Az inditex rossz. De rossz a többi hasonló feltételekkel dolgozó ruhagyár is. Szóval nagyjából minden amiket a plázákban elérsz, az rohasztja a földet. Nem normális amennyi ruhát termelnek ezek a cégek és utána év végén tonna számra égetik el az egészet, aminél kevés mérgezőbb dolog van. Az olaj után a fast fashion a legkárosabb a földünkre nézve, ami nagyon durva. Millió képet meg idézetet lehetne találni ami erre hívja fel a figyelmet, de a teljesség igénye nélkül itt van pár: 

Úgy tudom ha minden egyes elkészített ruháért csak egy euróval többet adnának az üzletláncok már klasszisokkal jobba lenne a helyzet. De nem, ők fél-egy eurókat fizetnek mindenért, hogy aztán tőlem elkérjenek 40-et meg 50-et. Siralmas, hogy milyen körülmények között élnek azok az emberek akik a ruháinkat készítik, abba meg már jobb nem is belegondolni, hogy milyen iszonyú egészségtelen körülmények között kell dolgozniuk. 

40 Millió! De amúgy ennél sokkal több, csak 40 millió ember az aki nem keresi meg a napi 900 forintot. Ő napi 12 órában varrja a ruháidat és nem kap érte egy ezrest, érted. Te mit csinálsz ezer forintból? Ő az egész életét adja azért, hogy te folyamat új ruhákba járhass. 

Szóval ahhoz, hogy legyen egy kiló pamutunk, fel kell használni 20.000 liter vizet, a teljes vízfogyasztás majdnem 20%-a erre megy el! Mekkora pazarlás! De mondjuk a 21 MILLIÁRD TONNA SZEMÉTNÉL, amit minden évben megtermelünk semmi nem keményebb. 

Majdnem háromszor annyi ruhát veszünk mint a szüleink. Régen egy pár % volt import a tengeren túlon, jelenleg a megvásárolt ruhák mindösszesen 3,5%-a készül el helyben. Csak a ruhák 15 %-a megy jó helyre a többi elég, vagy szeméttelepen végzi, ami 11 millió tonnát jelent csak Amerikában minden évben. 

Ez a legdurvább, mert erre büszkék vagyunk. Nekem is nagyon sok barátnőm van akiknek tele van a ruhatára olyan darabokkal amik sosem lesznek rajtuk. Én is ilyen voltam régen, egyszerűen bele se gondoltam soha az egészbe. Imádtam a leárazásokat, mániákusan vásároltam az új cuccokat folyamat és elképzelhetetlennek tartottam, hogy két szombaton is ugyanaz a ruha legyen rajtam. 

Szóval ha mindenki megértette a problémát és rájött, hogy azok a ruhák lehet olcsónak tűnnek de igazából magasan ezek a legdrágábbak, akkor nézzük a megoldásokat. Először is van egy magyar csajszi aki vezet a témáról blogot: Holy Duck - Viszlát Fast Fashion. Itt igazából mindent megtaláltok magyarul, ha el akartok mélyedni a témában. Ő egy évig nem vett egyáltalán ruhát és utána is nagyon tudatosan építi a gardróbját, külön gonddal figyelve az anyagok minőségére és származására. 

Ha már az megvan, hogy hol ne már csak azt kell megtalálnotok, hogy hol igen. Én 4 vonalat ötvözök lassan három éve és totálisan meg vagyok elégedve a ruhatárammal.

1. Turkáló

Kis korom óta járok turizni az anyukámmal. Természetesen az életem részre, szóval nekem nem kellett leküzdenem semmilyen rossz érzést a témával kapcsolatban, de tudom, hogy sokaknak van. De miért? Hát kimosod. Azt hiszed amit a Zarában leakasztasz a szép vállfáról azt előtte nem ugyanolyan undorító körülmények között tartották? Árulkodó, hogy ha véletlen elcsíped mikor pakolnak, mindegyiken maszk van és kesztyű. Ne gondold magad többnek semmivel azért mert te nem turkálsz. Egy fillérrel sincs ettől több pénzed, nem élsz jobban és igazából valószínűleg rémesen átlagosan öltözködsz. Mindenkinek megvannak a saját kincses bányái de ezekre most nem térnék ki, mert egy külön bejegyzésben szeretném majd bemutatni az enyémeket.

2.Gardrób Vásár és mindenféle cserélgetés a barátnőimmel

Ez a legjobb szerintem. Úgy tartjuk körforgásban a ruhákat, hogy közben nem utaztatjuk 1000 kilométert, nem tömöd kereskedők zsebét feleslegesen és a legújabb divat lehet a szekrényedben mindig. A gardróbon minden annyit ér amennyit adnak érte. Ami másnak semmit nem jelent, lehet valakinek a ruhatára legkedvesebb darabja lesz. Gyertek el jövő szombaton és nézzetek szét, kedvcsinálónak itt van pár darab amiket ma vettem. Imádom, hogy ilyen különleges ruháim lehetnek egy ezresért és tuti nem jön majd egy se szembe. 

Ez csak egy 500-as volt és nagyon meleg. Szeretem a kéket meg az ilyen nagymamás kényelmes pulcsikat. 

Jaj tudom semmi extrának nem tűnik de én imádom az ilyen ruhákat. Egy szép nyaklánccal meg egy órával olyan stílusos lesz az egész, hogy csak na. Simán megérte az ezer forintját. 

Ultimate kedvenc! 1200 Ft! Nem hiszem el, egyszerűen gyönyörű, már háromszor felpróbáltam mióta haza hoztam és alig várom hogy valahova felvegyem.

3. Designer darabok

Nagyon sok jó magyar divattervező van és hál isten egyre nyitottabbak rá az emberek. Felejtsd ez, hogy erre nincs pénzed meg túl drága. Már természetesnek vesszük, hogy a rajtunk lévő ruha egyen értékű az általunk fogyasztott ebéddel, de ez nem normális. Designer darabból nem kell, hogy sok legyen a szekrényedben, kell egy minőségi táska, egy kis ruha meg egy szép cipő. De nem baj ha ezeket két év alatt teszed össze. Ha van összesen három szép darabod akkor már minden szettet fel tudsz dobni és sokkal izgalmasabb összeállítások lesznek ha 100 féle helyről szerzed be a ruháidat. A legdrágább ruhát néha a legolcsóbb turkálós sál vagy cipő dobja fel, ne habozz bármit felvenni bármivel amiben jól érzed magad. Annyira ugyanúgy öltözködünk, hogy már észre se vesszük mennyire semmi stílusunk nem maradt. Gyertek el WAMP-ra például, ott mindenki kinézheti mire gyűjt az év hátralevő részében. 

 4. Outletek

Ezt semmi másra nem használom, mint fehérnemű vásárlásra, vagy ilyen alapdarabok beszerzésére mint például egyszerű fehér póló. Kint a premier outletben van egy Intimissimi, Calzedonia, Tezenis komplexum ahol olyan 70%al adják olcsóbban a dolgokat, ide olyan negyed évente ugrok ki bevásárolni. Másik bűnözésem még a Dorothy and Aby outletek, ahova bár nem gyakran de azért néha betévedek. Igazából azzal mentegetem magam ilyenkor, hogy na ez már mind szemét lesz. Amit itt nem adnak el azt vagy elégetik vagy valamelyik tengerünket fogja szennyezni szóval én jót teszek azzal, hogy megveszem de azért én is érzem, hogy ez sántít. 

