ilyen politikai erőket akar látni, így kár emiatt agyvérzést kapni. Nemrégen az országunk neve is új lett. Magyar Köztársaságból Magyarország lettünk. Pedig ha egzakt nevet akartunk volna, akkor a Mutyiország elnevezés mindenképpen valóságosabb definíció lett volna. Tehát véleményem szerint például a skandináv politikát és jóléti államokat jelenleg tökéletesen felesleges áhítanunk, amennyiben mi magyarok ilyen "urambátyám" szabályok szerint működünk. A "Lehet más a politika?" kérdést az egyik parlamenti párt hivatalos névként használja. Pedig, ha még nem jöttek rá, a válasz egyszerű. Jelenleg nem lehet. Csak akkor lehet más a politika, ha a társadalmat alkotó ember belső programja más lesz. Ugyanis a politika ebből a belső igényből nő ki minden rendszerben. A változtatás lehetősége tehát benned és bennünk van.

Tudom, hogy sokan úgy gondolják, nincsenek jó magyar filmek, pedig szerintem az elmúlt 5-10 év nagyon erős volt. A múlt heti Aurora Borealis után, maradva az itthoni vonalon, most a Viktóriát szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Annyira magyar valóság, hogy az már fájdalmas. Egy fiatal cigány lány prostituálttá válását kísérhetjük nyomon, annak minden szomorú részletével együtt. Írtam, hogy nem szeretem a trailereket, de most mégis belinkelem, mert itt kivételesen nagyon jó. 

Farkas Franciska egyébként a kedvenc színésznőm. Ilyen gyerekesen rajongok érte, még a születésnapján is szoktam neki üzenetet írni. :) Van amúgy egy, egy személyes színház előadása, a Makar Csudra, az is érdekes, nézzétek meg ha tehetitek. 

Nagyon jó könyvet hoztam a hétre, kapcsolódva a csütörtöki önismereti cikkhez, egy amolyan "Ki is vagy te valójában?" kérdést körbejáró és megdöbbentően pontos válaszokat adó olvasmányt. Félre értés ne essék, nem fogja nekünk elmondani, hogy kik vagyunk és miért születtünk a Földre, de mindenképpen érdekes kérdéseket feszeget és nyomást gyakorol az olvasóra, hogy elgondolkozzon a saját válaszain. 

A Tao szó a taoizmusra utal benne, amit nem tudom ki mennyire ismer, de nekem a kedvenc vallásom. Tao azt jelenti út, a taoizmus megmutatja, hogy hogyan ne térjünk le az utunkról. Ha a taoizmust nem is, a flow élményt biztos többen hallották, na ez kb. ugyanaz csak egy életre levetítve nem pedig egy két órára. Mert flowban lenni max egy-két óráig szoktunk, míg ha a taoizmust követjük akkor egy életre is a helyes útra kerülhetünk.

Az életem egy olyan szakaszában került a kezembe ez a könyv, amikor nagyon sok mindent kellett újra gondolnom és teljesen új alapokra helyeznem (munka, hobbi, barátok, tanulás szóval tényleg mindent). Rengeteget tanultam belőle és sokszor felnevettem az olvasás közben, hogy jézusom ezt tényleg teljesen így csinálom, pedig nagyon nem így kéne. Nem egy szépirodalmi nyelven megírott mű, sok csúnya szó is tarkítja, de szókimondó a végtelenségig és tényleg jókor ad jó méretű pofont. Mert váltani sosem késő, új alapokra helyezni az életet mindig lehet és tényleg csak elkezdeni nehéz utána már folyik magától. Na ez a könyv tipikusan a nulladik lépés, én mindenkivel elolvastatnám, higgyétek el már nem itt tartanánk. Nem akarok hosszan írogatni róla mert rengeteg idézetet hoztam belőle, de tényleg javaslom mindenkinek megvásárolni mert, ha tíz bejegyzést írnék róla, még akkor is bőven tartogatna meglepetéseket. 

