Ez az egyik kedvenc filmem. A híres rendező miatt akadtam rá még nagyon régen, és bár nem tudtam elsőre teljes egészében végig nézni, tetszeni nagyon tetszett. Scorsese filmje Tibet vallási vezetője, a Dalai Láma előtti tiszteletadás és a nyugati civilizáció elragadtatásának gyümölcse a keleti kultúra iránt, továbbá kitűnő példa a buddhizmus bemutatására egy katolikus gyökerekkel rendelkező rendező szemszögéből. A film bemutatja a 14. Dalai Láma életét 1937 és 1959 között. Nagyon fiatal volt a mostani Láma amikor felfedezték, mégis kétség se fért a kilétéhez. Ebből a két órából megtudhatjuk, hogy keresik és találják meg a mindenkori vallási vezetőt Tibetben, illetve bemutatja az ország leigázását is. 

Emlékszem mikor először néztem végig, rettentő szomorú lettem, majd látni fogjátok ez a Tibet sztori azért elég durva. Jah és '97-es gyártás szóval ne erre a mostani, pörgős, minden jelenetben történik valami gigászi, színtű cselekményre legyetek felkészülve, sokkal lassabb és mélyebb film ez annál. Szerintem a legjobb Scorsese, dehát ízlések és pofonok, döntsétek el ti magatok. :)

A heti téma a Buddhizmus, amiről itt írtam kedden egy összefoglaló cikket. Most a hozzá illeszkedő könyvet szeretném bemutatni, ez pedig az "Út a nyugalomhoz", Őszentsége XIV. Dalai Láma tollából. Sajnos már nem lehet kapni nyomtatott formában, de fent van Scribden, illetve Molyon is van még eladó használt példány. Ez a könyv minden napra tartogat egy kis szösszenetet, egy gondolatmenetet, amin elmélázhatunk nap közben. Érdemes ilyen könyvből többet is a polcon tartani szerintem, ami nem egybefüggő olvasmány, hanem minden nap meglep valamivel. Kimásolom pár kedvenc írásomat belőle, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy szinte az összes Dalai Láma könyv nagyon jó, itt találjátok a listát hozzájuk. 

Április 4. 

A nyugati tudományosságot és a keleti filozófiát azért kellene egymással egyesíteni (amit én lehetségesnek tartok), hogy megteremtsük általa a valóban teljes és felnőtt életet élő emberi lényt. Engem leginkább az érdekel, hogy mi van az anyagon és a tudaton túl, és mi tesz minket azzá, amik vagyunk. 

Május 11

A modern gazdaság nem ismeri az országhatárokat. Amikor a környezetről és annak tanulmányozásáról beszélünk, amikor az ózonrétegről van szó, az egyes ember, egy közösség, egy ország nem képes megoldani az ezek körül létező gondokat. A megoldás érdekében együtt kell működnünk. A jó kapcsolatok kialakításának alapja pedig itt is az önzetlenség, az együttérzés és a megbocsátás. 

Június 19.

A hit elűzi a kétséget, megszünteti bennünk a bizonytalanságot. Megszabadít minket a szenvedéstől, a nyugalom és a olsogság városába vezet. Távol tartja a szellem háborgását, zavarait, tisztává teszi az elmét. A hit féken tartja a büszkeséget, benne gyökerezik a tisztelet. Belőle származik a legfőbb szabadság, szellemi utazásaink legfőbb állomásai általa könnyedén elérhetők. olyan mint a kinyújtott kéz, mely összegyűjti számodra az erényeket. 

Július 15

Ha valaki elér egy bizonyos szintet gondolkodása és lelki habitusa kialakításában és megszilárdításában, annak számára már minden, ami történik vele életében, olyan, mintha az eddigi tanítás gyakorlati alkalmazása lenne. Minden eseményt, minden élményt, minden tapasztalatot a tanítás részeként fogad, és mindezek a tanulás további folyamatába illeszkednek nála. 

Augusztus 20.

Évszázadokon keresztül emberek milliói húztak óriási hasznot a különböző vallásokból. igen szerencsétlen dolog, hogy különféle egyházi méltóságok viszályt szítottak, megosztották az embereket, megzavarták a szellem munkáját. Ha tanulmányozzuk a különböző vallások tanításait, észrevesszük, hogy mindegyiknek a pozitív emberi tulajdonságok fejlesztése, az erényes ember nevelése az alapvető célja. Azt hiszem, ez elég ok arra, hogy tiszteletet érezzünk minden vallás iránt. 

Szeptember 2.

Vajon mi az élet célja? Ez a legkomolyabb kérdés, amelyet az ember feltehet magának. Ráadásul életünk minden pillanatának nagy kérdése. Nem tudom, hogy tudatosan, válaszra várva tesszük-e fel. Azt azonban tudom, hogy minden emberi lény születése pillanatától boldogságra vágyik, nem pedig szenvedésre. Ezen semmiféle körülmény és adottság nem változtat, sem anyagiak, sem az ideológiai vagy szellemi környezet, színvonal. Bárhol, bárkik legyünk is, emberi lényegünkből következik, hogy megelégedésre, nyugalomra vágyunk. Ezért olyan fontos feltárni a titkot, mi adhatja meg számunkra mindezt, mint a boldogság felső fokát. 

Október 15.

A buddhizmust alapvetően az emberközpontúság jellemzi. Megkísérli feltárni és megfogalmazni azokat a problémákat, amelyekkel életünk során találkozunk, és igyekszik megoldást, ellenszert találni rájuk. A világ legtöbb vallásával ellentétben a buddhizmus nem az isten fogalma körül vizsgálódik. Mindenkor az emberről beszél, és arról, hogy ez az ember miként érheti el a tökéletesség legfelsőbb fokát. 

November 6.

Semmi sem fontosabb a gondolataink féken tartásánál. ügyelni kell az elme vad elefántjára, nehogy elszabaduljon, elkóboroljon. Csakis így őrizheti meg nyugalmát az ember, így kerülheti el, hogy kiszolgáltassa magát külső körülmények hatásának. Még ha eldugott remetelakban élünk is, ha gondolatainkat nem tartjuk folyamatosan szigorú felügyelet alatt, messzire kalandoznak. Még a teljes magányban is negatív érzések, rossz gondolatok seregei támadhatnak ránk.

December 24.

Ha sokat kényesztetjük magunkat, előbb-utóbb túlértékeljük minden adottásgunkat. Elhisszük magunkról, hogy rendkívül fontosak vagyunk, legfőbb vágyunk önmagunk boldogsága lesz, és az, hogy a körülmények, a dolgok állása mindig kedvező legyen számunkra. Még akkoris ezt áhítjuk, ha fogalmunk sincs, mit is kellene tenni mindezért. Valójában az önkényesztetés még soha senkit nem tett boldoggá. 