Tudom, hogy mindenki imád azzal takarózni, hogy hát ő nagyon kicsi, ő csak egy ember, ő semmit nem tud tenni a környezetünkért, de fast fashion azért van mert mi megvesszük. Vagyis én nem, de te valószínűleg igen. Itt nem kell máshoz hasonlítgatni magunkat, nem kell más életébe beleszólni, mindenki a saját háza tájékát tegye rendbe és már fele ennyi ruhát kéne elégetnünk. Akinek tetszett a blog és kíváncsi rá, hogy miért is írom az ezt olvassa el: Társadalmi felelősségvállalás, aki pedig kedvet kapott, hogy segítsen nekünk az itt tudja megtenni: Én ma király arc leszek! Nagyon szépen köszönjük az eddigi adományokat is!

Nagyon durva a hozzáállásom a kérdéshez. Én nem iszom vizet, úgy értem soha. Soha nem is ittam. Emese vagyok, 27 éves és vízutáló. Tisztán emlékszem, hogy olyan 11 évesen játszunk hétvégén a legjobb barátnőméknél és bár marha jól érzem magam tényleg, kicsit várom, hogy anya értem jöjjön mert már nagyon szomjas vagyok. Nálunk otthon mindig volt, sima Cola, lihjt Cola, két féle Nestea, valami rostos és egy kis szörp, ha pedig teát főzök azt úgy számolom, hogy decinként egy púpozott kanál cukor. Tudom, nagyon durva de egyszerűen így nőttem fel. 

Ha egy kis gyereknek megvan a választása, hogy mit igyon sajnos nem vizet fog. Egy idő után pedig teljesen természetessé válik, hogy mindig van nálad üdítő. El se tudom képzelni milyen katyvasz lehet a testemben, de mindig azzal nyugtatom magam, hogy mennyiségre sokat iszok csak a minősége nem megfelelő. Régen szinte soha nem is pisiltem, na az is tuti tök egészségtelen. 

A jóga tanításai szerint két fő orvossága van a szervezetnek, sajnos a másodikra nem emlékszem, de az első tuti, hogy a víz. Ez mindenhez kell ami bennem történik én valahogy így képzelem el. Olyan sokkal szebb lenne a bőröm, kisimulna a szemem körül és világosabb lenne tuti, puhább lenne az egész testemen, illetve egészségesebb lennék. Ezek azért elég meggyőző tulajdonságok. A rossz oldal, hogy folyton pisilek tőle. Múltkor pár napig erőltettem mint az állat és megittam napi olyan másfél! litert, tudom semmi, de én éjjel nappal pisiltem tőle. Már inkább volt idegesítő mint jó érzés. Illetve nekem nem oltja a szomjam, folyamat szomjas vagyok tőle. Nagyon furcsa. 

Szóval azt találtam ki, hogy hétfőtől veszek egy üveget és kezdésnek megiszok belőle minden nap egy liter vizet. Teszek majd bele ilyen két szelet friss uborkát az számomra kellemes ízt ad neki és az elején tuti szükségem lesz valami elterelésre. Szóval semmi üdítő tiltás vagy ilyenek, ihatok annyi üdítőt amennyit akarok, csak legyen meg egy hétig a napi egy liter vizem. Ez az emberek 95%-ának nem kihívás én félek, hogy belebukom. Simán benne van de tényleg. Mindenképpen igazi üveg palackot szeretnék venni, mert nem akarok rászokni még egy annyira környezetkárosító szokásra mint a műanyag palack rendszeres használata. Szóval hétfőtől kezdem, majd igyekszem írni róla akkor is ha nem sikerült aznap teljesíteni a dolgokat. 

Ha szeretnétek többet olvasni arról, hogy miért írom ezt a blogot akkor ezt nézzétek meg: Társadalmi felelősségvállalás, ha pedig utalni szeretnétek azt itt tudjátok megtenni: Mostantól én is király arc leszek!

Úgy nem figyelünk arra, hogy kifolyik a kezünkből az idő. Annyi hülyeséget csinálunk, mást se várunk minden nap csak az 5 órát, hogy vége legyen a munkának, ha ez megvan lehet várni, hogy hétvége legyen, ha hétvége van mi már csak a nyarat várjuk és ha nyár van akkor pedig túl meleg van éppen a 25 fokot várjuk. Ilyen nincs. Az év 365 napjának elenyészően kevés részét töltjük úgy, hogy éppen semmi dolgunk, meleg van de nem túl meleg és ráérünk a világon semmit se csinálni. Nem ezekben a percekben kell keresni a boldogságot mert így az időnk nagy része kárba vész. 

Külön bejegyzést szeretnék szentelni annak, hogyan kezdjük el szelektálni a naponta tonna számra ránk zúdoló mocskot, de itt is meg szeretném már említeni, hogy ülni és bámulni a tévét, meg pörgetni a Facebook hírfolyamát az nem minőségi idő. Semmivel nem leszel vele több, jó kevesebb sem azt aláírom, de a rengeteg instázás komoly komplexusokhoz vezethet. Saját magamon vettem észre amikor motiváció gyanánt egy rakat fitneszes meg model csajt bekövettem, hogy milyen rohadt lehúzó volt a saját életem utána. Kurva jó életem van! Dehogy nagyon! Mégis mikor azt láttam, hogy ők 0-24 szelfiznek a tenger parton, hogy minden ruhájuk nagyon márkás designer darab, hogy folyamat Michelin csillagos helyeken esznek és mindezt még éjjel nappal közvetítik is, hát ki ne keseredne el? Mikor fogom én azt csinálni amit ők? Soha. Fontosabb kérdés számomra, hogy na és ha éjjel nappal azt csinálnám amit ők akkor boldog lennék? Tényleg ez engem kielégítene, hogy egész nap gyúrom a seggem, eszek valami fullos helyen és minden beszélgetésem legmagasabb pontja megáll ott hogy inkább khaki zöld vagy pasztell rózsaszín átmenetei kabátot kéne venni tavaszra? Nem , nem elégítene ki. Egyre jobban kezdek rájönni, hogy nekem mi a boldogság forrásom és hál isten nem ez. 

A boldogságforrása egyébként szerintem mindenkinek másban van, de csak nagyon kevesen látják, hogy az övék micsoda. Sokan vannak azok is akik full tudják mégis csak hobbiként töltik így az idejüket, mert félnek. Félnek főállásban azt csinálni amitől boldogok, hiszen hajtani kell a mókuskereket, pénzt kell keresni, meg kell felelni és úgy általában ki mer ekkora döntéseket csak úgy egyedül meghozni? Mi lesz ha fél évig nem keresek havi 3 kilót? Hát ki fog tankolni? Hogy fogok szórakozni járni? Stb, stb. Jóval komplexebb a szitu amikor már gyerek is van de ott szinte érthető is, ezért kell az ilyen lépéseket húszon évesen megtenni. Nem jó ha a munkádat csak pénzért csinálod. Tudom tudom erre mindenki rávágja azonnal, hogy én szeretem amit csinálok mert egyből az jut eszébe, hogy mennyi mindent nem szeret amit csinálni lehetne és ahhoz képest ez még milyen jó. De biztos szereted? Tényleg boldoggá tesz? Szerintem ezt elég egyszerű lemérni, ugyanis ha tényleg ez álmaid munkája akkor nem fáradsz el benne. Ha te este 6kor mikor vége még képes vagy elmenni bevásárolni, beugrasz a konditerembe edzeni egyet és utána még 9-re van asztal foglalásod a barátnőddel akkor nagyon jó helyen vagy. Igazán elégedett lehetsz az életeddel, mert valószínűleg azt csinálod amit szeretsz. Ha viszont munka utána csak hulla fáradtan haza tudsz menni és beesni az ágyadba, ha kínszenvedés utána bármilyen program, ha folyamat túlórázol mert napközben ott linkeskedtél ahol csak lehetett, akkor valószínűleg nem ez álmaid munkája. 