Jelenben levés

"Most pedig nézzük a másik fő problémás helyzetet, a jövőn való görcsölést, azaz amikor figyelmünket teljesen a jövő köti le. Miért is gáz ez? Hiszen talán első ránézésre nem tűnik nagy problematikának. Olyan mintha ez a jellemvonás a gondos, előre látó ember sajátossága lenne. Azonban gondoljunk bele, hogy aki a jövőben él, mivel szembesül nap mint nap. De először lássunk egy sablonos napot a múltból. Reggel felkeltem. Fogmosás közben nem a fogmosásra, hanem a nap többi problémájára vagy éppen az orromon levő pattanásra koncentráltam. Ezáltal a fogmosást elnagyoltam. Reggeli közben nem az evésre, hanem sok minden másra figyeltem. Ezért kapkodva étkeztem. Vezetés közben nem a vezetésre, hanem arra koncentráltam, hogy mit kell venni a boltban. Ezért figyelmetlenül, veszélyesen vezettem. A boltban viszont már szintén másra gondoltam. Ezért sok mindent elfelejtettem megvenni, míg sok más baromságot megvettem. Munka közben már a munka utáni napirendemet terveztem. Ezért a munkában hibáztam, emiatt meg folyton feszült voltam. A pihenőidőmben viszont a munkára koncentráltam, így a kikapcsolódás nem volt pihentető. Aludni mentem, de mivel minden más járt a fejemben, nem tudtam ellazulni és rosszul aludtam. 

Ha megnézzük ezt az egy napos körforgást, láthatjuk az eredményeket: büdös száj, rossz emésztés, magas vérnyomás, gépjárművek, eszközök gyors elhasználása, állandó otthoni készlethiány, sok felesleges dolog egyidejű jelenléte mellett, idegesség, munkahelyi problémák, rossz kapcsolatok és kialvatlanság. Talán így már érthető, hogy amennyiben nem a jelent éljük meg, úgy tényleg komoly problémákkal kell szembesülnünk. Ráadásul nem véletlen (lásd ERROR fejezet), hogy a jövőre koncentrálás testi tüneteket is generált. Ilyenkor kialakul a nagy mértékű túlsúly, az egyre magasabb vérnyomás és a távollátás. Azaz például a szem az agyi működésen keresztül, tökéletesen idomul a viselkedéshez, és így természetesen gyorsan megjelenik a konkrét betegség is. 

Az ilyen jellegű jövőbe merengés megakasztásához számomra az volt a legcélravezetőbb eszköz, hogy figyeltem magam, majd amikor elindult a gondolatfolyamom a jövőbe, azt mondtam határozottan magamban, hogy "Most!" Nekem ez az, ami eredményesen megakasztotta a figyelmemet. Amikor sokszor egy percen belül tízszer-hússzor is megtettem, akkor jöttem rá, hogy mennyire el vagyok távolodva a jelentől. Ez pedig azt jelenti, hogy csak rohantam át az eseményeken anélkül, hogy átéltem volna, azaz élveztem volna az életemet."

Halkítás elve

"A mai embert annyira kurva sok minden zajkeltő dolog veszi körül, hogy nem is veszi észre sem saját magát, sem környezetét. Azaz tulajdonképpen nem is látja a Rendszert. Nem észlel a maga valójában semmit. Ahhoz, hogy ne így legyen, minden lehetséges módon - természetesen a lehetőségekhez mérten, mert ezért nem kell Tibetbe költöznöd- meg kell próbálnod kiiktatni a modern zajkeltő elektronikát. Tehát ne használd random üzemmódban se a tévét, se a tabletedet, se a számítógépedet, se az okostelefonodat. A random üzemmód kiiktatása azt jelenti, hogy nem a gép irányít, hanem Te. A telefonon telefonálsz, a tévén megnézed, amit előre kiválasztottál és a többi eszközön is ugyanígy. Sőt - perverz módon- esetleg inkább fogsz egy könyvet és olvasol. Ugyanez vonatkozik az állandóan szóló rádiócsatornákra is. Az elv eredményességét ugyanis számomra az mutatta a legjobban, hogy míg korábban állandóan ment a rádió az autóban, most főszabály szerint nem megy. És nem erőlködés-kényszerből, hanem azért, mert így sokkal jobb. Hidd el így sem fogsz unatkozni és nem maradsz le semmiről."