Január 9.

Fizikailag fejlett emberi lények vagyunk, de szellemileg fejletlenek, befejezetlenek. Az ember fizikai formája adott, a szellem képességeit ki kell fejleszteni, hogy ne tévedjünk ítéleteinkben. Senki nem garantálja szellemi kvalitásainkat. Mi magunk vagyunk a felelősek értük. A garancia pedig önfegyelmünk, önismeretünk és az a felismerés, hogy a harag hátra, a jóság előre visz. 

Február 2.

Az emberi boldogság és megelégedettség önmagunkból származik. Hiba lenne abban a hitben élni, hogy a pénz vagy a komputer teljes megynugvást adhat. 

Március 1.

Akár vallásos valaki, akár nem, akár hisz a reinkarnációban, akár nem, lehetetlen, hogy ne becsülje az emberi jóság és együttérzés megnyilvánulásait. 

Vasárnap egy nagyon jó filmet hozok a témáról, érdemes lesz megnézni. :)

A buddhizmus, mely mára világvallássá vált, az ősi Indiából indult, a hinduizmus egyik ágaként. A buddhisták ilyen vagy olyan formájában a hinduizmus minden alapgondolását magától értetődőnek veszik, a megszabadulás pedig - melyet a buddhisták megvilágosodásnak hívnak - teljesen megegyezik mindkét vallásban. Ha a hindu metafizika és spirituális szárnyalása túl magas számunkra, akkor úgy találhatjuk, hogy a buddhizmus - bár végül ugyanolyan magasságokba emelkedik- rendkívül gyakorlatias és két lábbal a földön álló vallás, melynek nagy részét mindannyian megérthetjük és hasznosíthatjuk a mindennapokban. Nem kell megváltoztatnunk a vallásunkat ahhoz, hogy a buddhizmusból tanulhassunk. 

Buddha ellenezte a merev társadalmi osztályok kasztrendszerét, és nem tett különbséget az emberek között társadalmi alapon, továbbá felismerte, hogy a nők (akiket a többi vallás hajlamos lenézni spirituális téren) tökéletesen alkalmasak a megvilágosodásra. Emellett a buddhizmus mértéktartó vallás, mely a középutat választja az önsanyargatás és az érzékiség között, míg a hinduizmussal előfordul, hogy elhajlik valamelyik szélsőség felé. Mindezeken túl a buddhizmus viszonylag dogmamentes, tapasztalati, majdhogynem tudományos vallás, mely a józanészre és a kritikai érzékre épít. Ahelyett, hogy megszabná miben higgyünk - amit minden más vallás előszeretettel megtesz - szinte semmiről nem kívánja tőlünk, hogy vakon elfogadjuk. Semmilyen külső tekintélyben nem kell kritikátlanul megbíznunk, hanem mindent próbára kell tennünk utunk során. Maga a Buddha tanácsolja, hogy legyünk lámpások önmagunk számára, és ne külső mendéket keressünk. Többek között éppen emiatt van az, hogy a buddhizmus - noha már kétezerötszáz éves - figyelemre méltóan naprakész. Az összes nagy vallás közül a buddhizmus van leginkább összhangban a modern tudományok szkeptikus, agnosztikus szellemével. 

A szenvedés

A szenvedés oka a vágy: a sóvárgás, a szomj, a mohóság. Nyilvánvaló, hogy a vágyaink nem a körülményeinkben, hanem bennünk vannak, a körülményekkel szembeni hozzáállásunkban. Ennélfogva ez utóbbit kell megváltoztatnunk, és meg kell szabadulnunk a vágyaktól, melyek szenvedést eredményeznek. A vágyak teljes felszámolása a nirvána, mely a megvilágosodás állapota. Ezt érte el Buddha a bódhifa alatt. 

Gyógyír a szenvedésre

A buddhizmusról sok mindent el lehet mondani, csak ezt nem, hogy nem alapos. Gyakorlatias részletességgel írja le a nirvánához vezető vezető utat, a követendő nemes nyolc rétű ösvényt.

Ennek első tagja a helyes nézet, mely magába foglalja a szenvedés tényének felismerését, a szenvedés egyetemességének felismerését, a szenvedés okának felismerését, valamint a szenvedés megszüntetéséhez vezető út ismeretét.

A második helyes elhatározás, mely az önzetlenséget és az előlények iránt táplált együttérzést jelenti.

A harmadik a helyes beszéd, amelybe az is beletartozik, hogy csendben maradunk amikor nincs mondanivalónk. 

A negyedik a helyes cselekvés, mely olyan dolgokat takar, amelyeket illő polgári viselkedésnek nevezhetnénk, továbbá a részegítő italoktól való tartózkodást. Ez az erényes viselkedés biztosítja az érdemek gyűjtését, vagyis a jó karmát, amely nélkül a spirituális fejlődés lehetetlen.

Az ötödik a helyes életmód, amely nem egyéb, mint olyan munkát végezni, amelyben mindig gyakorolhatjuk a helyes cselekvést. 

A hatodik a helyes erőfeszítés, amely azt jelenti, hogy nem hagyjuk abba erkölcsi, mentális és spirituális gyakorlatainkat, és sohasem csüggedünk el. 

A hetedik a helyes összeszedettség, amelyben figyelmünk és koncentrációnk olyan fokig erősödik, hogy a csapongó tudatot szilárdan az uralmunk alá hajtjuk. 

S végül a nyolcadik a helyes elmélyedés, amely a tudat végsőkig vitt képzését jelenti, melynek betetőződése a teljes megvilágosodás. 

A sorrend fontos: a korábbiak leteszik a szilárd erkölcsi alapot, amelyre azután biztonsággal felhúzhatjuk a buddhista spiritualitás fenséges épületét. 

A tudat buddhista képzése

Mi köze a tudat, az elme megregulázásának a valláshoz, és mi haszna egyáltalán? Rendszerint eszünkbe sem jut az, hogy képezzük a tudatunkat, egyszerűen reménykedünk benne, hogy elboldogulunk majd valahogy. Úgy érezzük, hogy ha elvégezzük a kötelességeinket az életünk során, abban már minden képzés benne van. Az ilyen szemléletmód következményeként a legtöbbünk komolyan szenved. Saját félelmeink és gyűlöletünk, aggodalmaink és sérelmeink, valamint szélsőséges hangulatváltozásaink áldozatai vagyunk. Emellett képtelenek vagyunk bármire hosszú ideig figyelni, nem tudunk összpontosítani arra, amit teszünk. Az érett és valóban sikeres emberek azok, akiket a természet megáldott azzal a képességgel, hogy meg tudják zabolázni nyughatatlan elméjüket. Még az ilyen emberek számára is jótékony lehet a tudatosan vállalt képzés. Nekünk, többieknek pedig módfelett szükségünk van rá.