Igazából tök nem erről akartam írni. Én se tudom, hogy jött, de most már nincs kedvem elkanyarodni az eredeti téma felé azt majd egy másik alkalommal. Ha érdekel, hogy miért vezetem ezt a blogot akkor olvasd el ezt a bejegyzést: Első - A Zéró Idő, vagy ezt: Társadalmi felelősségvállalás, ha pedig utalni szeretnél pénzt az iskolának, akkor azt itt tudod megtenni: Király arc akarok lenni! Nagyon szépen köszönjük! :*

Ma egy hete vezetem a blogot. Jó érzés, szeretem csinálni. Nem kell otthon ülnöm napi három órát és törni a fejem, hogy miről írjak, mi legyen a címe, hogy fogalmazzam meg szépen stb. Olyan természetesen benne van a kezemben és ha kész egy bejegyzés utána mindig így széttelítődik a boldogság a testemben. Igazából tiszta önzőségből csinálom ezt az egészet, nekem iszonyú jól esik megírni az érzéseimet, na de az meg aztán pláne amikor például odajön valaki egy buliban, hogy megköszönje. Nem azért segítünk másoknak mert elvárás, hanem mert magunkon segítünk vele. Az együttérzés azt hiszem a buddhizmus legfontosabb alapköve, minden ebből indul ki. Ha nem tudsz együtt érezni másokkal, akkor szerintem valahogy magaddal se vagy oké. Úgy érzed kevesebb vagy ezért nem segítesz? Úgy érzed te jobban rászorulsz? Érdekes mindig a legszegényebb emberek a legsegítőkészebbek és a gazdagok a legsmucigabbak. Örök igazság ez, de mégse értem. 

"Nem elég az együttérzést elgondolni, tettekre van szükség. Két módja van a cselekvésnek. Az egyik, legyőzni az elme bizonytalanságait, vagyis megnyugtatni magunkat és eloszlatni a mások iránt táplált haragunkat. Ez is együttérzésből fakadó cselekedet. A másik több figyelmet fordít a közösségre és nyilvánosan gyakorolható. Amikor szükség mutatkozik valahol bármit is tenni annak érdekében, hogy orvosoljuk az emberek bajait, egyenesen oda kell mennünk. Ha valóban fontos számunkra, hogy mások javára cselekedjünk, késedelem nélkül meg is kell tennünk. Ilyen egyszerű az együttérzés gyakorlása." (Dalai Láma)

Srácok egy hete gyűjtök pénzt és összesen van 22.000 Ft, némi tárgyi felajánlás és három adózó 1%-a. Nyilván nem lehet azt mondani, hogy szar, (iszonyú de iszonyú hálás vagyok mindenkinek aki segített, félre ne értsétek és magatokra ne vegyétek, óriási köszi nektek<3) de azért mit mondjak elég messze a cél. Jó, hozzá tartozik, hogy eddig én is távol tartottam magam a hatásvadász posztoktól és nem igazán kampányoltam mert alulról szerettem volna építkezni, de azért na, kicsit elkezdtem fosni. Az ép testben ép lélek mantrából eddig én a testtel foglalkoztam (Sport, Dohányzás, Alkohol, Yoga, Fogorvos) a 21 nap további részében a lélek lesz a központban, szóval többet elő fog jönni, hogy milyen jó érzés segíteni és miért is kéne. 

Szerintem az Indahouse jelenleg az ország egyik legjobb ügye. Sokszor panaszkodunk róla, hogy mekkora szarban van az országunk mert alacsonyak a bérek, drága minden, rohadt az egészségügy és negatív rekordokat dönt minden oktatással kapcsolatos felmérés, de ezek mind (az oktatást leszámítva) könnyen helyre hozható ügyek. Mert egy új kormány majd aki nem lop el mindent, segíteni fog az embereknek, befekteti az Unio pénzét, munkahelyeket teremt, nem veszi el mindenki utolsó fillérjét is az irreálisant magas ÁFA-val, és az egészségügy is igazából tőkével egy nagyon gyorsan helyreállítható szektor. Igen ám csak jön a kérdés, hogy ha megvannak a szép új kórházaink, ugyan ki fog benne gyógyítani? Tényleg haza jön majd minden orvos külföldről? Hát éppen lehet, de azért nem túl valószínű.. Az ami Magyarországon az oktatással történik 2010 és 2018 között az tragédia. Nem az a tragédia, hogy a fociba több száz milliárd forintot ölünk és az andorrai recepciósok röhögve elpicsáznak minket, nem az a tragédia hogy a miniszterelnökünk veje ellop 12 milliárdot és mi meg se rándítjuk a vállunkat, nem az a tragédia, hogy a felcsúti gáz szerelőnek az elmúlt öt évben 120 milliárdos vagyonra tett szert, mert ezek részlet kérdések. Ezek könnyen visszaállíthatóak majd egyszer, ha felébredünk. Itt kőkemény elszámoltatások lesznek majd és minél később annál véresebb, nem kell ehhez látónak vagy jósnak lenni, elég megvizsgálni a történelmünket.

A tragédia az, hogy 2018-ban minden negyedik ember Magyarországon funkcionális analfabéta! Igen tudom ezt most nem hiszed el, hiszen te se ismersz ilyeneket, nyugodj meg én sem de sose ebből indulj ki. Tíz millióan élünk itt, ebből két millió ember Budapesten, X millió megyeszékhelyen, Y millió 30.000 főnél nagyobb városban, na és a maradék? A maradék tudod hol él? Perén, meg Hernádszentandráson, meg Mucsaröcsögén.. (Fiktív falu direkt, hogy senkit ne bántsak meg.) Had ne kelljen kigyűjtenem az 50 főnél kisebb faluink neveit de higgyétek el olvasgathatnátok reggelig. Rengetegen élnek ma Magyarországon közmunkából nyomorban és nem azért mert nem akarnak dolgozni, egyszerűen semmilyen lehetőségük nincs rá. Mert nem tanultak, nem lettek bevonva és most már nem is tudnak hiszen olyan alap skilljeik nincsenek meg mint az értő olvasás. Szerinted milyen jövő vár egy olyan gyerekre aki úgy nő fel, hogy soha egy könyvet nem olvasott, egy egyenletet nem oldott meg, egy képet nem festett vagy egy dalt nem énekelt el? Ha mi nem építünk iskolákat, hogy várjuk el ezektől az olvasni se tudó emberektől, hogy felneveljék az új generációt?