Munka végzés elve

"Feltételezhetően dolgozol, vagy tanulsz. De az is lehet, hogy munka nélküli vagy. A napszakodnak ez az a része, amikor olyan dolgokat kellene csinálnod, amihez tehetséged van, azaz ami az életcéloddal (PP) egyezik. Ha nem szereted a munkádat végezni, és szenvedsz tőle folyamatosan, akkor keress más munkát. Látszólag ezt könnyű mondani, de nehezebb megtenni. Ám amennyiben olyan dolgot csinálsz, amit szeretsz, úgy a siker nagyon hamar megtalál. Például lehet, hogy könyvelő vagy (mert azt mondták, az legyél), de utálod a számokat és azt, hogy folyamatosan képezned kell magad az állandó jogszabályi változások miatt és egyébként is rühelled az egészet. Egészen biztos, hogy van olyan terület (pl. rajz, zene, kreatív munka, üzletelés stb.) ami vonz. A vonzás legalább azt jelenti, hogy érdeklődéssel figyeled. Ne keverd össze ezt a vonzást azzal, amikor minden tini popsztár akar lenni, mert a popsztárok híresek és gazdagok. Tehát sose a következményre gondolj, hanem a tevékenységre. Lehetsz akár popsztár is, ha mindened a zene és a szereplés, vagyis nem kizárólag a népszerűség és a pénz motivál. Mint korábban írtam, az általam ismert gazdag emberek nem a pénzt szerették, hanem a pénzszerző tevékenységet (a többségük elég puritánul él és sokszor kevesebbet enged meg magának, mint egy minimálbéres alkalmazott). 

Tehát rá kell jönnöd arra, hogy mit csinálsz legszívesebben. Ez van benned életcélként kódolva. Nem könnyű kibogozni, mert az avatárod esetleg menő ügyvéd, Te meg sokkal inkább a növényeket szereted. Így rögtön gáznak fogod gondolni Te (azaz az EGO-d), hogy földműves paraszt legyél. De az is lehet, hogy a földet túrod a tanyán, de este otthon a fészerben védőbeszédeket tartasz nagy gesztikulációkkal. Ha ilyen helyzetben vagy, próbálkozz párhuzamosan a hobbiddal is foglalkozni. Indíts be olyan folyamatokat, amelyek során a "hobbid" találkozik a jelenlegi munkáddal. Ha pedig minden nap kurva szarul érzed magad a munkahelyeden és végig szenveded az egész napod, akkor villámgyorsan mondj fel."

Tegnap sajnos elmaradt a filmes poszt, mert valahogy teljesen kiment a fejemből. Na mindegy végül is egy jó sztorihoz sosincs túl késő, így ma írnék pár szót az Aurora Borealis-ról. Ezt egy tanárom mondta róla:

"Ha ez a film zsidókról készül, már rég Oscar díjas lenne."

nem mondom, hogy száz százalékban, de valahol egyet értek a dologgal. Ez egy nagyon jó magyar film, mégse ismeri senki. 

 A történet több idősíkon játszódik és nem hiányoznak belőle az izgalmas fordulatok. Bepillantást nyerhetünk két nő életébe, akikben közös, hogy csak a legjobbat szeretnék nyújtani a gyereküknek, ki-ki a maga eszközével. Nem is szeretnék többet elárulni a filmről, bárkinek ajánlom mert tényleg olyan magával ragadó a története, hogy kicsik-nagyok, fiúk-lányok, egyaránt ott maradnak a kanapén.