Az elménk megszelidízhető. Nyugaton nem várjuk el a vallástól, hogy magára vállalja ezt a feladatot. A legtöbb elkötelezett keresztény - a kolostorok néhány lakóján kívül - nemhogy nem helyeselné a tudatosan vállalt gyakorlást, hanem elutasítaná mint önző, sőt haszontalan időtöltést. Mennyire más a helyzet keleten, ahol a komoly vallás nem különbözik a tudat képzésétől. És ezt minden keleti vallás közül a buddhizmus hangsúlyozza leginkább, és a buddhizmus dolgozta ki a legalaposabban, hogyan kell végezni.

Biztosan kitaláltátok, hogy ezek nem az én szavaim a témáról, de egyszerűen annyira jól össze van szedve minden, ebben a könyvben (D. E. Harding - A Világ Vallási) a buddhizmusról, hogy csak össze kellett ollóznom a szerintem fontos részeket. Majd a csütörtöki bejegyzésben kifejtem a saját gondolataimat a témával kapcsolatban. :)

Tat Tvam Asi - Egyek vagyunk, de nem ugyanazok.

Elsőre biztos nem túl nyilvánvaló, hogy jön a heti taoizmus témájához ez a film, de mint írtam a tao semmi mást nem szeretne nekünk megtanítani csak az egyensúlyt. Bármit teszünk a világon, az mindig ki fog egyenlítődni, és a szex egy nagyon jó példa erre. Évezredekig volt totál tabu téma. Nem csak nem beszélhettél róla, még csinálni se szabadott, ha annak nem a gyerekcsinálás volt a célja. Bűnként fogtuk fel és bűnösként is kezeltük azt, akiről kiderült, hogy megszegte a szabályokat. Oldalakat tudnék arról írni, hogy ez a mai napig mennyi kárt okoz a világon, de most csak vizsgáljuk abból a szempontból, hogy régen hogy volt. Szóval miután majd száz generáción át verték belénk, hogy meg se próbálj a szexualitásoddal foglalkozni, a hatvanas évekre egyszerűen kiborult a bili. Semmit nem lehet a világon ilyen drasztikusan eltiporni következmények nélkül. Olyasmi ez, mint az elfojtott agresszió, amit egy ideig tényleg el lehet nyomni, de aztán egyszer csak vulkán módjára tízszeres erővel kirobban. Szóval ez történt a szexel is. Hülyére gyakoroltuk az elfojtását, hogy aztán lávaként folyjon végig az egész világon. Na és hogy mit mutat be a film? Hát a robbanást! Rávilágít, hogy ahogy szabad kezet kaptunk benne, mennyire nem tudtunk vele élni. És halkan jegyzem meg, de azért ez a mai napig így van. Az, hogy az internet 99%-a pornó, az nagyon durva. Az, hogy tízen éves kis gyerekek szájbaszarós filmeket érhetnek el egy másodperc alatt, amennyiben be tudja kattintani azt a rublikát, hogy "elmúltam 18 éves", na az már a végzetes kategória. Ennek a hihetetlen extrém és beteges kilengésnek semmi más indoka nincs, minthogy több ezer évig kussoltunk egy pont olyan természetes dologról, mint a levegővétel. Mert a szexualitás épp annyira ösztönös és natural mint az, hogy levegőt veszek. 

Bettie Page a világ egyik első szexikonja volt, aki nem csak meztelen, de megkötözött állapotban is vállalt fotózásokat. Végtelenül jól bemutatja a film, mennyire nem is értették akkor a modellek mire kellenek ezek a fotók. Szerintük ők csak vicces jelmezeket viseltek, semmi szexuális nem volt benne. Szóval ez egy igaz történetes, jó film, a szexuális forradalomról és annak úttörőiről. 

Minden vallásnak van egy saját "Bibliája", csak máshogy hívják. A Tao Te King a taoizmus number one könyve, amit Lao-Ce írt időszámításunk előtt olyan hatszáz körül. Igazából innentől datáljuk a taoizmus létezését úgy egyáltalán. Minden további mű vagy ebből merít, vagy Lao-Ce egy-egy tanítványának az írásából. Számos értelmezése kering a világon, de szerintem Weöres Sándor fordítása a legkultiváltabb, és én is ezt kedvelem eddig a legjobban. Az Út és Az Erény könyvét nem lehet elégszer elolvasni, mert egyszerre úgyis mindig csak pár sora szól hozzánk. Volt hogy meg voltam róla győződve, hogy új verset találtam ami eddig valahogy elkerülte a figyelmemet, majd rájöttem, hogy még az instámon is kint van. Teljesen máshogy tudjuk értelmezni az olvasottakat, az idő elteltével. Szóval pár verset szeretnék idemásolni, de aki saját maga szeretne böngészni az könnyen megteheti, ugyanis fent van a MEK oldalán. Ha ide kattintotok be is jön. 

13

Dicsőség, szégyen: egyforma félelem.
A rang: az élet legnagyobb csapása.
Dicsőség, szégyen: mért csak félelem?
Mert a dicsőséget a közemberek
szorongva nyerik el,
szorongva vesztik el.
A dicsőség is, szégyen is, csak puszta félelem.
A rang mért az élet csapása?
Mert legnagyobb csapás
az önszeretet.
Ha nincs bennem önszeretet,
ugyan mi bajom lehet?
Ezért:
a világért élő kiválóságra
bízható a világ;
és a világért élő jóságra
építhet a világ.

A dicsőség és szégyen: félelem. Az előkelőség: nagy csapás, (mely) mintha csak testünket érné. Miért mondjuk, hogy a dicsőség és szégyen félelem? Mert a dicsőség olyan az alattvalók (hszia) számára, hogy amikor megszerzik, félnek, és amikor elveszítik, ugyancsak félnek. Ezért mondjuk, hogy a dicsőség és szégyen: félelem. S miért mondjuk, hogy az előkelőség nagy szerencsétlenség az életben? Mert éppen akkor lesz osztályrészem nagy szerencsétlenség, ha számomra csak saját énem létezik. Ha azonban elérem, hogy ne (csak) saját énem létezzék a számomra, akkor miféle szerencsétlenségben lehetne részem? Ezért: az égalattit csak arra lehet rábízni, aki úgy előkelő [tölti be hivatalát], hogy saját énje egy az égalattival, és az égalattit csak arra lehet ráhagyni, aki úgy tudja szeretni, hogy saját énje egy az égalattival.