Igen tudom ki lehet magunkat vonni nagyon gyorsan, hogy ez nem a mi feladatunk hanem a mindenkori kormányé, de ha kicsit körül nézel az országban és látod mi van, te utána tényleg nyugodt szívvel mondod azt, hogy ez nem az én dolgom? Tényleg nem a te dolgod, de nem esik jól segíteni? Nem esik jól azt mondani, hogy na ez az, ebbe nekem is van egy kis részem? Erről szól szerintem a társadalmi felelősség vállalás, hogy olyanban segítünk amiben nem kell. Nem azért csináljuk mert muszáj hanem mert jól esik. Mi lehet szebb mint egy iskolát támogatni? Itt minden befektetett 1000 forint megszázszorozódik.. mert itt nem egy gyereknek segítesz hanem egyszerre száznak. Ha adsz nekünk 10.000 forint az olyan mintha adtál volna egy milliót. Én nem azt kérem, hogy adj 10.000 forintot mert tudom, hogy ez jelenleg itt mekkora pénz, én azt kérem, hogy utalj át 1500 forintot. Az egy ebéd ára, az két kávé a Starbucksban, ennyiből nem veszel a KFC-ben egy kosarat, majdnem egy doboz cigi, szinte egy mozijegy is ennyibe kerül. Millió dolgot írhatnék még, hogy mennyire el tudunk pazarolni 1500 forintot de szerintem ennyiből is megértetted. Higgyétek el segíteni jó érzés, tudom, hogy most feleslegesnek tűnik és úgy érzed van jobb helye a kis pénzednek de ha a szívedre teszed a kezed, akkor is ki tudod ezt őszintén jelenteni? 

Aki kedvet kapott az adományozáshoz az itt tud fél perc alatt utalni: Én is szuperhős leszek! Tényleg csak megadod a kártya adataidat, a kívánt összeget és már nálunk is van a pénz, nem kell regisztrálni meg semmi. Aki pedig kicsit az Indahouseról olvasna többet vagy arról, hogy miért is írom ezt a blogot az ide kattintson: Első - A Zéró Idő. Köszönöm szépen már ha csak végig olvastad azt is, ha véletlen utalsz pénzt is mellé akkor tudd, hogy te voltál ma ebben az országban az egyik legkirályabb arc! :))

A világ legjobb dolga. De komolyan. Ebben a bejegyzésben szeretném összegezni, hogy én miért imádom és, hogy mennyi mindent változtatott meg az életemben már ilyen rövid idő alatt is. 

„A jóga az értelem, az elme, az érzelmek és az akarat megfékezését jelenti, vagyis a lélek olyan egyensúlyi állapotát, ami lehetővé teszi, hogy az ember minden szempontból pártatlanul szemlélje az életet.” (Mahadev Desai)

(Személyes célom a 21 nap alatt felállni jóga hídból ugyanis akkor egy nagyon kedves barátom még 60.000 forinttal támogatja meg a gyűjtésemet, ilyenkor mindig úgy elérzékenyülök :'))

A jóga meg tudja változtatni a teljes életszemléletünket. Olyan dolgok lesznek természetesek, hogy meg tudod csinálni, ami addig elképzelhetetlen volt. És most nem csak arra gondolok, hogy december elején elértem a térdemet kb ha előre hajoltam, most meg átkulcsolom a talpam mögött a kezem, hanem, hogy másfél hónap után teljesen leszoktam a cigiről, vagy hogy 27 év napi háromszori hús evés után végre volt egy vega napom vasárnap. A jóga szó szerinti fordítása valami ilyesmi: az elme igába hajtása. Na és mikor van az elme igába hajtva? Ha black out van, ha teljesen kikapcsol. Amikor már semmi másra nem fókuszál csak, hogy minél jobban benne legyen egy ászanába. Ezért is szeretem az astangát, azzal hogy mindig ugyanazt a gyakorlatsort csináljuk, hamar levesszük az elméről a gondolkodás terhét. Szeretek jógázni, szeretek ráállni a szőnyegre és tudni, hogy most itt három óráig semmi más dolgom nincs, mint benne lenni. Azt hiszem a jógázás olyan mint a cigizés, maximálisan a mostban vagy vele. Nincs se múlt, se jövő csak az akkor és most van. 

Szóval amellett, hogy leszoktat a káros szokásidról, ad egy jó fizikumot, egy összepontosítani képes elmét, összehangolja a testet és a lelket, még hajlékony leszel, szexi és magabiztos. Igazából tuti kihagytam valamit de én két és fél hónap jógázás után ezeket érzem magamon. Kezdem elengedni a saját blokkjaimat és hitrendszereimet és kezdek mindent ha nem is szeretni, de elfogadni ami a terembe kerül. Kezdő transzlégző vagyok, de erről majd egy másik alkalommal és úgy általában az életben is tudatosabban veszem a levegőt azt vettem észre. 

Azt mondják aki rendszeres jóga gyakorló azaz előző életében is valószínűleg jógázott. Na én szerintem biztos! Tisztán emlékszem az első órámon egyszerűen éreztem, hogy haza találtam. Nem hiába voltam annyi sportban szar, nem hiába kellett mindenből nekem a legbénábbnak lennem, az egész egyszerűen nem volt hiába mert megvan! Ez vagyok én, a jóga! Itt minden mintha az én testemre lenne kitalálva, szerintem tökéletesen kiegészíti bármelyik sportot és mindegyik mellé javasolnék heti egy jóga órát de nekem ez a full sportom. Én totálba ezt akarom csinálni mert nem tudok betelni vele. Nem tudok betelni egy egy óra után a testemben végbemenő változások figyelésétől, nem tudok betelni azzal az érzéssel mikor egy nagyon nehéz ászanában elérem egy nagyon távoli végtagomat és nem tudok betelni azzal a nyugodtság érzéssel ami árad belőlem utána. 

Jó érzés a skorpió pózt gyakorolni, jó érzés hídból felállni és visszamenni, de jó érzés csak szimplán lótusz ülésben üldögélni is. Én tényleg csak ajánlani tudom, menjetek el egy jó terembe és próbáljátok ki. (A jó terem definíciója az én fejemben: nincs más csak jóga. Nincs mellé még crossfit, meg köredzés, meg aerobic, semmi más csak sokféle jógatípus. Szóval ha egy ilyen termet találtok valószínűleg jó helyen vagytok.) Három edzés már nagyon látványos, ott már elindulgatnak belső folyamatok is. 

Megyek márciusban egy három hetes workshopra ahol Govinda Kaitól fogok tanulni és minden nap órák hosszat fogok jógázni. Nagyon várom, de félek is.. láttam videókat, hogy milyen szintű gyakorlók szoktak lenni ezen a workshopon, hát magasan én leszek a legbénább. Nem baj, imádom a kihívásokat és annyira de annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a testem a három hét után, hogy csak na. Szóval most lelkesen gyakorlok de még mindig nagyrészt csak órákon itthon nem igazán és készítem fel magam lelkiekben a workshopra ami után remélem nagyobb rálátásom lesz az egész világra nem csak a saját testemre. Nézzétek meg ezt a videot ha van egy kis időtök, Govindáról készült a múltkori alkalommal mikor itt járt.  