18

Mikor a nagy út-at semmibe dobták,
megjelent az erkölcs és méltányosság.
Mikor kezdődött az okoskodás,
megjelent a nagy hazudozás.
Mikor a hat rokon összeveszett,
megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet.
Mikor zavaros az ország,
megjelennek a hűséges szolgák.

Mikor a nagy tao-t pusztulni hagyták, megjelent az emberség (zsen) és az igazságosság (ji). Mikor pedig elkezdődött a bölcselkedés, megjelent a nagy képmutatás. Mikor a hat rokon nem tudott többé békében megférni egymással, megjelent a gyermeki kegyelet (hsziao) és a szülői szeretet (ce). Mióta a fejedelemséget és családjait (kuo-csia) felfordulás borítja homályba, azóta megjelentek a "hűséges alattvalók".

26

A nehéz a könnyű alapja,
a nyugalom a mozgás apja.
Ezért a bölcs
naphosszat munkálkodva,
szekere terhét el nem hagyja.
Ragyogót nem remél,
teljes békében, veszteg él.
Aki tízezer szekér gazdája,
néz a világba, nem lát önmagába.
Aki könnyelmű, elveszti alapját,
aki nyugtalan, elveszti apját.

A nehéz a könnyű gyökere [alapja], a nyugalom a mozgás ura (csün). Ezért "a bölcs ember ha egész nap utazik is, nem hagyja el kocsija nehezét" [terhét]. S legyen bármily ragyogó látvány a szeme előtt, ül tovább nyugodtan, vágyaktól mentesen. Vajon megengedhetné-e magának tízezer hadiszekér ura, hogy könnyű [könnyelmű] legyen az égalatti (kormányzásában)? Ha könnyelmű, elveszíti az alapot; ha folyton mozog, elveszíti az "urat".

33

Okos, aki érti az embereket;
aki önmagát érti: ihletett.
Hatalmas, aki másokat legyőz;
aki önmagát legyőzi: erős.
Aki törekszik: nincs híján akaratnak;
aki megelégszik: gazdag.
Aki nem veszti természetét: hosszúéletű;
aki nem veszti emlékezetét: örökéletű.

Aki ismeri az embereket, az okos; aki ismeri önmagát, az bölcs. Aki másokat legyőz, az erős; aki önmagát legyőzi, az hatalmas. Aki tudja, mikor elég, az gazdag. Aki erőszakosan törekszik, az (csupán) becsvágyát birtokolja. De aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él. Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.

57

Egyenesség vezérli az országot,
csak a háború kíván ravaszságot.
Tétlenség hódítja meg a világot.
Mindezt honnan tudom?
Íme:
"Mikor az országban sok a hívság,
szaporodnak a nyomorúságok;
mikor a népnek fegyvere éles,
sokasodnak a lázadások;
mikor sok az ügyes mester,
gyarapodnak a ritkaságok;
mikor sok a parancs, a törvény,
sűrűsödnek a tolvajok, betyárok."
Ezért így szól a bölcs:
"Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép,
ha békés vagyok, megjavul a nép,
ha nem háborgok, gazdagszik a nép,
ha igényem nincsen, egyszerű a nép."

A fejedelemséget egyenességgel [szabályokkal] lehet kormányozni, a háborút pedig ravaszsággal [szabályoktól elrugaszkodva] lehet viselni. Az égalattit meghódítani azonban csak a nem-dolgoztatás (vu-si) útján lehet. Hogy én honnan tudom azt, hogy az égalattiban így van? Hát innen: minél több tilalmas dolog van az égalattiban, annál szegényebb a nép; ha a népnek sok éles fegyvere van, a fejedelemségen és a családokban (kuo csia) felfordulás támad; minél több ember lesz ügyes mester, annál több ritka tárgyat [árut] találnak fel; s minél több a törvény és parancs, annál jobban elszaporodnak a rablók és tolvajok.

Ezért a bölcs ember (seng-zsen) azt mondja: Ha én nem-cselekvő vagyok (vu-vej), akkor a nép magától megváltozik; ha én szeretem a nyugalmat, akkor a nép magától megjavul; ha nekem nincs tevékenységem (vu-si), akkor a nép magától meggazdagodik; s ha nekem nincsenek vágyaim, akkor a nép magától visszatér a faragatlan fa állapotába (pu).

68

A jó hadvezér nem harcias,
a jó harcos nem haragos,
a győzni-tudó nem támad,
a vezetni-tudó alázatos:
ez a nem-küzdő erény,
az irányító erő,
a természet szolgálata,
az ősi vezető.

Az igazán jó tiszt (si) nem vágtat előre (hadiszekerén), az igazán jó harcos nem haragos. Aki igazán győzni tud az ellenség fölött, az nem harcol vele, aki igazán irányítani (jung) tudja embereit, az önmagát alájuk helyezi. Ezt nevezzük a nem-harcolás tö-jének, ezt hívjuk erőnek az emberek irányítására, s erről mondjuk, hogy végső foka a régi időktől fogva létező éggel [természettel] való egyesülésnek.

78

Nincs lágyabb, mint a víz,
mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
A gyenge legyőzi az erőset,
a lágy a keményet:
az ég alatt mindenki tudja,
még sincs, aki valóban felfogja.
Ezért a bölcs azt mondja:
"Aki az ország szégyenét veszi magára,
az lesz az ország királya;
aki az ország nyomorát veszi magára,
az lesz a világ királya."
Az igaz szó: mint önmaga fonákja.

Az égalattiban semmi sem lágyabb és gyengébb, mint a víz, s mégis, ha megtámadja a kemény és erős dolgokat, nincs, ami versenyre tudna kelni vele. És nincs, ami meg tudná változtatni.

Hogy a gyenge mindig legyőzi az erőset, a lágy pedig legyőzi a szilárdat, azt az égalattiban mindenki tudja, de nincs senki, aki meg is tudná valósítani. Ezért a bölcs ember (seng-zsen) azt mondja: "Aki elfogadja a fejedelemség (jelképes) göröngyét, azt nevezik a föld és gabonaistenek (sö-ci) urának (csu); aki pedig elfogadja [magára vállalja] a fejedelemség minden szerencsétlenségét, az az égalatti királya (vang) lesz."

A helyes szavak (cseng-jen) olyanok, mint az ellentétük (fan).

Akik nem olvasták a keddi cikket, azoknak mondom, hogy a heti téma a taoizmus, bár ez gondolom már mindenkinek világos. Akik pedig a múlt hetit sem olvasták, azoknak pedig biztos új lesz, hogy most pár hétig a világvallások lesznek porondon, biztos nem mindegyik, de az általam preferáltak vagy jobban ismertek sorra fognak kerülni. Előre látom, hogy marha kevés lesz az olvasottságuk, de ez semennyire nem zavar, mert fontosnak tartom írni róluk. :)

Azért így utólag átgondolva nem kis fába vágtam a fejszémet ezzel a vallás dologgal, de most már mindegy, lássuk. Nem egy ilyen wikipédia szerű bemutatást szeretnék írni, hogy melyik mikor keletkezett, ki volt a vezetője, hogyan terjeszkedett stb, hanem mindig az én érzésemet szeretném összefoglalni az adott vallással kapcsolatban. Gondoltam kezdjük a taoizmussal mert nekem az a kedvencem.

A Taoizmus lényege

Az egyensúly. A tao semmi mást nem szeretne megtanítani nekünk, az egyensúlyon kívül. Poláris világban élünk, ahol mindennek van ellentéte. Férfi-nő, világosság-sötétség, hideg-meleg, boldogság-szomorúság, aktív időtöltés-passzív időtöltés, de azt hiszem értitek. A mi világunk végtelenül el van tolódva az egyik irányba. A nők férfiasan viselkednek és ebbe semmi kivetni valót nem látunk, a világosságot sokkal többre becsüljük. mint a sötétséget, pedig az univerzum sötét. Ha azt mondom egész nap dolgoztam, voltam edzeni, aztán bevásároltam, megfőztem és a nap végén még tanultam is egy órát, azt gondolod úr isten egy super hero vagyok és de jó nekem. Ha azt mondom reggel felkeltem, majd leültem meditálni, utána szundítottam egy kicsit, este pedig a környéken sétáltam a kutyámmal, azt fogod mondani, hogy jójó, ma megtehettem, de holnap már biztos csinálni kéne valamit. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy a második nap kevésbé volt hasznos bármilyen szempontból. Az én személyes nézőpontomból például biztos hasznosabb, mint az első nap.

Az aktivitást mindig a passzivitás felé helyezzük, pedig ez nem törvényszerű. Kis korunk óta nyomás alatt élünk, hogy menjél, csináld, csináld jobban mint a többi, legyenek jobbak a jegyeid, keress több pénzt és éjjel-nappal csak azt érezzük, hogy nem elég. Hogy ma sem voltam elég dolgos, ma sem kerestem elég pénzt, ma sem mentem edzeni stb. Meg kéne tanulnunk egyensúlyt teremteni az életünkben és máris egy csomó betegség eltűnne. Ezzel a 0-24-es stressz faktorral egy-két évtized alatt teljesen kicsináljuk a szervezetünket és ami a rosszabb, hogy letérünk az utunkról. Mert nagyon nehéz azt csinálni, amiben jók vagyunk és amit szeretnénk, ha közben éjjel nappal ott lebeg azaz elvárás a fejünk fölött, hogy medencés házat akarok, hogy minden évben akarok óceán partot látni, hogy egy nagy mercit szeretnék vezetni stb. Mi van ha valakinek azaz élete küldetése, hogy gyönyörű virág csokrokat kössön? Vagy, hogy baglyokat mentsen? Iszonyat sok olyan társadalmilag hasznos munka van, ami szinte semennyi pénzt nem fizet. Mármint egy mulithoz képest semmit. Szóval szinte mindenki ott áll, hogy most a pénzt vagy a boldogságot válasszam? De sajnos ez sokszor nem is olyan egyértelmű, senki nem készít fel, hogy mi lesz ha a multit választom. Mi lesz velem húsz év múlva? Hogy fogom bírni azt a rengeteg túl órát? Mennyire leszek jelen a családom életében? Hogy fog rám hatni a konstans stressz? 

Nagyon könnyen letérünk az utunkról. Az én elméletem szerint a lakosság 95%-a teljesen mást dolgozik, mint amit a lelke szeretne. És órában pedig biztos, hogy dupla annyit, mint ami elvárható. Mindig is sokra becsültem az olyan embereket, akik be merték vállalni, hogy szociális munkások lesznek, hogy ápoló nőnek tanulnak, vagy például idősek otthonában dolgoznak. Most ne azokra gondoljunk, akik ezt lelketlenül végzik azért a kevés pénzért, hanem akik tényleg eltökélten, hivatás tudatból állnak bele ezekbe az állásokba. Miért nem ezeket a munkákat fizetjük meg? Miért nem ezt tekintjük értéknek és nem az új iphonet? A világot nem a bankok és a multik tartják fent, hanem az édesanyák és édesapák, az ápolónők, a tanár nénik, a gyógyítók, a segítők, szóval a lelkiismeretes emberek, mégsem őket tartjuk sokra sajnos. Az osztályban nem az lesz a menő gyerek, akinek az anyukája két állásban gürizik mert mondjuk nappal fogyatékos gyerekeknek segít, este meg időseket gondoz, hanem akinek az anyukája három céget vezet, BMW-vel jár és már első osztályba okos telefonnal küldi a gyereket. Már itt 6-7 évesen elkezdődik a szelektálás, ami nagyon para. A mi felelősségünk megtanítani a gyerekeket a helyes értékítéletre és egyszerűen nem lehet elég korán elkezdeni. 