Ha valaki nem tudja miért is írom ezt a blogot az olvassa el ezt a bejegyzést: Első- Zéró idő, aki pedig nagyjából képbe van csak nem emlékszik hova kell adományt utalni az idekattintson: Én is szuperhős leszek!

Tegnap óta ezen gondolkozom, hogy mit kéne írni.. nehéz mert nem akarok álszentül fogalmazni és az is biztos, hogy nekem is bőven van lemaradásom a témában. Induljunk ki abból ami az én célom: egyáltalán nem fogyasztani alkoholt. Igazából semmi haszna, utálom az ízét, káros az egészségre és sorolhatnám. Az alkohol egy drog. Ezen ha naphosszat vitatkozhatunk és a legjobb érveinket ütköztethetjük, akkor se fog semmi változtatni. Egy alkoholista nemzet vagyunk. Teljesen természetes a minden napi alkohol fogyasztás mert így szeretünk kikapcsolni és így oldjuk meg sokszor a problémáinkat is. Nem vesszük észre, hogy mennyire veszélyes ezt a szokást felvenni mert később csak ennél sokkal nagyobb problémáink lesznek és ennél semmire vezetőbb és károsabb megoldást talán nem is tudnánk választani.

Na jó azt hiszem nem tudom tovább írni ezt a blogot most.. szombat van, este én is színházba megyek aztán meg táncolni a barátnőimmel. Inni fogunk tudom. Nem is keveset. Innentől mindent amit írok olyan hamisan cseng a fülemben. Azt akartam egyébként belesűríteni, hogy szerintem nem gáz az alkohol amíg van oka és az pozitív. Nem jó ha negatív dolgok váltják ki nálunk, hogy kívánjuk az ízét és biztos, hogy káros heti kettőnél többet inni. Nem, nem hiszek a napi egy deci vörös borban mert szerintem azaz alkoholizmus level 1-es szintje. Sose igyon senki bánatában az már egy jó kiinduló pont és unalmában sem. Én tényleg mindig csak akkor szoktam ha bulizni megyünk, de az is igaz hogy akkor viszont mindig. Konkrétan addig maradok amíg tudok inni ami szerintem full nem gáz. Úgy értem olyan szívesen mennék el józanul szórakozni dehát ki csinál olyat? Meg mennyire zavaró már akkor, hogy mindenki más részeg? Jó lenne ha ebben nekem is leckét adna valaki mert nagyon szívesen tanulnék. 

Ha átdobnád nekünk egy pár sör árát és örökbe fogadnál egy gipszkartont (1500 Ft) a leendő Hernádszentandrási iskolában akkor azt itt tudod megtenni: jougyekert.hu. Ha pedig nem tudod miért is kéne nekünk pénzt küldeni akkor ezt olvasd el: Első - Zéró Idő. Megyek mert jelmezt kell kölcsönöznöm estére, szórakozzatok ma ti is nagyon jól!

Iszonyat nehéz leszokni. És sokkoló mikor rájössz, hogy mennyire mert elég sokáig nem ismered be magadnak sem. "Áh én szeretek cigizni", meg "amúgy nem szívok sokat", én "csak bulikban cigizem, bármikor leteszem".. aha. Kurvára nem. Ha szívod a függője vagy, mert imádod azt az érzést, hogy a mostban vagy vele. Abban az egy másodpercben mikor kifújod a füstöt mindig a mostban vagy. Nincs múltad így nincsenek problémáid és nincs jövőd így nincsenek félelmeid. Minden cigiszünet jó kifogás egy kis menekülésre de felhasználható a zavar oldására is. Zavarban vagy ha új társaságba kerülsz, zavarban vagy ha állsz és nem tudsz mit kezdeni a kezeddel és zavarban vagy azelőtt aki tetszik is. Ez van szerintem ha részeg vagy akkor is, zavarban vagy csak olyankor még nem is tudsz róla. A zavarodottság viszont ott van benned legbelül az alkoholnak köszönhetően de annyira mesteri ez a folyadék, hogy tökéletesen elfedi. Szex után imádsz a mostban lenni, a múlttal egyáltalán nem, a jövővel meg még úgyse akarsz foglalkozni, ezért szeretnek az emberek szex után annyira cigizni. Könnyű vele kapcsolatot teremteni és azonnal közös témákról beszélgetni de könnyű egy kis "én időt" is csinálni amikor azon gondolkozhatsz amin csak akarsz.

Tényleg sok az előnyös tulajdonsága meg kell hagyni, de százszor több a káros és azok sokkal alattomosabban támadnak. Egy ideig csak az zavar, hogy büdös vagy. Büdös a szád, büdösek a kezeid, ha nem is cigizel otthon akkor is sokszor keveredsz olyan helyre ahol bent lehet cigizni, így büdös a felsőd is. Büdös vagy, na. Annak aki nem cigizik biztosan. De ezen egyébként úgy könnyen túlteszed magad mert amint a barátaid, a pasid vagy a csajod is cigizik szinte minden probléma megoldva. Onnantól úgy vagy vele, hogy kb te lennél hátrányos helyzetben ha nem cigiznél így a legnagyobb lelki nyugalommal szívod tovább és aztán mikor újra pár keresésére adod a fejed, mit ad Isten, megint egy dohányzó mellett kötsz ki. Na nézd már, ki érti? Szóval ezen a büdösségen könnyen túl lehet lendülni, a következő ami zavar az, hogy a függője vagy. Ezt elég sokáig nem ismeri be magának az ember és minél jobban igen annál nyomasztóbb. 2018-ban utálunk függeni. Nem jó érzés. Na de mikor 10 év cigizés után elkezded az első ráncokat meglátni (simán benne van, hogy amúgy is lenne de biztos vagy benne, hogy a cigitől van) tudni, hogy a bőröd sokkal puhább is lehetne, tudni, hogy az ízek sokkal intenzívebbek is lehetnének, szemmel látod ahogy sárgulnak a fogaid és közben ráeszmélsz, hogy az egészből már full nem tudsz kiszállni, na az szar érzés. Fokozza az élményt, hogy minden betegség után két hétig úgy érzed felköhögöd a fél tüdődet. Meg persze az is elég kiábrándító amikor egy randin két mondat között majdnem megfulladsz. De a legszarabb érzés, mikor valaki neked marhára bejönne és esélyed sincs nála mert ő nem dohányzik. 

Szóval így vagy úgy, mindenki más indok miatt de elkezdünk megpróbálni le-le szokogatni aztán persze ennek sok változata van. Hosszabb rövidebb idők, kevesebbet szívunk, hogy aztán sokkal többet szívjunk, vagy klasszik pl a saját cigit nem szívni de mindenki másét a legnagyobb nyugalommal. Szóval mikor rájössz, hogy nem megy, újra beletemetkezel az "áh én szeretek cigizni"-be, meg a "nem is szívok olyan sokat"-ba de az, hogy "bármikor leteszem" az a mondat már nincs ott. Kész elfogadtad, függő vagy, ennyi. Úgy vagy vele, hogy mindenkinek van rossz szokása akkor ez lesz a tiéd majd máshol ügyesebb leszel. Nem küzdesz, nem szenvedsz csak szépen csendesen cigizgetsz. Aztán mindenkinek eljön egy újabb löket mikor megpróbálja úgy nagyon de sokszor teljesen hiába. Sokszor rossz a motiváció és sokszor belebukunk.