Flow élmény

Erről azt hiszem szinte már mindenki hallott. Egy bizonyos Csíkszentmihályi Mihály nevezte el azt az élethelyzetet amikor teljesen elmerülünk valamiben és a többi gondolatunk kizárásával minden fókuszunkat az adott tevékenységre visszük. Flowban lehetünk főzés közben, munka közben, olvasás közben igazából szinte bármikor, ha mi az adott tevékenységben teljesen el tudunk merülni. Na a flow élmény kiterjesztése, az maga a taoizmus. Egy taoista mindig flowban van. Mert ő már nem csinál semmi olyat, ami nem egyezik meg száz százalékban az értékrendjével. Ő már pontosan tudja neki hol a helye és ezáltal ideje legnagyobb részét flowban tölti. Ha vezet arra figyel, ha könyvet olvas akkor arra koncentrál, ha a főzéshez aprít valamit akkor a fókusza teljesen odairányul. Figyeljük meg mi mikor vagyunk flowban? Mikor tudunk, akár órákig egyetlen dologra összpontosítani? Mert ez a kiinduló alapunk. Ebből lehet építkezni. Keressünk minél több ilyen élményt és aztán próbáljuk összefűzni őket. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy nekünk a munkánk is általában flow élmény, akkor legyünk nagyon hálásak, mert valószínűleg boldogabbak vagyunk, mint az emberek 95%-a. Én például flowban vagyok ha egy jó könyvet olvasok, ezért heti két-három könyvet is lepörgetek akár. Flowban vagyok ha írok, ezért kezdtem el vezetni a blogomat. Flowban vagyok ha a természetben sétálok a barátnőmmel ezért gyakran megyünk sétálni, de flowban vagyok egyébként a komoly zenétől is. Ahány ember annyi féle tevékenység okozhat flow élményt, ne restelkedjünk gyakran csinálni a miénket. Lehet hogy egy top manager, aki mondjuk még férfi is, virág kötés közben tud a legjobban kikapcsolni, akkor ő kössön virágot szabad idejében. De lehet már a kerítés lefestése is teljesen kikapcsol minket. Keresgéljünk és próbálkozzunk, ne a sztereotípiák szerint válogassunk, hanem higgyük el, hogy bármit csinálhatunk és akkor hamar meg lesz. 

Szóval ennyi lenne a taoizmus lényege, az egyensúly és az utunk megtalálása. Tao=út egyébként. Csütörtökön hozok hozzá könyvet vagy könyveket, ezt még nem döntöttem el, mert sok van nekem is, de bátran keresgéljen mindenki. Úgyis mindig az a könyv talál meg minket amire a legjobban szükségünk van. Ezer plusz egy íródott hál isten a témában, szóval van miből válogatni. A taoizmus inkább egy életfelfogás szerintem, amit ha el tudunk sajátítani sokkal könnyebben fogunk boldogulni. Hamar kiderül, hogy minden negatív élethelyzet csak egy terelés, egy válasz reakció valamire. Hogy minden betegség igazából csak útba szeretne igazítani minket, mert kibillentünk az egyensúlyból. A világon nincs jó vagy rossz és semmi sem állandó, mi mégis makacsul ragaszkodunk mindig mindenhez, és nagyon éles határ húzódik a fejünkben arról, hogy mit tartunk elfogadhatónak és mit elképzelhetetlennek. A taoizmus ezt a határt próbálja meg elmosni, néha több, néha kevesebb sikerrel. 

Tat Tvam Asi = Egyek vagyunk, de nem ugyanazok.

A 2012-es Inner worlds, outer worlds (Belső világok, külső világok) egy csodálatosan komponált dokumentumfilm az ember helyéről az univerzumban, és belső világunk felfedezésének fontosságáról, a külső információs cunamik korában.

Eric Schmidt, a Google egyik alapítója mondta egy konferencián, hogy ma már kétnaponta hozunk létre annyi információt, mint amennyi összesen keletkezett a civilizáció hajnalától 2003-ig. Ez az adathalmaz egyelőre nem hoz nagyobb nyugalmat, megértést, kiegyensúlyozottságot, vagy akár jobb életet a többségnek, ellenben több zavart kelt, legyen az vallási, tudományos, vagy akár közéleti. 

Ebben az átmeneti korban az embereket egyre inkább elárasztják az állandóan záporozó képek, hangok, sorozatok, filmek, zenék, játékok, blogok, kütyük, és életmód tanácsok. Egyre több információt szívunk magunkba, és egyre kevesebb marad bennünk azokból. Mindenki kívülről várja az iránymutatást, egyre többen követnek újfajta gurukat, vallásokat, tanokat. Eközben a választ mindenki önmagában is megtalálná, ha fordítana rá rendszeresen néhány nyugodt percet.

Erről szól ez a nagyszerű, elgondolkodtató dokumentumfilm. Nem kampányol egyik vallás, vagy hitrendszer mellett sem, egyiket sem kritizálja, inkább próbálja azokat szinkronizálni, és mellétenni valamennyit a tudomány friss téziseiből. A hangsúly a belső elcsendesedésen van, történjen az meg ima, meditáció, agykontroll, vagy bármilyen más technika keretében. (forrás: www.mozivonat.blog.hu)

A mini sorozatnak négy része van, én most csak az elsőt linkelem ide, ezután már könnyű megtalálni a többit. Nagyon szép és könnyen érthető angolt használ, de természetesen van hozzá magyar felirat is. Semmiképpen nem javaslom egybe nézni őket, azért kell idő, hogy az ember megeméssze, de mindenképpen kár lenne kihagyni. Annyi lényeges információ van egybe sűrítve, hogy szinte telítődik az ember agya. Jó tágítást mindenkinek! :)

Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt-következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyanez virágokból szedi csokrát.

/Weöres Sándor/

GENESIS
A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét.

 

FELEKEZETIESSÉG
Sokan vannak lelkes és harcos katholikusok, protestánsok, izraeliták,
kik Istent csak félig-meddig hiszik és vallásuk dogmáiban egyáltalán nem
tudnak hinni, mindamellett ökölre mennek felekezetükért. A mozdonyból
csak a kazánt vállalják, mely robbanékony, de a kerekeket nem, melyekkel
járni lehet.

TALÁLKOZÁS EGY TELJES-EMBERREL
Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.
Szemre nem volt rejt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már
nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak.
Megszólítottam? Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: „Egy, kettő, három... nyolc, kilenc” aztán sajátmagára mutatott:
„tíz”. Őneki már csak poggyász volt a saját teste is. Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere
együttvéve.

 

AZ ÉLET TANÍTÁSAI
Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele.
Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örök élet módját és nem élsz vele.
Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölcscsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A világot pokolra hajítaná.
„Mihelyt nem kell: mindenem a tied” – ez az élet vásárcsarnokának felirata.

 

FÖLDI ÉS ÉGI HATALOM
„Amit nekem adsz: mindenkinek adod” , hirdeti a földi hatalom.
„Amit mindenkinek adsz: nekem adod” , hirdeti az égi hatalom.

 

AZ ORSZÁGHOZ
Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik.
Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit
hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják.
A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az
ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülről
jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne.

 

SZEMBE-FORDÍTOTT TÜKRÖK
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

 

FEKETE TRILÓGIA, III.
Korunk találmánya a kötelező lelkesedés, a hatóságilag intézményesített
forradalom és az elnyomók lázadása az elnyomottak ellen.
A mai uralmi rendszereket az jellemzi, hogy hazugságaikat nem is akarják feltétlenül elhitetni, csak feltétlenül elfogadtatni. Minden katonai fegyvernemnek azt kell énekelni magáról, hogy ő a legkülönb, anélkül hogy
bárki elhinné; minden állampolgárnak azt kell vallani az államfőről, hogy
bölcs, hős, jótevő, anélkül, hogy bárki elhinné; és így tovább.
Immár egy hihető hazugság is elérhetetlen magaslat. Gödörben vagyunk,
lejjebb a béka ülepénél.

TERMÉSZETES IGÉNYEK
A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy
maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet
akar.

 

AZ EMBERISMERETRŐL
Az érzelgőség legrikítóbb példái azok a regények és filmek, ahol a szereplőket szét lehet válogatni a jók és gonoszok csoportjába. Legangyalabbak
a főszereplők, kikkel az olvasó együtt sír és nevet, szinte egybeolvad velük;
de ha jobban megnézzük ezeket a főszereplőket, nem is olyan angyalok:
kicsinyes, kapzsi, édeskés vágyaik vezetik őket. A többi szereplők aszerint
minősülnek jóvá és rokonszenvessé, vagy gonosszá és gyűlöletessé, hogy a
főhősöket támogatják-e, vagy gátolják-e. Legtöbb mai ember az érzelgős regények módjára nézi a világot: amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik, azok a jók; vágyainak gátlói a rosszak.
A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű. Legtöbb mai ember csak azt a felületet látja belőled, amelyet az ő kedvtelései és igényei felé
mutatsz; nem nézi, hogy bensőd milyen; a nő aszerint ítél rólad, hogy szórakoztatod-e, hevíted-e, a férfi pedig aszerint, hogy miként illeszkedsz az ő
elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe. A jót összecseréli a vonzóval, csábítóval; nem csoda, ha a magánéletben is, közéletben is többnyire kalandorok
vezetik. Örökös a csalódása és kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi
hatalmat, mások gonoszságát, néha még saját ostobaságát is; csak éppen
arra nem gondol, hogy embertársait ne az ő igényein keresztül nézze, hanem önmagukban.

 

A GONDOLATOK VISSZÁJA ÉS SZÍNE
Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál megteremtetted.
A természet a természeti-világában alkot, a lélek a lelki világban. Ha egy
ruhát, bútort, akármit készítesz, előbb kigondolod, vagy is a lélek világában
megalkotod, s csak aztán készíted el a természet világában is, természetbeli
eszközeiddel. Igazi alkotásod nem a természetben, de a lélekben levő; egyik
előbb-utóbb szétromlik, másik belérögződött a keletkezésének perceibe. S
aki nem a jelenben és nem az időben létezik, hanem az idő egészét áthatja:
nézi alkotásodat.

 

AZ ELMOSÓDÓ HATÁROK
Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és
mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és
felismeri: „ez is én vagyok”; ha egy kutyát megsimogat, megérzi annak egybemosódó világát: „ez is én vagyok”; ha egy bútort hosszabban érint, átveszi
annak tagolatlan csöndjét: „ez is én vagyok”. Saját lelke már nem csak az
övé s mindennek lelke az övé; minden átlátszó, mintha kristályból volna;
egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel
tölti el a munka, pihenés, társaság, magány.

Sosem értettem Weöres Sándorral kapcsolatban, hogy miért nem a nagy műveit tanuljuk az iskolában. Ha ezt a könyvet odaadja nekem valaki a gimnáziumban, én ott azonnal örökké Weöres Sándor rajongó leszek, ehhez képest ettől azért elég messze álltam. Na mindegy, fogok még más könyvet is hozni tőle, ennek viszont szerintem mindenki éjjeli szekrényén ott kéne lapulnia. Mindig ott nyitja ki az ember ahol szükség van rá. Azért vettem előre az idézeteket most, mert egyszerűen minden sorom olyan gagyinak tűnt mellettük, hogy inkább a végére tettem a saját gondolataimat. A héten a spiritualizmus és a vallás a téma, kevesen tudják de Weöres mélyen vallásos és spiritiszta volt. Hamvas Bélával nagyon közel álltak egymáshoz és levelezésük egy bensőséges barátságról tanúskodik. A későbbi bejegyzésekben Hamvasról még lesz szó, csak hát a blognak is egy kicsit fel kell nőnie bizonyos témákhoz. Szóval lényeg a lényeg, ez a könyv bármilyen vallási hovatartozás próbáját kiállja, mert egyszerűen olyan örök érvényű igazságok vannak benne, amik nemre és korra való tekintet nélkül egyszerűen igazul vibrálnak mindenki szívében. 

Egy időre befejeztem az alap önismereti módszerek ismertetését, nem azért mert akár közel teljes lenne a tárház, szimplán ezek voltak azok, amik bárkinek könnyen befogadhatóak és nem igényelnek holisztikusabb látásmódot. Most egy pár hétig vallásokkal szeretnék foglalkozni. Ezt úgy gondoltam, hogy minden héten feldolgozok egyet, a hozzá tartozó könyvvel és filmmel együtt. Ma viszont még általában írnék a spiritualizmusról és a hitről. 

Mit is jelent spirituálisnak lenni? 

Szerintem pont ennyit, mint a fentebbi kép mutatja. Nem attól vagy spirituális, hogy szellemeket idézel, médiumhoz jársz, meg úgy általába véve minden társaságban ömlenek belőled az elvont szavak. (Csakra, ötödik dimenzió, vízöntő kor stb.) Számomra akkor vagy spirituális, ha minél jobban ismered saját magad és azért egy kicsit tudod irányítani a gondolataidat, vagy legalább próbálkozol. Ha mélyen érted a lényeget, akkor sose fogod a másik felfogására azt mondani, hogy ez hülyeség. Mindig tiszteletbe tartod, hogy ő egy másik nézőpontból nézi az életet, szóval biztos, hogy nem pont ugyanazt látja, amit te. Tele vagyok ateista barátokkal és soha nem jut eszembe lenézni őket. Tiszteletben tartom, hogy ők még nem tartanak itt és nem próbálom meg minden áron lenyomni a hitet a torkukon. Más témákról beszélgetek velük, egyszerűbben fűzöm fel a mondani valómat  és kínosan ügyelek rá, hogy ne sértsem meg a világnézetüket, de cserébe ezt visszafele is elvárom. 