 Számtalan próbálkozás és kisebb nagyobb kihagyások után nálam végül egyetlen mondat működött: "Engedd meg magadnak." Egy jóga óra után mondta az oktatóm és igaza van, ez ennyi. Igazából semmi másról nincs szó. Nem engedjük meg magunknak, hogy leszokjunk. Nem engedjük meg mert nem merjük. Félünk a zavartól, félünk a múlttol és a jövőtől, félünk elhagyni a régi szokásinkat és úgy általában véve nehezen változtatunk ilyen régóta velünk lévő dolgokon. Meg kell engedni, hogy letegyük a cigit. Meg kell engedni az "én időket", meg kell engedni a munkahelyi szüneteket cigi nélkül is és meg kell engednünk magunknak, hogy szóba elegyedjünk idegenekkel anélkül a mondat nélkül is, hogy "kérhetek tüzet?". Nem teljesen értem, hogyan működött de én ott akkor jóga után megértettem ezt a mondatot. Haza jöttem, elszívtam barátnőmmel az utolsó pár szálat és azóta nem gyújtottam rá. Átkapcsolt valamit az agyamon és nem is kívánom azóta a cigit. Szívhatják mellettem százan én akkor se érzek nagyobb késztetést. Van még egy könyv is egyébként: Allen Car - Leszokni a dohányzásról? Így könnyű. Bár csak az első 20 oldalt olvastam úgy érzem ott ugyanez van hosszabban kifejtve. Annak akinek már tényleg egy utolsó lökés hiányzik a leszokáshoz nagyon jó lehet a könyv, de ha ettől várod a csodát nem fog működni. Ismerd be, hogy függő vagy, zavarjon minden rossz tulajdonsága egyesével és először próbálkozz önállóan abba hagyni utána vedd a kezedbe a könyvet. 

A legalattomosabb rossz hatásáról még nem beszéltem, mert nem voltam benne biztos, hogy akarok de nem tudom ezt a blogot nyugodt szívvel úgy kiadni a kezemből, hogy nem írom bele. Egy dolog nem tudatosul a húszas, harmincas éveikben járó dohányosokban, mégpedig a betegségtől való félelem. Mind közül a leggecibb és neked fogalmad sincs róla. Fogalmad sincs róla, hogy éppen a tüdőrákot alapozod meg minden rohadt szállal és hogy minden elszívott szál egy elrabolt perc az unokáidtól. Ezt még a büdösségnél is könnyebb elkenni azzal, hogy áh akkor már úgyse akarok élni. Meg valamibe meg kell halni. Meg ki akar hetven évesen is élni? Tudod ki? Kurvára te. Mert most iszonyú távolinak tűnik, de pikk pakk eljön azaz idő és akkor egyáltalán nem fogod magad olyan öregnek érezni, hirtelen. Nekem az apukám tüdőrákban halt meg 61 évesen. Akkor már majdnem 30 (érted harminc!) éve nem cigizett, heti kétszer focizott és kétszer teniszezett. Nem ivott alkoholt különösebben és soha nem volt táppénzen. Komolyan egyszerűen soha nem volt beteg. Ereje teljében levő férfi volt aki egy tízest bármikor letagadhatott, két húszon éves fiatal gyerekkel, legnagyobb 60. szülinapi banzáj után 5 nappal, amikor is tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Itt jön egy év elmondhatatlan kálvária, iszonyat fájdalom, szörnyű leépülés és te csak ülsz, de már nem tehetsz semmit. Mert már kurva késő. Mert húszon évesen azt mondtad hogy "Ki akar ennyi idősen élni?" "Ki akar megöregedni?" Nincs az öregségnél szebb dolog egyébként. Hidd el nekem ha hatvan évesen megkérdeznek majd te sem akarod inkább elengedni itt ezt az egészet, élni akarsz! Látni akarod a gyerekeidet felnőttként, anyaként, üzletemberként, az oltárhoz akarod kísérni majd a lányodat, beszélgetni akarsz velük az élet nagy kérdéseiről de tudod, hogy fel kell még nőniük hozzá. Látni akarod az unokádat megtanulni járni, hallani akarod majd az első szavát, mellette akarsz lenni az első szerelmi bánatánál és ott akarsz lenni a diploma osztóján. Világ végéig ragozhatnám, hogy mennyi mindent akarsz majd hatvan éves korod után is csinálni de meghalni biztos nem. Így meg aztán ziher, hogy nem. Iszonyú ez a betegség. Tényleg adjon hálát a sorsnak mindenki akinek nem kellett közelről végig néznie a lefolyást. Megmérgezi nem csak a saját minden napjaidat, de mindenki másét is körülötted és a végén már te magad kívánod a halált. 

Azt hiszem mindent leírtam amit akartam a témával kapcsolatban. Még az lehet egy jó tipp ha felveszel a cigizés helyett egy új szokást. Én a Rubik-kockát akartam megtanulni kirakni minden egyes "menjünk ki cigizninél", de egyáltalán semmi szükség nem volt rá végül. Tényleg szimplán nem akarok rágyújtani és nem is értem ez, hogy nem esett le hamarabb. Szóval ha éppen le szeretnéd tenni a cigit mert már nagyon zavar és úgy érzed már csak motivációra van szükséged, tessék: ne gyújts rá holnaptól és minden megtakarított ezrest utalj át nekünk egy hónapig. (Ezt itt tudod megtenni.) Mi lehetne annál szebb, minthogy leszoktam egy iskoláért? De komolyan. Két legyet egy csapásra, nem csak magadat mented meg hanem közben több száz gyerek jövőjét is. Aki még nem tudja, hogy miért is kéne nekünk adományt utalni az itt tudja elolvasni: Első-Zéró idő. Aki pedig esetleg a cigizés helyett új szokásnak a sportolást venné fel az itt talál hozzá egy kis motivációt: Sport. Legyen ragyogó és nagyon sok boldogsággal teli hétvégétek!

Sportolni kell és pont. Mindenkinek. Mindegy mikor kezded el mert itt nincs olyan, hogy túl késő, de minél korábban annál jobban megkönnyíted a saját helyzeted. Rá lehet jönni hatvan évesen 110 kilósan, hogy most már az életemért küzdök, rá lehet jönni negyven évesen 80 kilósan, hogy innentől a lejtőn csak lefelé van, de gáz a harmincas úszógumi egy adag tokával párosítva is. Ha jó géneket örökölsz és még a húszas éveidben hozzászoktatod magad a rendszeres sporthoz szerintem a betegségek háromnegyedét helyből megúsztad. Elégedett leszel magaddal, így nagyobb eséllyel vagy boldog és a boldogabb embereknek nagyobb eséllyel jó a párkapcsolata. Na a pasid vagy a csajod miatt menj el edzeni hanem magad miatt, mert hosszú távon ebből te profitálsz senki más. 