A vallás egy idős az emberiséggel azért ezt szögezzük le. Mióta élünk hiszünk. Na de miben? Hát ez nagyon változatos, most elképzelhetetlennek tartod, hogy ne patriarchális társadalomban éljünk, pedig nem volt ez mindig így. A nagy kataklizma előtt matriarchális volt a társadalmi berendezkedés, azaz nők irányítottak. Nagy kataklizma alatt azt értjük, amikor felrobbant a Naprendszerünk ötödik bolygója és több millió kis asztreoidára esett szét. Ezek persze óriási erővel kezdtek el száguldozni mindenfele és hát igen, jó páran a Földbe is belecsapódtak. Így keletkeztek a kontinensek, olyan 13.000 évvel ezelőtt. Ha ezt most nem hiszed el nekem, akkor írd be a Google-be, hogy aszteroida öv és rögtön látni fogod, hogy így van, de itt egy kép az egyszerűség kedvéért. 

Szóval miután az a rengeteg aszteroida becsapódott, elég sok minden megváltozott erre felé. Például azóta van a Földnek ez az öt fokos tengely ferdülése, ami az évszakokat eredményezi. Előtte örök tavasz volt és nem kellett spórolni, félretenni mindig volt mindenből bőségesen elegendő. Na ezután, nem hogy bőség nem volt, igazából ötletünk sincs hogyan maradhattunk fent. Az egész Föld több száz évig kietlenség volt valószínűleg, ahol csak nagy viszontakságok árán menekülhettünk meg. És bizony a matriarchális vezetés is oda lett, ugyanis a férfi a nőt hibáztatta mindenért. Nem tehettünk róla, de valahol megérdemeltük. Mert egyik berendezkedési forma sem optimális, se a matriarchális se a patriarchális. Miért mondhatták, hogy a mi hibánk volt? Mert elnyomtuk őket és nekik semmibe nem volt valószínűleg beleszólásuk, így bármilyen kialakult helyzetért mi voltunk a felelősek. Ez olyan, minthogy a világháborúk kialakulásért is a férfiak a felelősek. Ezt ki lehet jelenteni és pont. De miért? Azért mert ugyan hány nőnek volt abba beleszólása? Hány nőnek volt a kezében döntés úgy bármiről abban az időben? A Földön kialakult jelenlegi helyzetért a férfiak a felelősek. Az országok és a nagyobb cégcsoportok vezetőinek 99%-a férfi, szóval bármi van ez az ő saruk. Nehogy már mi legyünk a hibásak, akik szavazni is csak kicsit több mint 100 éve szavazhatnak. És akkor itt be is fejeztem a férfiak sarazását, mert abszolút nem ez volt a célom, csupán rá szeretnék világítani, hogy a vezetésnek középen kell állnia, egyik irányba se tolódhat el. Épp annyi női vezetőre van szükség, mint férfira. Se a matriarchális se a patriarchális berendezkedés nem opció! Az már régen rossz, ha valaki egy másik valaki fölé helyezi magát az élet bármely területén. 

Szóval hit. A tudósok szerint a civilizációnk olyan 15.000 évvel ezelőtt kezdődött. Azóta hiszünk. Hisszük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy nem ennyi a lét, amit kézzel meg tudunk fogni és hogy a halállal nem ér véget semmi. Még a kereszténység is teljesen alapnak tekintette a reinkarnációt a 325-ös niceai zsinatig, ma mégis kellemetlen erről beszélni. Nem csak a reinkarnációról, hanem a hitről általában. Lenéznek miatta és kicsit butának tekintenek, mert meg vannak róla győződve, hogy ők a világ közepe (mármint az ember), csak ebben lehet hinni és a halál után minden véget ér. Ez egy végtelenül veszélyes hozzáállás. Régóta mondogatom a környezetemben, hogy se a társadalmunkra se a Földre nincs annál veszélyesebb, mint hogy ma menő ateistának lenni. Egy olyan ember, aki azt hiszi semmilyen magasabb összefüggés és semmilyen elszámoltatás nem létezik a Földön, az bármit meg fog tenni. Akár beszennyezi a vizeket is, mert hát neki úgyis mindegy nem? Akár megmérgezi a levegőt is, hiszen ő úgyis burokban él. Akár veszélyes hulladékot ás el a Földben, amiről fogalmunk sincs, hogy fog hatni pár száz év múlva, de ez miért is érdekelné őt? Akár rendkívül káros anyagokat éget el és teszi tönkre az atmoszférát, hiszen miért ne? Mi fogja benne megakadályozni? Ami őt közvetlenül nem érinti, ahhoz azt hiszi neki nincs is köze. 

Számomra ennyit jelent vallásosnak lenni, hogy tisztelem a természetet és benne minden élőlényt. Hogy nem tekintem magam egy magasabb szellemi lénynek és nem gondolom, hogy bármi felett is állnék. Nem attól vagyunk okosak, hogy naponta több ezer új dolgot találunk fel. Okosak akkor lennénk, ha ezt be tudnánk illeszteni az ökoszisztémába. Ha nemhogy több száz évre nem okoznánk károkat, még mondjuk háromra sem. Ha használnák a természet csodáit és nem pedig kihasználnánk. Óriási különbség. Szóval szerintem erről szól a spiritualizmus, hogy egy része vagyok az egésznek. De nem nagyobb és semmiképpen nem fontosabb része, mint például egy méhecske. És hogy bármit teszek annak hatása lesz valamire vagy valakire, amiért én száz százalékban vállalom a felelősséget. Marha könnyű mindig csak hárítani, hogy én csak azért vezetek benzines autót, mert nincs más opció, én csak azért eszek napi háromszor húst, mert így szoktam meg, én csak azért nem gyűjtök szelektíven mert szerintem úgyis egy helyre megy. Na ezt kéne befejezni, ezt a folyamatos hárítást! Mindenkinek elég lenne a saját háza tájékát rendbe tenni és máris nem itt tartanánk. Könnyű a vezetőinket hibáztatni, de azért azt ne felejtsük már el, hogy minden országnak pont olyanok a vezetői, mint ő saját maga. Nem azért nem zöld a politikánk mert nem lehetne, hanem egyszerűen most erre nincs sajnos igény. Közhely de ideírom: "Én egyedül nem tehetek semmit." - mondta hét milliárd ember. Ha minden héten csak egy kicsit mozdulnánk előre, már az is több mint amit az elmúlt 100 évben elértünk. Mert jelenleg mi még egy mélyrepülésben vagyunk, ahonnan két irányt lehet venni: vagy behúzzuk a féket és 180 fokosfordulatot veszünk, vagy tovább folytatjuk ezt és akkor megnézhetjük hol nőnek fel a gyerekeink...

 Tat Tvam Asi - Egyek vagyunk, de nem ugyanazok. 

Nem sokat fűznék hozzá, remek film az elkötelezettségről, a kitartásról, és a nehéz helyzetekben való felállásról. Jó mozizást! :)