Én életem során szerintem olyan tízszer próbáltam meg elkezdeni sportolni. Néha hamarabb néha később de mindig feladtam mert egyszerűen nem érdekelt. Nem tartottam azért olyan nagyon fontosnak és jobb volt munka után inkább csak ledőlni, nem még átöltözni lemenni edzeni és csak utána haza jönni. Azt hiszem nálam ez a három dolog együttes hatása működött végül:

Mennyiség

Ne akarj mindent már egyszerre az elején.. reális célokat tűzz ki. Azt hiszem olyan 70%-ban én mindig ebbe buktam bele. Borzasztó addiktív a személyiségem én mindennek a függője leszek azonnal. Nem tudok kicsit jógázni, nekem azonnal heti négyszer kell járnom, széthajtani magam és aztán két hét után mikor szembesülök azzal, hogy ezt nem tudom hosszú távon fent tartani először jóhiszeműen csak egy edzést hagyok ki, de a szívem mélyén már akkor is tudom hogy valószínűleg megint a terem közelébe se megyek fél évig. Most heti kétszer kezdtem el járni, kedden és csütörtökön nem túl tolva hanem lightosan, kényelmesen és ragaszkodva ahhoz, hogy nem adom lejjebb de feljebb sem. Mikor emeltem egy hónap után akkor se a mennyiséget hanem a minőséget ugyanis az egyik órámon elkezdtem a haladókhoz járni ami iszonyat jó érzés volt. 

Távolság

Irracionális elképzelés az, hogy mondjuk bent vagy a munkahelyeden este 6-ig, haza érsz fél 7-re, felveszed a cuccod, 8-ra még lemész edzeni és 10-re haza érsz. A teremnek mindenképpen valamihez közel kell lennie de szerintem a legjobb ha a munkahelyedhez. Munka után itthonról az elején borzasztó nehéz elindulni, mindig ott van, hogy már nagyon fáradt vagy, hogy te igazából ma már dolgoztál 8 órát és amúgy is esik az eső, itt meg olyan jó meleg van hagyjanak már békén. Ellenben ha viszed munkába magaddal a cuccod és odamész a szomszédba mozogni akkor ha 6kor végzel, ideális esetben 8-kor otthon tudsz lenni leedzve, ami csak másfél órával több mintha simán haza mentél volna. Minél kevesebb helyen akadhat meg a folyamat annál többször fog sikerülni. 

Jutalmazás

Ez a kis személyes trükköm, de szerintem az elején jutalmazd meg magad minden, de minden edzés után. Fontos, hogy ez semmiképpen ne legyen étel de mindenképpen valami nagyon motiváló. Döntsd el még a hét elején, hogy ha megcsinálod a heti két tervezett edzést akkor melyik után mivel leped meg magadat. Lehet ez egy könyv, egy kis bizsu, akár összeadod és egy akciós ruha, bármi de ha lehet minél pozitívabb dolgot válassz. Erre a kis jutalmazásra igazán nem sokáig van szükség mert hamar rájössz, hogy a testednek maga az edzés a jutalom de néha az elmédnek is jó kedveskedni, szóval addig csináld amíg csak jól esik. 

Aztán egyszer csak megtörténik, rájössz, hogy imádsz járni. Imádod a testedben végbe menő változásokat amiket érzel utána, imádod mondjuk a társaságot ahova jársz, imádod hogy jobb a közérzeted, és jobban tudsz koncentrálni és imádod azt az érzést, hogy eléred a céljaid. Mert ennél nincs mámorítóbb (több órán át fent tartható) érzés bárki bármit mond. Pont ezért viszont ez egy kétélű fegyver, ugyanis nincs annál lelombozóbb se, mint hogy belebuksz a saját magad által támasztott elvárásokba. Ezért nagyon fontos az első pont, a reális célok kitűzése, amiket könnyűszerrel teljesítesz ha nincsenek benne extra nehezítések és egyszerűen alakítasz ki ezekből az alkalmakból szokást ha utána mindig valami nagyon pozitív történik veled. 

És akkor kanyarodjunk vissza kicsit Hernádszentandrásra mert ne feledjük el, hogy én azért vezetem ezt a blogot, hogy iskolára gyűjtsek pénzt. Ha úgy érzed ma megspóroltál valahol egy ezrest amit szívesen bedobnál, ha kihagytad ma az edést és bűntudatod van akkor itt a remek lehetőség, hogy enyhíts rajta. Adományt itt tudtok utalni nekünk: jougyekert.hu ha pedig nem tudod, hogy miért is kéne adományoznod de úgy érzed ma nagyon szívesen tennél valami jót ezzel a világgal akkor pedig ezt a bejegyzést olvasd el: Első-A Zéró idő.

 Szóval blog. Méghozzá életmódváltás.. nagy szavak! Hogy miért is kezdem el ezt az egészet? Mert érzem, hogy kell, egyszerűen szükségem van az írásra és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy igazán jó ügyet is szolgálhatok vele, ugyanis adománygyűjtő nagykövete lettem egy jótékonysági szervezetnek, az Indahousenak.  A programot olyan másfél-két éve ismerem de egy ideig csak lelkes Fb likeoló voltam majd egyszer találkoztam Fruzsival a program vezetőjével és azóta tudom, hogy ez a szervezet valahogy nekem is szívügyem. Nem voltam még lent Perén önkénteskedni (ha összejön a pénz biztos, hogy lemegyek) én nem igazán tudtam eddig kivenni a részem ebből az egészből de most valami olyat csinálhatok amiben jó vagyok és ezzel rengeteget segíthetek. Sosem volt még talán ennyire szükség a pénzre náluk így mindenkit arra szeretnék ösztönözni, hogy csak egy minimális dologról mondjon le az életében egyszer és azt adja nekünk.

Én azért vagyok a szervezet szerelmese mert egyszerűen nem tudom nem nem látni, hogy mennyire jó az amit csinálnak. Az Indahouse minden hétvégén összepakolta a kis motyóját beült a 9 fős buszukba és elment Perére ami egy Budapesttől 212 km-re levő falu és három évig működtetett ott egy tanodát. A végére 90 lurkóval foglalkoztak és már több környező kis településről is jártak át a gyerekek hétvégén tanulni. Akik a fővárosban vagy megyeszékhelyeken nőttek fel el se tudják képzelni mi van az ilyen pár száz fős falvakban, vagyis inkább hogy mi nincs, mert játszótér például nincs. A normálisan megfizetett munkát az emberek nem nagyon ismerik mert nincs mit dolgozni, általában véve el lehet mondani, hogy mindenki közmunkából él. A közmunka meg sokszor kifejezetten szivatós, negyven fokban, mínuszokban kint lenni az utcán, a földeken és dolgozni, miközben a főnök visszaél a hatalmával, hát nem egy leányálom. A gyerekeknél olyan szintű lemaradások vannak, hogy az embernek könny szökik a szemébe és nem hiszi el, hogy ez 2018-ban, az Unióban van és nem valahol Dél-Afrikában vagy Kambodzsában. Az önkéntesek szabad idejüket feláldozva hétvégén lent tanítanak angolt, értő olvasást és matekot, de járnak már ki csecsemős lakásokhoz is játszani és van egyéni illetve csoportos foglalkozás is.

Ám az élet így sem fenékig tejfel Perén ugyanis valakinek borzasztóan szúrták a szemét és megpróbálta minden lehetséges eszközzel ellehetetleníteni a működésüket. Ki lehet az akit egy tanoda ennyire zavar? De most komolyan ki az akinek annyira mélyről jövően gonosz a lelkivilága, hogy a legszegényebb rétegtől akitől már a világon semmilyen materiális javat nem tud elvenni, akinek már régen semmije nincs csak ez az egy: lehetősége, és ő még ezt is elvenné tőle. Mert a tudás az lehetőség, lehetőség egy jobb életre, lehetőség a költözésre, lehetőség a boldogságra és lehetőség a lázadásra is. Ki az akit zavar ha lehetősége és reménye van az emberek kezében? Ne találgassatok tovább mert úgysem jöttök rá szóval elmondom: a polgármestert. 

Hát így. Elég hosszú a tanoda kálváriája Perén, nem untatnálak titeket vele de az lett a vége, hogy tavaly el kellett jönniük onnan.. egyszerűen nem kapták meg többet a régi iskola épületet amit addig ingyen használhattak márpedig ha nincs hol tanítani egy tanoda nehézkesen marad fent. Fruzsi az ország egyik legbátrabb embere talán, ő nem adta fel az egészet és ment el egy sokkal kényelmesebb életet élni, hanem gondolt egy nagyot és belevágott az építkezésbe. Nem Perén hanem Hernádszentandráson nem 90 gyereknek hanem reméljük később jóval többnek, nem egyedül hanem egy fantasztikus csapattal és reméljük veletek. Mert ezt már nem tudja egyedül megcsinálni, ezt már össze kell dobnunk! Nekem, neked, nekünk, senkinek nem kell a fél karját beletenni, ha egy minimálisat hozzáteszünk az már rengeteget számít! 

Szóval itt tartunk most: gyűjtünk hogy építkezhessünk és egy ilyen ház megépítésének az összköltsége olyan 20 millió Ft. Jó nagy fába vágtuk a fejszénket mi? Már összejött 6 millió forintnyi téglafelajánlás, van 2 millió összegyűjtött pénz és talán jön még 2 millió egy pályázatból de a legjobb esetben is legalább 10 millió forintra van szükség. És itt jönnek képbe a lelkes adománygyűjtő nagykövetek mint én. Mindenkinek van saját célja és megszabott ideje, hogy mennyi idő alatt szed össze, mennyi pénzt. Az én célom, hogy 21 napig minden nap vezetem az életmódváltás blogomat ezzel is szórakoztatva titeket és ezen idő alatt 210.000 Ft-ot szeretnék legalább összegyűjteni. Nem kevés de azért nem is olyan sok szerintem. Nem kell azt gondolni, hogy csak az segíthet akinek minimum 3 kilós nettó fizuja van.. ez egy tényleg olyan ügy amibe bárki beletehet egy kicsit.

Nekünk 1500 Ft az egy lap gipszkarton, 5000 Ft az egy kanna festék, 10.000 Ft az egy csaptelep, 20.000 Ft egy ablak, 30 ezer forintból veszünk egy egész ajtót. Te mit veszel 1500 forintból? Hányszor tűnik el tízes úgy a tárcádból, hogy szinte észre se vetted? Hányszor költesz el egy húszast hülyeségre? Nem akarok itt lelkiismeretfurdalást kelteni senkiben félre ne értsétek csak azt szeretném érzékeltetni, hogy nekünk jelenleg bárki tud segíteni. A legegyszerűbb ha küldesz egy kis pénzt és utána éled tovább gondtalan világodat, de ezen kívül lehet jönni segíteni az építkezésre, lehet felajánlani alapanyagot és lehet megosztani a bejegyzésemet is. 

Támogatást itt tudtok utalni nekünk: Jougyekert.hu  De ha valaki túl macerásnak találja, vagy nem szeret a kártyáján pénzt tartani, nyugodtan írjatok rám a Facebookon szívesen elmegyek érte és majd én ráteszem külön összegként, hogy ugyanúgy nyomon követhető legyen.

És akkor kanyarodjunk vissza az életmódváltás bloghoz, mivel már így is elég terjengős az első bejegyzésem a maradék karakter számban tényleg csak a rajtvonalat szeretném bemutatni, egy amolyan állapotfelmérést, a zéró időt.

Sport

Semmi. 0. Ezer éve.. olyan 8-9 éve nem sportolok rendszeresen. Néha hébe-hóba jártam jógázni, talán egyszer 2 hónapig is eltartott, de mindig feladtam. Nem volt ott az ideje akkor azt hiszem, egy minimális felesleg sincs rajtam mert 48 kg vagyok és 167 cm, szóval a kimondottan vékony testalkatom megengedte azt a luxust, hogy 27 éves koromig ignoráljam a sportot. Viszont most több mint két hónapja minden megváltozott.. egyszerűen elkaptam a fonalat. Heti kétszer járok fixen, szépek az eredményeim, nem hagytam ki egy edzést se és imádok járni. Imádom a jógát, mióta elmentem az első edzésemre tudtam, hogy egész életemben csinálni fogom de össze kellett csiszolódnunk. Több termet és sok jóga tanárt kipróbáltam de eddig sose éreztem azt mint most, hogy egyszerűen a lételememmé vált a jóga. Ennek apropóján kezdtem el a blogot szóval a következő bejegyzést ennek szentelem mert hihetetlen mennyi változás állt be a testembe ilyen rövid idő alatt.  

Dohányzás

10 éve. Legalább... Változó, szívtam napi dobozt, szívtam napi 4 szálakat évekig, szívtam hónapokig mások cigijét, volt hogy rövidebb időszakokra le is szoktam de egy valami sose változott, a függője voltam. Imádok cigizni az a baj. Imádok a whiskykólám mellé rágyújtani, imádok egy fullos reggeli után fekete teát inni és rágyújtani, imádok szex után cigizni és persze munka közben kimenni egy cigi szünetre és az egészet kicsit elengedni. Egy hónapja  nem cigizem. Nem mondom, hogy egyszerű de azért nem is olyan vészesen nehéz, az ennek szentelt bejegyzésben részletesebben kifejtem majd nekem végül hogy sikerült. 

Alkohol

Ebbe viszont azt hiszem példaértékű a hozzá állásom már régóta. Öt év masszív alkoholizmus után egyszer csak rájöttem hogy ez sehova nem vezet. Nagyon ritkán iszom, igazából csak ha táncolni megyek a barátnőimmel. Nincs olyan szokásom, hogy gyere üljünk be egy sörre, nem járok házi bulikba illetve úgy általában semmilyen eseményhez nem kapcsolódik nálam az alkohol. Borzasztó jó fajta élet, csak ajánlani tudom mindenkinek. Én forró csokizni, limonádézni, ebédelni és vacsorázni találkozok a barátaimmal, elég sűrűn. Imádok étteremben enni és kávézókban sütizni szerintem ez az élet habos oldala, nem az hogy heti háromszor jól bebaszok olyan emberekkel akikkel józanul semmiről nem tudnék beszélgetni...

Ennél nyílván jóval több minden tartozik az életmódhoz, de azt hiszem itt befejezném a zéró idő összegzését mert a többi témát már csak hosszabban egy blogban tudnám kifejteni. Szóval innen indulunk, semmi sport, folyamatos dohányzás jó nagy bebaszásokkal megfűszerezve. Ennél lejjebb nem nagyon lehet lenni szóval ha nekem menni fog bárkinek sikerülhet. :)